FACEBOOKSzerző: BIRKÁS GYÖRGY2025.07.21.
(Ebből nem akartam sorozatot írni, ezért kicsit hosszú lett, ha túl sok egyben, megértem, már nekem is túl sok belőlük.)
Ha a ner szereplőit irányított gráfként ábrázolnánk (minden csúcs egy ember vagy intézmény, minden él egy befolyásolási vagy döntéshozatali kapcsolat), egy egyszerű szerkezetet látnánk: szinte minden nyíl egyetlen irányba mutat, felfelé, a piramis csúcsa felé.
A gráfelmélet és a hálózatelmélet hasznos eszköznek bizonyul a magyar politikai rendszer megértésében. Mint kiderül, a ner nem más, mint egy skálafüggetlen, erősen centralizált, kisvilág-tulajdonságú irányított gráf, amelyben néhány szuperhub uralja a több száz kisebb csomópontot.
Ha egy kisvárosi vállalkozó teraszt szeretne építeni a kávézója elé, a gráfelméleti úton így halad: vállalkozó → polgármester → járási hivatal → Kormánymegbízott → központi utasítás. Ez egy klasszikus fa-struktúra, ahol minden csomópontnak egy szülője van a hierarchiában.
A gráfelméletben a fokszám mutatja meg, hány kapcsolata van egy csomópontnak. Irányított gráfokban megkülönböztetjük a csúcsok kifokát és befokát: a kifok azt adja meg, hány él indul egy csúcsból, a befok pedig azt, hogy hány végződik benne. Orbán Viktor befoka minden bizonnyal a legmagasabb, minden jelentős döntés hozzá fut be jóváhagyásra.
A közöttiség-központiság azt mutatja, hány legrövidebb út halad át egy csomóponton a hálózatban. Ez tehát azt jelenti, mennyire nehezen kerülhető meg egy csúcspont. Rogán Antal például magas közöttiség-központiság értékkel bír: ha egy üzenet a miniszterelnöktől egy megyei médiumhoz akar eljutni, nagy valószínűséggel Rogán kabinetjén át megy.
Már volt mateklecke (https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0eDowS7U6D7kUH33qkQMxSPmJ68w12eKfA9UqNDfpadeqX4oGAqzC2gCtu3SbJKMsl&id=100011261778267) a kisvilág-jelenségről. Stanley Milgram híres kísérlete kimutatta, hogy a világ bármely két embere legfeljebb öt másik emberen keresztül ismeri egymást. A nerben ez az érték körülbelül 2. Ez azért lehetséges, mert a hálózat klaszterezési együtthatója (mennyire gyakori, hogy egy gráf egy csúcsának szomszédai egymásnak is a szomszédai) rendkívül magas a felső szinteken. Ha a ner belső körét vizsgáljuk, az érték közel van 1-hez, ami azt jelenti, hogy szinte mindenki ismer mindenkit. Ez egyben a rendszer sebezhetősége is, a családi jelleg miatt minden botrány gyorsan terjed az egész hálózatban.
A skálafüggetlenség fogalmát Barabási Alber-László (a Rejtett Mintázatok kiállításáról sorozatot írtam - https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0T27s8SYqLbDoGjprEu9ahK2Vt9yuih2ccVwNfizAXWdGNr15Wb6MLXCPYgvQEMphl&id=100011261778267) vezette be a hálózatelméletbe. A ner hálózata is ilyen, vagyis kevés csomópont rengeteg kapcsolattal rendelkezik, míg a többségnek alig van néhány (a fokszámok eloszlása hatványfüggvényt követ). Mészáros Lőrinc esete tankönyvi példa a preferenciális kapcsolódás jelenségre: a gazdag csomópontok (itt most a gazdag a nagy fokszámú szinonimája) nagyobb valószínűséggel szereznek új kapcsolatokat. 2010-ben Mészárosnak 3 cége volt, mára több mint 270-ben van érdekeltsége, de nem csak cégeinek száma, hanem gazdagsága (itt most tényleg a vagyonáról van szó) is exponenciálisan növekszik, amit a hálózati pozíció változása tett lehetővé (de persze közrejátszott a jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye).
A strukturális lyukak a hálózatelméletben olyan helyeket jelentenek, amikor egy hálózatban bizonyos szereplők között nincs közvetlen kapcsolat, így egyfajta hézagot, lyukat hozva létre a hálózatban. Ron Burt elmélete szerint ezek kitöltése hatalmas versenyelőnyt ad. A nerben Habony Árpád klasszikus hídszerepet tölt be: összeköti a politikai elit és a médiairányítás hálózati komponenseit.
A hálózati ellenálló-képesség vizsgálata szerint a skálafüggetlen hálózatok paradoxon tulajdonsággal bírnak. Egyrészt véletlenszerű támadásokkal szemben rendkívül ellenállóak, de célzott támadásokkal (egy fontos csomópont kiesése) szemben igen sebezhetők. A G-nap jó példa volt erre.
Amikor Simicska és Orbán összeveszett, a ner hálózatából egy hatalmas hub szakadt ki, magával rántva számos alrendszert. Simicska kivitte a saját médiáját az ellenzéki térfélre, ezzel a Fidesz addigi kommunikációs hálója megroppant, a Magyar Nemzet, HírTV, stb. kiesett a láncból. Orbán villámgyorsan reagált, gyors hálózatjavítást hajtott végre. Új oligarchákat emelt fel (Mészáros és társai) a hely betöltésére, létrehozta a KESMA-t, hogy a Simicska nélkül maradt jobboldali sajtót egy ernyő alá terelje. A hálózat adaptált, de nem könnyen. 2015-2017 között a Fidesz megingott, védekező pozícióba szorult. Végül Simicska feladta (eladta orgánumait és kivonult), így Orbán visszagyúrta egybe a hálót.
De ez a történet jó leckét adott a nernek, többé nem engednek senkit se akkorára nőni, hogy a kiesése fájjon. Mészáros Lőrinc mellé is több kisebb oligarcha (Tiborcz, Szíjj, Garancsi, stb) nőtt fel, hogy ha Lőrinc kiesne (nem kell rosszra gondolni, nem egy ablakon, nem Oroszországban vagyunk még), ne omoljon össze a kártyavár.
A ner hibatűrése tehát kétarcú, a kisebb sokkokat simán veszi, a kirakat-figurák cserélhetők (volt már ilyen, Kósát, Lázárt, Navracsicst is tették már parkolópályára, az államelnökök pedig futószalagon hozzák a botrányokat), ám a nagy központi alkatrészek cseréjéhez idő kell és átmeneti zavarok jönnek. Még érdekesebb kérdés: mi lenne, ha maga Orbán Viktor esne ki a hálózatból?
Nos, ez a főhub eltávolítása esete, ami szinte biztosan a teljes gráf széteséséhez vezetne. A ner annyira egyember-központú, hogy Orbán nélkül az addigi erők elkezdenének saját utakat keresni. A gráf szétesne több komponensre, létrejönne egy orbánista maradványpárt, pár leszakadó rivális csoport (pl. egy Lázár-csapat, egy Rogán-csapat), az üzleti alhálózatban is új központok emelkednének. Ezt a forgatókönyvet persze a ner igyekszik elkerülni, ameddig lehet, ezért is látjuk, hogy Orbán minden szálat a kezében tart, és a potenciális trónkövetelőket egyszer gyengíti, másszor maga mellé láncolja.
A ner gráfelméleti szempontból egy rendkívül hatékony hálózat. Kis átmérő, magas klaszterezettség a központban, gyors információáramlás és erős koordinációs képesség. Ugyanakkor ezek a tulajdonságok egyben a sebezhetőségeket is meghatározzák. A túlcentralizáltság miatt a főhub kiesése katasztrofális lenne, az alacsony diverzitás miatt nincs alternatív döntési út, hiányzik a visszacsatolás és a kontroll, a skálafüggetlenség miatt pedig érzékeny a célzott támadásokra.
Matematikai értelemben a ner egy optimalizált hálózat, csak éppen nem a társadalom, hanem a hatalom megtartása szempontjából optimalizált. És mint minden túloptimalizált rendszer, ez is saját hatékonyságának csapdájába eshet.
A hálózat akkor erős, ha sokszínű és rugalmas, a ner hálója viszont egyszínű és merev. Így aztán a végén saját hálójába gabalyodhat, mint a pók, aki túl szorosra szőtte a fonalait. A kérdés csak az: mikor szakad a pókháló?