Szerző: Tarski
2018.04.11.
Nos hát, véget ért! Befejeződött a nagy-nagy megmérettetés a választók által, és ebben bizony a Fidesz meggyőző fölénnyel győzött. Ma úgy néz ki a helyzet, hogy a kormánypárt újból kétharmaddal győzött, amit azonban még nem kell készpénznek venni. Elvileg, ismétlem elvileg megtörténhet az a csoda, hogy az eddig még nem értékelt külhoniak szavazatai megváltoztathatják ezt az eredményt, de senkinek se legyenek kétségei, hogy ez egy nagyon nagy győzelme a Fidesznek az ellenzék felett. Egy objektivitásra törekvő elemző, mint amilyen én is akarok lenni, ilyenkor nem tehet mást, mint gratulál a győztesnek és szolidan arra kéri, hogy éljen és ne visszaéljen ezzel a felhatalmazással.
Az egyes pártok teljesítményeit most még szerintem nem érdemes értékelni, várni kell azzal néhány napot, amíg lecsillapodnak a kedélyek, elcsitulnak az indulatok. Ami igazán fontos most az, hogy milyen jövő várhat az elkövetkező négy évben Magyarországra. Előtte azonban mindenképpen érdemes leszögezni több dolgot. Az első és legfontosabb az, hogy a Fidesz egy abszolút törvényes és legitim választáson ismét és immár harmadjára nyert kétharmaddal. Már maga az nagy teljesítmény, hogy egy pártszövetség egymás után háromszor nyeri meg a választást, és szinte változatlan felállásban folytathatja tovább a hatalomgyakorlást. De az, hogy e mellett még kétharmaddal is tud nyerni, az különösen nagy és mindenképpen tiszteletre méltó eredmény. Jómagam a liberális demokráciák történetében nem ismerek olyan esetet, amikor ezt a teljesítményt bármelyik nemzetállamban bármelyik párt meg tudta volna csinálni. Azért kritikaként egy dolgot feltétlenül meg kell jegyeznem: a harmadszori kétharmad szinte adja azt a lehetőséget, hogy egy pártban olyan szemlélet alakuljon ki, hogy az abszolút tökéletes párt képében tetszelegjen és mindent, amit tesz, az csak jó lehet. Ezért nagy a veszély arra nézve, hogy olyant is cselekszik, ami egyáltalán nem egyeztethető össze a liberális demokráciák gyakorlatával és ez a késztetés bizony a Fideszben megvan. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy bár eddig tényleg nem lehetett diktatórikus a kormányzás, ezt követően már előfordulhat az, hogy egyes lépéseik vagy intézkedéseik erősen ebbe az irányban fognak mutatni. S mivel az ellenzék, különösen a balliberális ellenzék a romokban hever, ezért az Európai Unió moderáló szerepe mindenképpen sokkal jelentősebb lesz minden eddiginél, a fékek és ellensúlyok tényleges rendszerét ők testesíthetik meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.