MEGALÁZÓ VOLT – NOVÁK FERENC: ELKÉSZÜLT A NEMZETI TÁNCSZÍNHÁZ, AZTÁN RÁJÖTTÜNK, HOGY NEM A MIÉNK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: HAJBA FERENC
2019.07.15.

Négy évig tartott a huzavona, aztán Zoboki Gábor építész csapata jóvoltából, szakmai kéréseink megfogadásával elkészült a Nemzeti Táncszínház. Isteni hely, szinte a világ csodája. A megnyitón mindenki eszméletlenül boldog volt. Aztán elkezdett működni az intézmény, és egyszer csak rájöttünk, hogy ez a táncszínház nem a miénk – mondja Novák Ferenc, a Tataként ismert Kossuth-díjas koreográfus, rendező, etnográfus, a nemzet művésze, az amszterdami Nemzetközi Táncszínház korábbi koreográfus-rendezője, a Honvéd Együttes egykori művészeti igazgatója. Inkább szomorú, mint dühös, de a tekintélyével, érveivel mindvégig kiáll azok mellett, akik a táncszínház mostani működési modelljét meg akarják változtatni.

– Nyolcvannyolc évesen most is itt van a győri táncfesztiválon, külföldi vendégeket kalauzol, fogadja a véleményét kérő fiatal alkotókat, mindenkivel beszélget, megnéz minden előadást. A tánc őrizte meg ennyire egészségesnek?

– A koromnak megfelelő állapotban vagyok, hat éve megműtötték a térdem, egy kitűnő barátom trancsírozott szét, az állás nehezemre esik, háromszáz méter séta után meg fáj a lábam. Táncolni már nem tudok, de irányítani igen, ha szükség van rám. Nemrég a marosvásárhelyi magyar hivatásos együttes kért fel, hogy írjak forgatókönyvet Kányádi Sándor költőről, akivel negyven évig testi-lelki jó barátok voltunk. Távolabbi barátaink jól szórakoztak éles, de állítólag szellemes vitáinkon, ezek egyikét az irodalom is megőrizte. Bárdos Artúr kolozsvári költőt látogattuk meg Dortmundban élő lányánál. Sándor, aki egy rántottát is alig tudott megcsinálni, engem akart kioktatni arról, hogyan kell tárkonyos bárányfejlevest főzni. Jól összevesztünk, a téma fontosságát jelzi, hogy Sándor is, én is megírtuk a történetet, és több irodalomtörténeti műben is idézték. Na szóval, a forgatókönyvben Kányádi vízióját akartuk felvillantani. (Rendező-koreográfus Juhász Zsolt, munkatársa Ágfalvi György.) Az emeltebb színpadrészen, kissé ködbe burkolózva megjelenik egy férfi, a költő, aki mozog, de nem székely verbunkot táncol, inkább kortárs színházi mozdulatokat tesz. Verstöredékeket játszunk be Kányádi saját hangján, majd az ő kedvenc vidékeinek, tájainak ismert táncait láthatja a közönség. Nem önálló betétként. Ezek a táncok is lassanként semmivé váltak, majd egy színész verset mond, Kányádi legfontosabb gondolatait idézi. Az emelt színpadon újra és újra megjelenik a vízió, ami egy idő után eltűnik, helyette már a lenti táncosok állnak. A vízió tovatűnik, de Kányádi hangja ott marad, talán örökre...

ITT OLVASHATÓ