FACEBOOKSzerző: BRUCK GÁBOR2025.07.05.
Lehet itt rendszerváltás?
Igen, de máshol kezdődik, mint gondolod.
Sokan azt hiszik, a rendszerváltás majd egy nagy, ünnepélyes pillanat lesz. Dátum, zászlók, könnyek.
De valójában máshogy kezdődik. Belül.
Ez úgy indul, hogy:
• Hadházy azt mondja: Gyere, álljunk ki a hídra.
• Puzsér bejelenti: Megalakul a Polgári Ellenállás.
• Karácsony Gergely kimondja: Pride márpedig lesz.
• Magyar Péter azt mondja: Elég volt. Visszavesszük az országot.
És úgy folytatódik, hogy:
• Egy jegyző nemet mond egy törvénytelen kérésre.
• Egy polgármester azt mondja: Nálunk minden szerződés nyilvános lesz.
• Egy tantestület végre őszintén megbeszéli, hogyan akarnak tanítani.
• Egy civil csoport fórumot szervez a város jövőjéről.
Az ilyen változás nem felülről indul, hanem alulról. És általában kicsiben kezdődik. Aztán terjed, mint a szél — és idővel természetessé válik. A politika pedig megy a történések után. Sohasem fordítva.
A rendszerváltás te vagy. Vagy épp te nem vagy. Ez a legnehezebb kérdés, amit minden nap fel kell tenni magunknak.
Nézz körül Európában!
Ahol megbillen a demokrácia, ott nem a központtól várják a megoldást. A skandináv országokban — Norvégiában, Dániában, Svédországban — a közösségek maguk gondoskodnak arról, hogy a dolgok átláthatók és tisztességesek legyenek.
Ha Finnország kerülne bajba (ami persze kizárt), az iskolákban indulna a változás: tanárok, diákok, szülők együtt gondolnák újra, mit jelent polgárnak lenni.
Dániában a kis közösségek vitatkoznának, új módszereket próbálnának — ott a demokrácia csendben működik.
Hollandiában a városok, kórházak, iskolák helyben javítanák ki, amit a központ elrontott.
Észtországban a digitális közigazgatás azért működik, mert mindenki látja, mi történik.
Új-Zélandon a hivatalnok nem úr, hanem a polgár szolgája.
Ha ezekben az országokban baj lenne, nem várnának új vezérre vagy új pártra. Maguk látnának neki rendet rakni.
Különös, hogy ahol a kormány gyenge és korrupt — ahol leginkább kéne alulról javítani — ott a legnehezebb rávenni az embereket, hogy a saját kezükbe vegyék az irányítást.
Olaszországban évtizedekig a mutyik és a háttéralkuk tartották össze az államot.
Görögországot a családi és pártklientúrák jellemzik, és az állandó csődhelyzetek.
Romániában vagy Mexikóban a gyenge intézmények és a személyes kapcsolatok döntik el, ki
jut előre és ki marad le.
Magyarország pont ugyanilyen.
Elhiheted, tíz volt ellenzéki szavazóból kilenc azt remélte, hogy jön egy párt, jön egy vezér, aki majd helyreállítja a demokráciát. Vagyis felülről jön a megváltás. De nem jött.
A demokráciát leginkább alulról lehet újratelepíteni. Ez azt jelenti, hogy közösségek, tantestületek, önkormányzatok, civilek kimondják: Mi most szeretnénk máshogy csinálni.
Miért olyan nehéz ez?
Ide akkor jutunk el, ha előtte lejövünk egy hamis reményről. Ha elfogadjuk, hogy — vagy mi, vagy senki. Hogy senki és semmilyen kormány sem építheti fel helyettünk a demokráciát.
Mi volna az új kormány szerepe?
Az új kormány dolga, hogy felismerje és támogassa a helyi kezdeményezéseket. Erőt, pénzt, jogbiztonságot adjon nekik. És a legfontosabb: ne akadályozza, hanem engedje, hogy a közösségek maguk tanulják újra, mi a felelősség, a részvétel, az együttműködés.
És itt jön képbe a digitális közigazgatás, ami sokat segíthet. Ha jól csináljuk, nemcsak kényelmesebb, hanem átláthatóbb is lesz a politika működése. Így a legkönnyebb szemmel tartani a hatalmat.
És mi van a Tisza Szigetekkel?
Van már belőlük vagy kétezer. Nem tökéletesek, sok helyen törékenyek. De valószínűleg átláthatóbban működnek, tisztábban beszélnek, jobban bevonják a helyieket, mint az eddig a hatalom által kontrollált közösségek.
Ha csak minden ötödik Tisza Sziget valahogy magasabb szinten kezd működni, az már jó. Példát mutat — és a példák terjednek. Így indulhat el egy új politikai kultúra — alulról.
Egyébként, azt hiszem, már elindult. A rendszerváltás már elkezdődött.
És mi lehet itt az értelmiség szerepe?
Az igazi értelmiség nem gyorsabb, nem élesebb, nem hangosabb — hanem pontosabb. Kérdez. Összeköt. Emlékeztet. Nem pártok mellé áll, hanem a közösségek mellé. Nem azért, hogy irányítson, hanem hogy világítson. Hogy segítsen kimondani azt, amit mások csak éreznek.
Így kezdődik a közösségek változása: amikor nemcsak a politikusok, hanem az emberek — és velük az értelmiség — elkezdenek máshogy beszélni, figyelni, kérdezni. Ebből lehet új beszédmód, új elvárás, új viselkedés. Új ország.
Mennyi idő kell ehhez?
Ez nem megy gyorsan. De egy emberöltő sem kell hozzá. Ha ma elkezdjük — és holnap is folytatjuk —, néhány év múlva már látszani fog. Először itt-ott: egy iskolában, egy önkormányzatban. Aztán egyre több helyen. A példák terjednek, és velük a bátorság is.
Szerintem ilyen a rendszerváltás
Nem forradalom, nem túl látványos, nem is túl szexi, hanem sok kicsi döntés, amit naponta hozunk:
„Nem asszisztálok tovább. Nem nyugszom bele a cinizmusba. Nem megyek el a rossz dolgok mellett.” Szóval nincs más: ha másmilyen országban akarunk élni, először másmilyen emberként kell élnünk benne.
A lényeg: ne várj semmire, senkire. Kezdd el most — ott, ahol vagy, azokkal, akikkel vagy. Mert a rendszerváltás el fog jönni. Csak az a kérdés: te része leszel-e?
És talán egyszer észre sem vesszük, de már benne élünk.
Zárás
Lehet, hogy Magyar Péter lesz a következő miniszterelnök. Kimondottan sokra tartom őt. De abban biztos lehetsz, hogy a közreműködésünk nélkül nem lesz új Magyarország. A jó hír: diktatúra sem jöhet létre a hozzájárulásunk nélkül. Lényegében minden tőlünk függ. Fordulhat jóra és rosszra a sorsunk — de a felelősség a miénk.
A rendszerváltás elkezdődött. Ott, ahol most vagy.
„minden szeretetre épülő kapcsolat egyenértékű.” Az egyházi rendelkezés pedig azt iktatta törvénybe, hogy a katolikus egyházban ezentúl az azonos nemű párokat is megilleti Isten áldása, mégpedig azzal a céllal, hogy „ami igaz, jó és emberileg érvényes az életükben és a kapcsolataikban, gazdagodjon, megszentelődjön és emelkedjen a Szentlélek jelenléte által.” Vagyis az egyház azonos értékű tartja mindazt a szeretetet, hűséget, egymás mellett való kitartást, gondoskodást, ami egymást szerető emberek között megvalósul: függetlenül attól, hogy milyen neműek. Azaz igaz az állítás, hogy 
Tehát, amikor a Pázmány Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara etikai eljárást indított a három pszichológus oktatóval szemben, akkor teljesen negligálta mind a kurrens teológiatudomány álláspontját, mint pedig a Vatikán rendelkezéseit a témában. Vagyis ez a fegyelmi eljárás semmiképpen nem egyeztethető össze a katolikus egyház tanításával, azt teljes mértékben figyelmen kívül hagyja és beszáll egy olyan politikai hadjáratba, ami lábbal tiporja nem csupán a demokratikus alapjogokat (gyülekezési szabadság), de egyúttal az alapvető emberi jogokat is. Ez pedig nem csupán erkölcstelen, hanem semmi köze a katolicizmushoz! Amennyiben elmarasztaló ítéletet hoznak, erről tudomást kell szerezni az Apostoli Szentszéknek is!
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának hallgatói petíciót indítottak azért, hogy megvédjék tanáraikat és engem is megkértek, hogy segítsek ebben. Kérés nélkül is írtam volna az ügyről. A petíciót a fotó látható Dr. Birher Nándor Máté dékánnak címezték, aki szerintük az oktatók elleni támadás hátterében áll. 
Add tovább, álljunk a megtámadott oktatók mellé!
• Mi a választásod? TÓKA GÁBOR megmondja 🎙️ ... 
