Szerző: HORVÁTH BENCE
2022.11.10.
- Mégis meghosszabbítaná a kormány Paks 1 üzemidejét
A 444 hírleveleire ide kattintva lehet feliratkozni.
Ezt Paul Krugman írta a lapban.
A közgazdasági Nobel-díjas szerint az élet megy tovább, bármi történjék is a politikai színpadon, és a kormány politikája továbbra is nagy hatással lesz az emberek életére. Tíz-húsz évvel ezelőtt még sokan legyintettek azokra, akik figyelmeztettek, hogy a Republikánus Párt egyre szélsőségesebbé és demokráciaellenessé válik. Ám a figyelmeztetők intései lépésről lépésre beigazolódtak. Ma már szinte bevett bölcsesség, hogy a GOP (Great Old Party – ahogy Amerikában nevezik a republikánus pártot) ha teheti, valami olyasmivé alakítja Amerikát, mint Orbán Viktor Magyarországa, amely papíron demokrácia, de a valóságban etnonacionalista, tekintélyelvű, egypártrendszer. Az amerikai konzervatívok nem is csináltak titkot abból, hogy Magyarországot szerepmodellnek tekintik, ünnepelték Orbánt és konferenciákon hallgatták a beszédeit.
Ma már azonban ez a bevett bölcsesség is téves. Ha Amerika egypártrendszerbe süllyed, akkor Krugman szerint sokkal rosszabb és sokkal rondább lesz annál, mint ami a mai Magyarországon látható. Ami a mostani választás hagyományos politikai kérdéseit illeti: ha a demokraták elvesztik a többségüket a két ház egyikében vagy mindkettőben, hangos vádaskodások lesznek, és sokan azt mondják majd, hogy inkább hétköznapi dolgokról kellett volna beszélniük, nem pedig a demokráciát fenyegető veszélyekről. A szerző a lap kommentárjait idézve szólt számos republikánus jelöltről, majd rámutatott: a hatalmon lévő elnök pártja szinte mindig veszít mandátumokat a félidős választáson, és ez azt jelzi, hogy a demokratáknak még többet kellett volna beszélni a gazdaságon túli kérdésekről.
“Azt is mondanám, hogy alapvetően tisztességtelen volt úgy tenni, mintha ez egy átlagos választási szezon lenne, ahol csak a gazdaságpolitika a tét” – tette hozzá a szerző.
Még azoknak a választóknak is aggódniuk kellene amiatt, hogy a kormánypárt elutasítja a demokratikus normákat, akiket jobban érdekel a fizetésük és a megélhetésük, mint a demokrácia. Egyrészt a republikánusok nyíltan beszéltek arról a tervükről, hogy a gazdasági káosz fenyegetésével olyan engedményeket akarnak kicsikarni maguknak, amelyeket a szokásos jogalkotási folyamat során nem tudnának elérni. Továbbá, bár érthető a választók ösztönös reakciója, hogy más sofőrt szeretnének választani, ha nem tetszik nekik, merre tart a gazdaság, meg kell érteniük, hogy ezúttal a republikánus szavazat nem csak azt jelenti, hogy valaki másnak adnak esélyt a kormánykeréknél; ez egy nagy lépés lehet afelé, hogy a kormánypártnak adják át az irányítást, és a választóknak esélyük sincs arra, hogy felülvizsgálják ezt a döntést, ha nem tetszik nekik az eredmény.
“Ezzel eljutottam ahhoz a kérdéshez, hogy milyen lenne egy egypárti Amerika” – írta Krugman.
Már-már szállóige, hogy a republikánusok Magyarországgá akarják változtatni az Egyesült Államokat. Magyarország valóban tálcán kínálja az esettanulmányt arról, hogyan halhatnak meg demokráciák a 21. században. De Orbán uralmáról olvasva feltűnik, hogy miközben a rendszere mélyen elnyomó – az elnyomás viszonylag finom. Ahogy egy éleslátó cikk fogalmazott, “puha fasizmus“, amely a gazdaság és a hírmédia ellenőrzése révén tehetetlenné teszi a másként gondolkodókat anélkül, hogy megveretné vagy börtönbe zárná őket...
A The Wall Street Journal arról a – szintén ma várható – fejleményről számol be, hogy az Európai Bizottság csomagtervet kíván előterjeszteni Ukrajna pótlólagos pénzügyi megsegítéséről, amelynek értelmében jövőre havonta mintegy másfél milliárd eurót juttatnának az országnak, részben vissza nem térítendő támogatás, részben kölcsön formájában. Ehhez azonban módosítani kell az EU hétéves költségvetési keretét, ami viszont mind a 27 tagállam egyetértését kívánja meg. Az uniós végrehajtó testület itt – írja a lap – beleütközik egy immár jól ismert akadályba: Orbán Viktor magyar miniszterelnök kormánya, amely egyszerre számos politikai és pénzügyi csatát vív Brüsszellel, ellenzi a tervet, mondván, nem járul hozzá ahhoz, hogy az EU ebből a célból hitelt vegyen fel a pénzpiacon.
A Politico brüsszeli kiadása részletesen taglalja, hogy Magyarország átfogó reformokra készül az igazságszolgáltatásban – így az Országos Bírói Tanács jogkörének a jelentős kiterjesztését, a Kúria függetlenségének a megerősítését tervezi - annak érdekében, hogy hozzájusson a COVID-világjárvány utáni uniós helyreállítási alapból neki szánt 5,8 milliárd euróhoz, illetve a többéves büdzsékeret alapján előirányzott, de részlegesen befagyasztott forrásokhoz.
A hírportál tudomása szerint az Európai Bizottság valamikor november vége előtt alakítja ki álláspontját a kérdésben – talán már a jövő heti, de lehet, hogy csak az azt követő ülésen vitatják meg az ügyet. Ha ez megtörténik, a tagállami pénzügyminiszterek – mert az ő jóváhagyásukra is szükség van - december 6-ikai ülésükön szavaznak. De hogy megígérik-e a pénzt a magyaroknak Mikulás napján, az – mint a Politico cikkéből kiderül – összekapcsolódik bizonyos brüsszeli elvárásokkal, egyebek közt azzal, hogy Budapest egyezzen bele Ukrajna imént vázolt, havi másfél, vagyis az egész jövő évre vetítve összesen 18 milliárd eurós megsegítésébe, valamint abba is, hogy az EU testületileg csatlakozzék a nagyvállalatok nyereségadó-minimumáról kidolgozott globális megállapodáshoz. A portál hozzáteszi: a feltételes igen esetén is ott van még az Európai Parlament, ahol az alku alighanem ellenreakciókat vált majd ki. Hollandia is azt szeretné, ha az EU keményebben sújtana le a jogállamiság elleni fenyegetésekre.
A cikk arra is felhívja a figyelmet: a tervezett igazságügyi reformok a jövő év első negyedében lépnének hatályba, és – ami talán a leglényegesebb pont – ezeket a reformokat teljesen végig is kellene vinni, mielőtt a magyar kormány bármilyen folyósítási igénnyel fordulna a brüsszeli Bizottsághoz.
Az amerikai félidei választással kapcsolatban Paul Krugman a New York Timesban azt írja: akiben nincs rettegés az eredményeket várva, az eddig nem figyelt eléggé. Az ilyen választások hagyományos tétje a gazdaságpolitikára, a szociális juttatásokra, a környezetvédelemre, a polgári szabadságjogokra, illetve a születésszabályozásra gyakorolt hatás. De közben elmondható, hogy bárhogyan alakul a politika, az élet megy tovább. Most azonban Krugman szerint létkérdések forognak kockán, és immár közhelyszerű megállapítás, hogy a Republikánus Párt, ha teheti, valami olyasmivé változtatja át Amerikát, amilyen Orbán Viktor Magyarországa: papíron demokrácia, a gyakorlatban azonban etnonacionalista, autoriter, egypárti állam.
Krugman azonban ennél a hagyományos bölcselkedésnél is tovább lép, és azt állítja: ha Amerika lesüllyed az egypárti uralomba, akkor az sokkal rosszabb lesz, mint amit most Magyarországon látunk. Megfogalmazása szerint „ronda” dolog lenne a trumpi értelemben vett „tegyük naggyá Amerikát” szlogen megvalósulása. Orbán rendszere mélységesen elnyomó jellegű ugyan, de ez az elnyomás viszonylag kifinomult. Krugman szerint Amerikában erre a kifinomultságra nem lehetne számítani. „Hallgassák meg Trump szónoklatát bármelyik gyűlésén. Tele van vádaskodással, azzal, hogy be fog börtönözni és meg fog büntetni mindenkit, akit az ő mozgalma nem kedvel” – írja a New York Times kommentátora, és felhívja a figyelmet arra: az ellenfelekkel szembeni erőszak rokonszenves, de legalábbis nem elítélendő az amerikai jobboldal nagy része számára. A demokráciára nézve szerinte mélységes veszély jelent a tekintélyelvű jobboldal.
„Amerika, ahogyan ismerjük, még nem veszett el, de már eljutott annak a határára” – zárja írását Paul Krugman.
Sötét irányba mutat az egészségügy átalakítása és a szociális törvény módosítása címmel jelent meg Kunetz Zsombor írása a 444 blogfelületén.
Az egészségügyi szakértő a Klubrádiónak elmondta, súlyos kockázatokat vél felfedezni, a Szabó Tímea által "lex megdöglesznek" nevezett szociális törvény módosításának részleteivel és az egészségügy átalakításával kapcsolatban.
Az egészségügyi szakellátás egy része átkerül a szociális ellátásba, amelynek módosítása lényegében azt mondja ki: "mindenki oldja meg az ellátást, ahogy tudja". "Az egyén, tágabban a család felelősségébe tolja a kormány a szaktudást igénylő ellátást, ennek nagyon súlyos következményei lesznek" – foglalta össze a problémát. Kunetz azt is hozzátette, hogy az átalakítás súlyosabb kockázatokat rejt magában, mint a korábbi emberi erőforrásminiszter, Kásler Miklós a koronavírus-járvány elején kórházi ágyak felszabadítására kiadott utasítása.
"Azokat a betegeket, akik tartós ápolásra szorulnak, ki fogja lökni a rendszer, de nincs olyan rendszer, sem minisztérium, sem államtitkár, amely át tudná őket venni. A családtagoknak pedig arról kell dönteniük, hogy dolgoznak, eltartják a gyerekeiket, vagy otthon maradnak, és a nagymamát ápolják."
Kunetz szerint ez azt is jelenti, hogy a betegek úgy kerülnek vissza családjukhoz, hogy semmilyen, az ellátásukhoz elengedhetetlen felszerelést nem kapnak meg. "A kormány szerint ehhez sem kell szakértelem."
Hozzátette, jelenleg az aktív ágyakon is rengeteg szociális alapon benntartott beteg fekszik, akiket megfelelő, rehabilitációs, tartós ápolást biztosító részlegen nem tudnak elhelyezni, mert kevés az ágy, és a családoknak sem tudják hazaadni. Kunetz úgy látja, hogy ezt a törvény tömeges jelenséggé duzzasztja majd, amelynek eredménye az lesz, hogy "eldugul az ellátórendszer", mert valamilyen módon a családok megkísérlik majd beteg családtagjukat visszajuttatni a kórházba. "Ez egyben a korrupció melegágya is" – jegyezte meg.
Összességében "baromságnak" tartja a tervezetet. A kormány fokozatosan kivonul az olyan feladatkörökből, amelyek felelősséget követelnek meg. Az ápolást igénylő beteg ellátásáról olyan "gumiszabály" lép életbe, amelynél nem eldönthető, hol ér véget az egyén felelőssége. Fordulatot Kunetz szerint az jelenthet majd, amikor az embereknek dönteniük kell, hogy dolgoznak, vagy az otthon lévő beteget látják el.