Szerző: SZELESTEY
2018.02.12.
- Az Európai Néppárt önös érdekekből nem rakta ki idáig a Fideszt
- Soros emeli a tétet Nagy-Britanniában: kész további 100 ezer fontot adni a Brexit elleni mozgósítás céljaira
New York Times
Kemény sors vár az európai középpártokra, ha megfeledkeznek a köztük lévő különbségekről. Erre figyelmeztet az elemzés, miután Németországban ismét nagykoalíció alakul. Merthogy az immár instabilitáshoz vezet, elidegeníti a szavazókat, és nem képes megakadályozni a szélsőjobb megerősödését. Vagyis a végéhez közeledik Európában egy politikai korszak, és sokan félnek attól, hogy ami követi, az igen súlyos következményekkel jár a demokráciára nézve. A hagyományos erők visszaszorultak Hollandiában és Franciaországban. Egy szakértő szerint az ok az, hogy a főleg a munkásosztály tagjai, illetve az alacsony jövedelműek úgy érzik: őket már nem képviselik ezek a tömörülések, az elit csak a saját érdekeivel törődik. Az eredmény: a pártellenes érzelmek felerősödése, illetve az, hogy ezek a rétegek egyfajta bosszúból a szélsőjobbra voksolnak.
Ezáltal tovább gyengül a rendszer, a társadalmak még megosztottabbá válnak, ami viszont tovább nehezíti a nagy gondok, pl. a menekültválság megoldását. A politikusoknak egyensúlyozniuk kell a nemzeti, illetve európai érdekek között, az új pártok nyomása közepette. A demokrácia erejének nagy vizsgája, hogy a politikai vezetők együttműködnek-e a szélsőségesek felemelkedésének megakadályozására. Ebben a nagy pártok a kapuőr szerepét töltik be, amihez meg kell szabadulniuk saját soraikban a szélsőjobb képviselőitől, nem szabad támogatniuk demokrácia-ellenes jelölteket, és el kell szigetelniük a szélsőségeseket. Ha nem ez történik, figyelmeztet egy nemrégiben megjelent könyv, akkor arra a sorsra jutnak, mint Magyarország, Venezuela és Törökország, ahol a választott vezetők belülről, apránként döntötték be a demokráciát. És senki se gondolja azt, hogy az ő országuk megúszhatja a populisták vezérelte visszaesést. De ha nem tesznek ellene, akkor az súlyos kihatással lesz a demokráciára az egész világon.
Spiegel
A populizmus egyik elismert szakértője arra figyelmeztet a német kormányalakítási nehézségek láttán, hogy idáig mindig döntő módon a jobboldali populisták kezére játszott, ha valahol felütötte a fejét a opportunizmus, miután a hagyományos pártoknak nem volt elképzelésük a hogyan továbbról. Jan-Werner Müller szerint szintén fontos, hogy a populisták soha nem jutottak kizárólag a saját erejükből hatalomra, mindig voltak kollaboránsaik a politika legfelső rétegeiben. Ahol viszont a konzervatívok, illetve a kereszténydemokraták szembeszálltak velük, ott nem sok babér termett számukra. Ausztria bizonyította, hogy mennyire nem célszerű őket bevenni a kormányba, mint ahogy az osztrákoknál az is hamar ki fog derülni, hogy nem hoz sikert, ha a jobboldal utánozza a populistákat. Ha a fő áramlat egy országban a populistákhoz dörgölőzik, ott a politika folyamatosan sodródik mind jobbra. És mire észbe kapnak, már késő.
És akkor még ott van, hogy az uniópártok, azon belül is főleg a CSU hallgatólagosan összejátszanak Orbán Viktorral, akinek a politikája már jobbra áll Le Penétől. A kormányfő nem csupán a saját országát alakította át tekintélyelvű vonásokat mutató rendszerré. Állami hecckampányokat folytat a menekültek és a nép olyan, vélt ellenségei ellen, mint Soros. Mert hogy az állítólag muzulmánok életveszélyes millióit akarja Európába hozni, hogy megsemmisítse a földrészt, illetve Magyarországot. Egy-két keresztényszociális politikus négyszemközt elismeri, hogy mennyire gusztustalannak tartja az egészet. Közben azonban a Fidesz az Európai Néppárthoz tartozik, amely ugyan időnként kizárással fenyegeti, csak éppen nem történik semmi, mert az veszélyeztetné a pártcsalád vezető pozícióját az Európai Parlamentben. Azon kívül Orbán tudja, miként kell féken tartani protektorait az Audinak és a Mercedesnek juttatott zsíros ügyletek révén.
A konzervatívok régebben jobban tisztában voltak azzal, milyen értékeket képviselnek. A populizmus napjainkban a pártdemokrácia válságát tükrözi. Az nem baj, ha a pártok határozottabb politikai élt mutatnak. Ám az nem jelentheti azt, hogy a populisták módjára állandó kulturkampfot gerjesszenek, illegitimnek nyilvánítsák az ellenfelet, és azt állítsák, hogy csakis ők beszélnek a „nép”, illetve a „hallgatag többség” nevében. Mert az nem csupán provokál, hanem veszedelmes a demokrácia szemszögéből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.