BÉKÁK A MOCSÁRBAN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KENESEI ISTVÁN
2020.11.20.

...Nem először utalok arra, hogy a 2016‑ban elfogadott és máig érvényben lévő Fokozatváltás a felsőoktatásban című középtávú stratégia, amely szándéka szerint 2030-ig határozta (volna) meg a fejlesztés irányvonalait, és amelyet Palkovics (akkor még) államtitkár gondozott, sem magánosításról, sem alapítványi egyetemekről nem szólt. Ezek az ötletek tavaly öltöttek testet, amikor először a vagyonkezelő alapítványokról szavaztattak meg egy törvényt az engedelmes képviselőkkel, akik ekkor még aligha gondolhatták, hogy egy más országokban megszokott konstrukció itt az állami vagyon magánosításának az eszközéül szolgál a közérdek címkéje alatt.2 Majd idén tavasztól kezdve sorban löködték be a hol készséges, hol tiltakozó, hol beletörődő egyetemeket az egyforma Prokrusztész-ágyakba fölösleges végtagjaik gyanánt mindenekelőtt a közalkalmazotti jogviszonyokat lenyiszálva.3

A mondabeli görög szörnyeteg az éjszakai nyugodalmon kívül semmit sem ígért vendégeinek, ám a felsőoktatás hazai felelősei versenyképességet, támogatásnövelést, kevésbé bürokratikus működést helyeztek kilátásba áldozataiknak, akiket – a külön kasztot képező iparművészeti és állatorvosi egyetemeken kívül – meg se kérdeztek, vagy ha igen, meg se hallgattak a döntéshozók. Azt is szóba hoztam már, hogy a külföldi mintaként (vagy inkább csak ötletként?) szolgáló alapítványi intézmények egyrészt olyan szakterületeken létesülnek, amelyeken várható a törzstőkéhez való hozzájárulás a képzésirányokban érdekelt cégektől, sőt ezek gyakorlatilag is megvalósulnak, másrészt az autonómiájukat ott hiánytalanul megőrző egyetemeknek közvetlen beleszólásuk van az itteni kuratóriumoknak megfelelő testületek tagságának összeállításába.

Hazánkban egyelőre nyomát sem látni, még csak homályos szándéknyilvánítások formájában sem, hogy azok a nagy ipari vállalatok, amelyek a szóba jöhető alapítványi egyetemek székhelyén telepedtek meg, mint Győrben az Audi vagy Kecskeméten a Mercedes, kívánják-e kiegészíteni az érintett alapítványok vagyonát. Más esetekben, mint Sopron vagy Miskolc, viszont fogalmam sincs, honnan várnak ilyen támogatást a kuratóriumok. Aligha számíthatnak a soproni elnök, Csányi Sándor bankjának a nagyvonalúságára, a miskolci igazságügy-miniszter elnök pedig csupán a jogszabályokat tudná a javukra hajlítani, de abból pénzt nem látnak. Tudjuk persze, hogy a törvényben rögzített formula szerint majd az állammal szerződéseket kötnek a képzések támogatására, de ez a közmondásos kutya vacsoráját idézi fel bennem.

Erős a gyanúm ugyanis (de ne legyen igazam), hogy ez az egész alapítványi játszadozás az emberek sorsával két célt szolgál. Az egyik kezdettől fogva világos volt: a közalkalmazottiság már Lázár János által megígért felszámolása kiszolgáltatott helyzetbe taszítja az oktatókat és más dolgozókat, ami az akadémiai szabadság elvének megcsúfolása, és könnyen oda vezethet, hogy a bármely okból szót emelő oktatót rövid úton elbocsáthatják, s ezzel a temető csendjét honosítják meg az egyetem egyik alapfeladata, a kritikus gondolkodás elsajátíttatása helyén, visszaidézve egy csaknem elfeledett világot.

A másik cél a csökkenő diáklétszám miatt zsarolható intézmények szakkínálatának visszafogása, ezzel a képzések változatosságának és vertikumának csökkentése.4 Ezt hívtam kezdettől fogva Parragh-tervnek, a saját választott szakmájában sikertelen, de politikai vonalon karriert csináló kereskedelmi és ipari kamarai elnök oktatásellenes hozzáállása miatt. És ha megnézzük az átalakított vagy arra esélyes intézményeket, szinte kivétel nélkül egyharmadnyival kevesebb diák jelentkezett hozzájuk, mint tavaly, amikor az idei 91 ezerhez képest jó húszezerrel többen tanultak volna tovább felsőfokon. Arra számítok tehát, hogy amikor beindulnak a tárgyalások a finanszírozási szerződésekről, akkor újabb csapdák nyílnak előttük, és vagy önként beléjük sétálnak és az előírt szakokat szüntetik meg, vagy vállalják, hogy a csökkentett támogatásból maguk gazdálkodják ki a leépítéseket...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/47. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ) 

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/47. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)