Szerző: László Róbert
2017.08.17.
A választások közeledte és a Közös Ország Mozgalom választási reformot célzó kezdeményezése szolgáltatja az apropót, hogy az ellenzéki pártok közzé tegyék választásirendszer-koncepciójukat. A Momentum tegnap nyilvánosságra hozott, részletekbe menő választásireform-javaslatát értékeljük elsőként, amely legalább annyi kérdést generál, mint amennyire választ ad.
Parlamenti létszám, arányosítás, a rendszer bonyolultsága
2010 előtt a „kisebbparlamentezés” uralta a választási reform álvitáját. Akkoriban még két nagynak mondott párt volt Magyarországon, amelyek választási vitája kimerült abban, hogy melyikük tud kisebb számot mondani a parlament létszámára vonatkozóan (hamar 200 körül állt nyugvópontra az inga, de létezett javaslat 199 és 198 fős parlamentre is). Hogy egyáltalán miért van szükség választási reformra, ritkán bírtak más indokot mondani, mint a túl magas létszámú parlamentet; a régi rendszer legfőbb hibáját – hogy még a politológia szakon végzett hallgatók többsége sem érti, hogyan működik – véletlenül sem említették.
Üdítő, hogy a Momentum javaslatában megjelenik a hírhedten bonyolult választási rendszer egyszerűsítési szándéka, ugyanakkor némileg csalódást keltő, hogy a javaslat nem képes kilépni a „kisebbparlamentezés” csapdájából.
Utóbbit persze nem tárgyalja nyíltan az anyag, de azzal, hogy más opciót meg sem említve, 70 egyéni kerületi mellett 129 listás mandátummal számol, látszik, hogy ők is beleragadtak ebbe a 199 fős dobozba. A félreértések elkerülése végett: senki nem állítja, hogy nagyobb létszámú parlamentre volna szükség, azt viszont igen, hogy hiba a létszám kőbe vésésével indítani egy vadonatúj választási szisztéma kidolgozását. Ennek egyáltalán nem lényegtelen mellékhatásai látszanak a Momentum javaslatán is: mivel úgy szeretné arányosítani a rendszert, hogy közben megtartaná a 199 fős létszámot és a vegyes jelleget, megfeledkezik arról, hogy 70 egyéni körzettel aligha megvalósítható az az ambíció, hogy „a helyi reprezentáció és az arányosabb mandátumelosztás is érvényesül”, továbbá, hogy „nem távolítjuk el a politikusokat a szavazóktól, megmaradhat és megerősödhet a kapocs az egyéni képviselők és a választópolgárok között”. Ez már a mai átlagosan 75 ezres kerületekben is csak hellyel-közzel érzékelhető, de 115 ezer választópolgárt felölelő monstrumkörzetekben végképp illúzióvá válik. Ehelyett célravezetőbb első lépésként azt kitalálni, hogy mi volna a párt szerint helyes arány a rendszer kormányzati stabilitást biztosító és a választói akaratot leképező képessége között, ezután megnézni, hány egyéni kerület alakítható ki úgy, hogy az még ténylegesen biztosíthatja az egyéni képviseletet, majd ez kiadna egy parlamenti létszámot – valahol 200 és 300 között, de bizonyosan a régi, 386 alatt. (Már ha egyáltalán biztos az, hogy továbbra is szükség van egyéni kerületekre; ha ezt nem vennénk axiómának, akár 150 fős is lehetne a parlament.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.