Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.07.16.
Minden nap. Harc a világban, és harc itthon is.
Harcba hívás. Pénzköltés a kommunikációs harcra. Sokat költenek erre. Emberek dolgoznak azon, hogy másokat lejárassanak. Ez lett a munkájuk. Ezért van irodájuk, ezért kapják a fizetésüket, amit természetesen a mi adóforintjaink tesznek lehetővé. Minél jobban hergelnek, annál jobban díjazzák a megrendelők a munkájukat. No és lehet önkéntesen is csatlakozni…
Nekem annyira elegem van már ebből. A hazugságokból, a másik lejáratásából, kigúnyolásából, megalázásából. A röhögő emojikból, a gyűlölködő arctalan kommentelőkből, a hergelésből, a rombolásból, az ostobaságból.
Annyi gond van a családok életében… az ezer sebből vérző intézményrendszerben. Annyi helye lenne a pénznek...az értelmetlen pénzszórás helyett.
Támogató szakértőink tanították nekem ezt a mondatot, a szervezetfejlesztésben: Ahol a fókusz, ott az energia.
Nem mindegy, mire fókuszálunk. Ha a gyűlöletkeltésre, akkor arra fordítódik az energia, és a pénz. Ha az építésre, akkor arra fog. Mi lassan már mindent lerombolunk.
Jó lenne megrázni magunkat, és végre emberi módon gondolkodni. Ha még képesek vagyunk rá.
Lásd még:
MIT MONDJON A PÁROM A HÁROM GYERMEKÜNKNEK, HA ELVISZ A RENDŐRSÉG A GYÜLEKEZÉSI TÖRVÉNY MEGSÉRTÉSÉRE HIVATKOZVA?
Ugye azt már tudjuk, hogy a Pride résztvevői nem vonhatók felelősségre és nem indul ellenük szabálysértési eljárás. Az azonban még kérdőjel, hogy mi történik a felvonulás szervezőivel, így például konkrétan Viktóriával. Szükség lesz-e arra, hogy miattuk és értük még egyszer utcára menjünk? Vajon meg meri-e kockáztatni azt a hatalom, hogy a most minden eddiginél aktívabb módon felébredt polgári ön- és szabadságtudat egy mártíron keresztül tovább erősödjön? Nehéz ezt megjósolni. Főként azért, mert kapkodás és idegesség idején, nem racionálisak a döntések. És Orbán most olyan módon kapkod és ideges, amire még példa nem volt 2010 óta.
Tény, hogy június 28-án a rendőrség betiltott minden emberi jogi tüntetést, még azokat is, amelyek egyáltalán nem kötődtek a Pride-hoz. Viszont konkrétan 6 szélsőjobboldali demonstrációt engedélyeztek. Igaz, hogy azok közröhejbe fulladtak. Főként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom akciója, aki hősiesen kiálltak egy „This is Sparta!” (Ez Spárta!) felirattal, hogy a tengerként feléjük úszó óriási tömeggel szemben apró ellenálló sziget legyenek. Cseppecset megfeledkeztek azonban arról, hogy a spártaiknál a szerelem nem éppen a szélsőjobbos normák szerint zajlott. Ennek nyilván az volt az oka, hogy Spárta katonai település volt, ahol még a nők is jártasak voltak a fegyverforgatásban. S mivel a férfiak hónapokra, néha évekre eltűntek, nem igazán lehetett elvárás a házastársi hűség. Még a nőknek is lehetett szeretőjük, s nem csupán férfi, de akár nő is! A fiúszerető, vagy a ped:eraszta szerelem a férfiaknál pedig mindennapos dolog volt. Olvassátok csak, mit írt erről Plutarkhosz!
Radványi Viktória és Navracsics Tibor találkozásának legszomorúbb és egyben számunkra a legfontosabb üzenete mégis talán az volt, hogy a miniszter nem fogadta el a párjával együtt érkező, három közös gyermeket nevelő Radványi meghívását egy beszélgetésre. Miért is nem fogadta el? Talán Radványit leprásnak tekinti vagy páriának, kaszton kívülinek, akivel neki, aki egy olyan miniszter, aki senki nem lenne, ha tőlünk nem kapott volna ehhez felhatalmazást, semmilyen dolga nincsen? De persze a Pride betiltását megszavazta! Anélkül, hogy ismerné ezeknek az embereknek a valós sorsát Magyarországon! És most lett volna lehetősége erre. De, naná, hogy megérdekli! Pedig ezek az emberek is adófizető magyar polgárok!
