Szerző: TÓTH CSABA PÉTER
2018.11.08.
Valamikor az egykori keleti blokk országaiban a gyárak csarnokai központi szimbólumok voltak: a sztálini szocialista realizmus fénylő templomai, később a puritánkodó Kádár-rendszer üzemei is a korabeli média fókuszpontjában voltak. A kilencvenes évek bezárás-,kiürülés-, romos gyár-történetei után a sajtó elfeledte ezeket a tereket, és ma már úgy tűnik, mintha nem is dolgozna többé senki, csak úgy a polcra kerül a zsemle, a csomagolt csirkecomb, mi meg hazavisszük. Eközben még a kasszáslány is mint csak reklám-paródia él bennünk, a boltban rájuk se nagyon nézünk.
Saša Uhlová cseh újságíró viszont nyolc egész hónapon át azok mellett élt és dolgozott, akik nélkül az életünk öt perc alatt megállna: sokszor pokoli, embert próbáló helyzetekbe került, mint alulfizetett „részmunkaidős”, minden hónapban máshol, magánéletét is kockáztatva. Tapasztalatairól cikksorozatot és könyvet írt, és Apolena Rychlíková, aki Uhlová munkatársa a cseh újbaloldali A2larmnál (a Mérce testvérlapjánál) „A munka korlátai” címmel filmet is készítette rejtett kamerás felvételei felhasználásával. Páros interjún kérdeztük őket a projektről, amely megváltoztatta, hogyan néznek a csehek a legrosszabbul kereső honfitársaikra.
Mérce: Saša eredeti, a Political Critique-en és a cseh A2larmon is publikált cikksorozata – amely alapján a film is készült – azt a címet viseli, „A kapitalista munka hősei”. Szüleink és nagyszüleink korszakából ismerjük a „szocialista munka hőseit”, mennyire volt ez a párhuzam szándékos?
Saša Uhlová: A fő ok, amiért ezt a címet adtam, az volt, mert amikor ezeken a helyeken dolgoztam, kicsit meglepett az a vibráció és energia, amely az emberekből áradt. Teljesen boldogan végzik ezeket a típusú munkákat, és szeretnének hasznos szolgálatot tenni, és a legjobbat nyújtani. Szóval egészen úgy tűnt, hogy ők továbbra is a „munka hősei”. Valójában élvezik ezeket a szar melókat, tudják, hogy szar meló, de tudják azt is, hogy szükség van rájuk. A másik ok az volt, hogy a mi országunkban, ahogy talán nálatok is, tudtuk, hogy a médiát nagyon is meg fogja érinteni ez a párhuzam, ez a célzás a szocialista időkre. Nagyon boldog voltam például, amikor a közrádió úgy jelentett be, mint egy hatvanas évekbeli riport készítőjét: „És most következik Saša Uhlova, projektjével, a kapitalista munka hőseivel.” És ez egészen normálisan is hangzott.
A kapitalizmus szó fontos volt nekem és Apolenának is, mert az utóbbi időben mintha fű alatt be lenne tiltva a használata. Nem akarjuk nevén nevezni a kapitalizmust mint politikai ideológiát, mert ez olyasmi, amit csak a kommunisták csináltak. Szóval újra el akartam terjeszteni ezt mint az ideológiára utaló kifejezést a közbeszédben, amennyire tőlem telik. Ilyen szó még a kizsákmányolás is.
És ezek az emberek valóban a kapitalista munka hősei.
Mindenhol ezzel találkoztam, és mindig el is mondom, mert nagyon fontos: a legalacsonyabb fizetésű munkásosztály körében rengeteg romával és vendégmunkással találkoztam, és mivel a többségi társaik napról napra velük dolgoznak, ezért szolidaritás alakul ki köztük: nem hiszik azt a végkimerülésig dolgozó roma nőket látva, hogy „nem akarnak dolgozni”.
Viszont miután a nyolchavi munkából visszatértem a rendes életbe, egy nagyon jól fizetett orvos rendelőjében mindjárt a legrosszabb, legvisszataszítóbb cigányozást, „migránsozást”, muszlimozást és szexizmust kaptam az arcomba. Ami a legszegényebbek között töltött 8 hónap után szinte sokkhatásként ért. Őket ezek a kulturális vagy „faji” témák nem foglalkoztatják, ez számomra egyszerű középosztályi és elitpassziónak tűnik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.