FACEBOOKSzerző: GÁBOR GYÖRGY2025.07.28.
„A hatalommal való visszaélés senkit sem lep meg.” (Jenny Holzer, Truisms, 1979)
Jenny Holzer világhírű amerikai konceptuális művész már a múlt század végén tudta, amit ma csak kevesen mernek kimondani: a zsarnokság nem ordít, hanem feliratos pólót visel. Holzer LED-kijelzőkre és textíliákra nyomta kortárs kvázi-bibliai parancsolatait – „Abuse of power comes as no surprise” (A hatalommal való visszaélés senkit sem lep meg), „Protect me from what I want” (Védj meg attól, amit akarok) stb. –, és ezzel létrehozta a posztmodern köztéri parancsolatokat. Olyan pólók voltak ezek, amelyek nem egyszerűen divatot, hanem hatalmi viszonyokat szabályoztak. Holzer a hatalom visszaéléseit leplezte le pólóra nyomott mondataival – Orbán most ugyanezt a formát használja, csakhogy nem a leleplezés, hanem a hatalomgyakorlás eszközeként.
A miniszterelnök pólóján a 2026-os választások dátuma szerepel. Trendi, könnyed, laza. Csakhogy a dátumot – jogállami, sőt: alaptörvényi szabály szerint – nem ő tűzi ki, hanem a köztársasági elnök. Ez a jogköre. A jogállam e parányi, poros kis szegletében ő az úr.
Pontosabban: ő lenne az úr, ha a Köztársasági Elnöki Hivatal nem volna már pólóvá silányítva.
Mert ez a póló nem üzenet a választóknak. Ez utasítás. Nem „emlékeztető”, hanem kijelölés. Az embléma nem kér, hanem közöl: „itt lesz, akkor lesz, és pont.”
És hogy kinek szól ez az utasítás? Nem a választóknak. Nem a pártoknak. Hanem az államfőnek, aki immár nem tekintély, hanem textil. Így alakul át az elnöki függetlenség textil-autonómiává, s az autonóm közjogi méltóság egy pamut-alapon működő végrehajtó mechanizmussá.
Orbán Viktor pólóján a választási dátum ugyanúgy szerepel, mint ahogy legközelebb talán majd ez áll rajta:
„Sándor kegyelmet kér! Megadni!”
„Csenge megérdemli az állampolgárságot!”
„Jövő héten aláírod, ugye?”
Ugye. Mert ez a rendszer már nem kormányoz, hanem öltöztet. A köztársasági elnök nem mérlegel, hanem olvas és igazodik. Egy nap a hivatalában felkel, és megnézi a miniszterelnök pólóját: „Mi az aznapi teendőm, főnök?” Így alakul át az elnöki függetlenség textilszabadsággá, a szuverenitás szitanyomott lojalitássá. És mivel az egész kegyelmi ügyletet már egyszer szóban megüzenték (akkor még Novák Katalinnak, a háttérben, zárt ajtók mögött), most csupán nyíltabb a metódus: a cinizmus nem titkolt többé, hanem hivatalos viselet.
A köztársasági elnök pedig? Nem tiltakozik, nem értelmezi újra szerepét, nem mondja, hogy „ez az én döntésem, nem rendelheted meg pólóról”. Nem. Ő rábólint. Mint a ruhapróbán: passzol, jó lesz így.
Valaha az államfő integritása a jogállam gerincét jelentette. Most a gerinc csíkos pamutból van, és remekül szellőzik. Úgy tűnik, a jelenlegi elnöknek (akárhogy hívják is épp) az a felfogása, hogy a hatalommal nem vitázni kell, hanem felöltözni hozzá.
Jenny Holzer installációinál egykor tömegek álltak meg, mert azt kérdezték: „Ki mondja ezt? Kinek szól ez? Mi dolgom vele?”
Ma már ezek a kérdések feleslegesek. Mert tudjuk, ki mondja, és azt is tudjuk, ki hallgatja engedelmesen.
Közben a köztársasági elnöki hivatalt nem szűntették meg, csak felirattá alakították.
