Szerző: Amerikai Népszava
2019.08.21.
Orbán Viktor miután a messze földön híres, gyomorforgató kézcsókjainál is ízléstelenebb szexista megjegyzésben dicsérte Merkelt, a “keményen dolgozó sikeres nőt”, akik előtt “a magyarok már messziről leveszik a kalapot” (Orbán leszokhatna már arról a taszító szokásáról, hogy magát a magyarokkal azonosítja, még akkor is, ha önmagát egyszemélyes uralkodóvá tette az országban), említést tett a magyar-német kapcsolatok múltjáról. Felidézte, amikor István király a német-római császársághoz csatolta az országot és eladta az ország függetlenségét, csak nem egészen így mondta.
Majd a kapcsolatokról azt mondta: “Régi dolog ez, régebbi, mint a soporni piknik és régebbi, mint a 20. századi közös vereségeink”. A 20. századi közös vereségeink alatt az I. és a II. világháborút kell érteni, de időben és hatásában közelebb esik a II. világháború. Orbán ízléstelen megjegyzése egyrészt egy burkolt utalás volt arra, hogy a németek miatt lettünk kétszer is vesztesek, veszítettük el területünk kétharmad részét. De a II. világháborúra való utalás egyértelműen arra vonatkozik, hogy Orbán a jelenlegi Németországot a náci Németország utódjának tekinti és jogfolytonosként azzal azonosítja.
Ezért, ha valakinek fel lehet róni a II. világháborús magatartást, az orbáni Magyarország az, amely egy katonai diktatúrára emlékeztető, sötét, megfélemlítő hangulatúra állította vissza a Kossuth teret, az 1944-es legborzalmasabb állapotokat helyreállítva. A Szabadság téri náci emlékmű a németekre hárít minden felelősséget, Horthy kultusza virágzik, és a “keresztény-nemzeti” Magyarország ideológiáját támasztotta fel Orbán új keresztényfasiszta rendszere. Orbán diktatúrája épp a demokrácia kérdésében kerül konfliktusba Németországgal, és boldog lenne, ha a jelenlegi helyén a náci Németország működne (a történelmi ismeretek nélkül)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.