SZÁZ ÉV MAGÁNY: A NEMZETI ÖNRENDELKEZÉSTŐL A RABSZOLGATÖRVÉNYIG

MÉRCE
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2018.12.07.

Az első világháború lezárultának századik évfordulója régiónkban a jelenleg fennálló nemzetközi rendszernek a létrejöttét is jelenti. A Woodrow Wilson nevével fémjelzett nemzeti önrendelkezési doktrína egyenetlenül és aránytalanul ugyan, de a háborút lezáró béke fontos alkotóelemévé vált, egy sor kis nemzetállamot hozva létre a régiót hosszú ideig uraló birodalmak helyén.

Magyarországon a háború végének és az első, valóban demokratikus aspirációkkal bíró köztársaság kikiáltásának századik évfordulója szinte nesztelenül szállt el a fejünk fölött. Ennek okait részben az aktuálpolitika által meghatározott emlékezés és (még inkább) felejtés gyakorlataiban kereshetjük, amelyek olyan abszurd kakofóniában csúcsosodnak ki, mint a nem is azok győztek, akikről a győztesek állítják, hogy győztek Schmidt Mária-i okfejtése. Másrészt Trianon történelmi tapasztalatának revansista és áldozati mítoszokkal való körülbástyázása, a történelmi trauma politikai továbbéltetése legalább ekkora szerepet játszik ebben a történetben.

De ha szétnézünk a környéken, akkor bizony azt látjuk, hogy a „győztesek” között sem a tartalmas ünneplés vagy a történelmi megvalósítások fölötti öröm jellemzi a százéves évfordulót.

Ahol nem a szélsőjobboldali gyűlöletkarnevál az évforduló legnagyobb attrakciója, ott a társadalom erős polarizáltsága miatti konfliktus, a hogyan ne ünnepeljünk a szomszéddal zavart félrepillantása, vagy „legjobb” esetben a tátongó üresség, a zsibbasztó semmitmondás uralja az emléknapot.

És még egyszer mondom, mindezt olyan országokban látjuk, mint a világháború után saját területét megsokszorozó Románia, vagy épp az együtt indult, de azóta szétvált, és ezzel a helyzettel azóta sem túl sokat kezdő Csehország és Szlovákia. Szóval az ún. „győztesek” között...

ITT OLVASHATÓ