Szerző: STUMPFANDRÁS
2025.05.27.
„Ez nem Románia, hogy utólag találunk ki jogszabályokat. Tehát vannak jogszabályok, azokat be kell tartani mindenkinek.”
Két mondat, négy állítás. Kettő igaz, kettő hamis. Igaz, hogy ez nem Románia. Az is igaz, hogy vannak jogszabályok. Sajnos azonban nem igaz, hogy azokat be kell tartani mindenkinek, s főleg nem igaz, hogy nem utólag találják ki őket. Pedig öt hét telt csak el azóta, hogy a fenti két mondat elhangzott Orbán Viktor szájából. S most ugyanez az Orbán Viktor cáfol rá saját legfőbb, büszke állítására.
Ma döntenek ugyanis az illetékes parlamenti bizottságban a többek között Orbán által benyújtott önkénytörvény tervezetének fideszes módosító javaslatáról, amely szerint már az idén felajánlott egy százalékos támogatásokat is elvennék a nekik nem tetsző szervezetektől. (Eddig ugye „csak” az volt tervben, hogy jövőre már egyszerűen nem lesz a támogatható szervezetek névsorában, aki a magasságos önkényügyi hivatal halállistájára felkerül.)
Az új javaslatot azonban hiba lenne úgy kezelni, mint amely a független sajtóról, a civil szervezetekről, efféle unalmas úri huncutságokról szól. Persze, megácsolja az akasztófát nekik (nekünk) is, még gyorsabban, mint az eredeti terv (aztán hogy konkrétan kit húznak majd fel rá, eldöntik augusztusig), ám a lényeg most tényleg nem ez. A lényeg: noha a különbség néhány mássalhangzó csupán, a „polgári Magyarország” régen oly’ gyakran emlegetett ígéretének éppen ellentéte lett a megvalósult „orbáni Magyarország”.
Ez a jogszabályterv ugyanis éppen a polgárt veszi semmibe,
az adófizető saját pénzéről való döntési jogára pök szép hegyeset.
A kormány ugyanis, ha ezt így elfogadják, egészen egyszerűen elveheti a polgár pénzét, adójának felajánlott egy százalékát, amelyről május 20-ig a magyar törvényeknek megfelelően és annak tudatában rendelkezett, hogy a NAV eljuttatja majd azt az általa kijelölt helyre. Még visszaigazolást is kapott erről. Hivatalosat. Nos, kitörölhetné vele – ha még papíralapúak lennének ezek. Így még arra sem jók.
Nagyon hasonlatosan egyébként az alkotmányhoz. Amely, ha papíron védi is a polgárok alapjogait (például a visszaható hatályú jogalkotás ellen), azok a jogok bizony kikényszeríthetetlenek: az Alkotmánybíróságot megbízható politikai kinevezettekkel töltötték fel, és jogköreit réges-régen megnyirbálták. Jól emlékszünk: fél éve sem volt hivatalban az első kétharmados Orbán-kormány, amikor 2010 őszén visszamenőlegesen vetettek ki 98 százalékos adót a „pofátlan végkielégítésekre”. Az AB elmeszelte a nyilvánvalóan alapjogellenes rendelkezést, mire Lázár János közölte: a népakaratnak nem felel meg az AB döntése, ezért alkotmányt módosítottak, elvették a testület jogát a költségvetési ügyekkel összefüggő kérdések vizsgálatára, aztán elfogadták a törvényt megint, ugyanúgy...
