Vice President Kamala Harris has selected Minnesota Gov. Tim Walz as her running mate, according to multiple sources. The selection caps the Midwestern Democrat’s short but swift ascent from a relative unknown to a leading driver of the party’s attacks on Donald Trump and the MAGA agenda.
A női sporttal egyidős probléma a rendellenes nemi fejlődésű indulók besorolása, két, valószínűleg érintett női ökölvívó párizsi szereplését most mégis sokan úgy értelmezik, mintha az a woke őrület betetőzése lenne. Egy kalap alá véve őket a nemváltó sportolók ügyével. Pedig épphogy „visszarendeződés” történt Tokióhoz képest – ott indultak transznők, míg Párizsban már nem. Iman Helif és Lin Jü-ting ügye azért szólhatott nagyot, mert az utóbbi évek gender körüli kultúrharca és a nyitóünnepség drag queenjei jó előre megágyaztak az indulatoknak, ráadásul ha egy férfi kinézetű sportoló kiüt egy nőt, az más, mintha „csak” lefutná vagy leúszná. És ez nincs rendben akkor sem, ha a lehető leghiggadtabban szemléljük az eseményeket. Teljes háttér.
„A megnyitóünnepség után megérkezett a párizsi olimpia újabb botránya: nyolcaddöntőbe jutott az algériai »bokszolónő«, aki valójában férfi. Ez már nem csak kulturális, de fizikai fenyegetés. (…) Ez a történet is azt mutatja, hogy a woke elmebaj végérvényesen beette magát az idei olimpiára (is)” – írja múlt csütörtökön, a párizsi „wokelimpia” miatt indított petíciójában a Wokebusters, a kormányközeli Alapjogokért Központ pár napja útjára indult kezdeményezése. De nem csak ők vélik így. A publicisztikákban és a kommentmezőkben itthon és már nyugati országokban is elterjedt vélemény lett, hogy a most zajló ötkarikás játékok új minőséget jelentenek a genderidentitás-ideológia vagy csak általában véve a „woke” térhódításában.
Tény: a párizsi olimpiai játékok eddigi legnagyobb botrányát a női ökölvívótorna szolgáltatta, egészen pontosan a váltósúlyban induló Iman Helif és a pehelysúlyú Lin Jü-ting. Tavaly mindkettejüket menet közben zárták ki a női világbajnokságról, amiért megbuktak egy nemellenőrzésen. Erről egy transzkritikus feminista portál még a múlt héten közölt cikket, de az indulatok akkor robbantak be igazán, amikor az olasz Angela Carini 46 másodperc után sírva vonult le a ringből, miután saját bevallása szerint sosem kapott még olyan erős ütéseket a női boxban, mint a férfias külsejű algériaitól. Magyarországon különösen nagyon szólt az eset, hiszen szombaton Hámori Lucával mérkőzött meg Helif, de a figyelem világszinten is jelentős volt – a bokszcsarnok máskor kihalt sajtócentruma aznap megtelt a világ minden részéről érkező újságírókkal.
Mivel az indulatok woke és antiwoke oldalról is erősek, az alábbiakban 18 kérdésben és válaszban igyekszünk higgadtan körüljárni, mi is történik Párizsban – hasonlóképp, ahogy 2021-ben a kiskorúak nemváltó kezeléseiről írtunk a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban...
A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZUH), élén a sokak által méltán gyűlölt és megvetett Lánczi Tamással, nem akarja békiben hagyni az Átlátszó lapot, az oknyomozó portált, amely élen jár a Fidesz korrupcióinak leleplezésében. Az Átlátszó egyszer már fityiszt mutatott Lánczinak, és hosszan, pontokba szedve, jogi érveléssel magyarázta el neki, miért nem működik vele együtt, miért nem ad meg neki adatokat saját magáról.
A legegyszerűbben úgy lehetne összefoglalni a fityiszt, hogy Lánczinak semmi köze ahhoz, amit követel, sem joga, sem egyéb felhatalmazása nincsen arra, hogy az Átlátszó dolgai között matasson. Ennél világosabban nem lehet elmagyarázni és a francba küldeni el Lánczit meg a hivatalát, de nem azért hozta létre a Fidesz, s tette az élire a csinovnyik-talpnyaló Lánczit, hogy a jogi érveléssel foglalkozzon. A SZUH meg akar félemlíteni.
Ezért nem marad békiben, ezért küldött mindezek után egy újabb, a maga módján fenyegető levelet a lapnak, miszerint „a kért együttműködés hiányában a rendelkezésére álló adatok alapján alakítja ki az álláspontját” – azaz írja meg a jelentését Orbánnak. Hogy megértsük az amúgy új ÁVH-nak nevezhető hivatal dolgait, annyit tudnunk kell, semmi hatáskörük nincs, bekérhetnek adatokat, majd ez alapján jelentést írhatnak, és azt nyilvánosságra hozhatják.
Ez voltaképp annyit tesz, hogy a SZUH momentán nem egyéb, mint politikai ijesztgetésre alkalmas mumusszervezet. Olybá tűnik tehát, hogy nem igazán érdemes foglalkozni velük, pedig de, hiszen ismerve a Fidesz működését, semmi nem garantálja, hogy egy éjszaka Semjén által benyújtott törvényjavaslattal másnap reggelre már legyen akár szankciós jogkörük is. Hogy megértsük, miként, mondjuk már pöfögnek a nagy, fekete autók a garázsban.
Mégis, ma nem így általánosságban szeretnénk az anyjába küldeni ezt a Lánczit a hivatalával együtt, hanem csak egy dolog lesz vizsgálatunk és gúnyolódásunk tárgya, mégpedig az, ami alapján, ami indokkal nyektetik a kiszemelt áldozatot (most épp az Átlátszót). Ez pedig a titokzatos vagy nagyon is jól értelmezhető „a választói akarat befolyásolása” tétel, mert ezek szerint, ha valaki a korrupcióról ír, az hatással van erre. A népek netán megutálják a Fideszt.
Ez persze így van vagy lehet, mert, ha a gomba sokat olvas arról, hogy az imádottja mennyit lop, még talán megrühelli, bár erre egy jól behatárolható halmaznál kevés az esély. Ugyanakkor a SZUH és Lánczi valami különös ok folytán azokra a választói akaratokra kényes, ami a Fidesztől vinne el szavazatot. Ami hoz neki a KESMA (meg a többi propagandalap, tévé, rádió, etc.) által, az rendben van szerintük, s ha ez így van, márpedig igen, abból egy dolog biztosan következik.
A SZUH nem az ország, hanem a Fidesz szuverenitását védi, s ezen a ponton igaznak kezdenek tűnni az ÁVH-hoz hasonlítgató vádak, mert Péter Gábor hajdani és rossz emlékű cége feladata hivatalosan a rendszer ellenfeleinek üldözése, a rendszer és vezetőinek védelme volt. Nem tudom, van-e még kérdés, bár feltehetőleg túl sok eddig sem volt, mert már a SZUH születésekor tudni lehetett, mi célból hozta létre doktorminiszter urunk.
A hatalom igézete és annak megvédése bármilyen aljas áron...
Kamala Harris amerikai alelnök vasárnap találkozott a potenciális alelnökjelöltjeivel, és meg is hallgatta őket, írja a CBS News. Az amerikai hírcsatorna szerint öt főre szűkült a demokrata alelnöki posztra pályázók köre, és Washingtonba utazott Josh Shapiro Pennslyvania kormányzója, Mark Kelly szenátor, és Tim Walz minnesotai kormányzó is. A CBS forrásai szerint Kamala Harris olyan jelöltekkel is hivatalos interjúkat folytat, akiknek eddig nem jelent meg a neve a médiában, és egyelőre nem derült ki pontosan, hogy más potenciális jelöltek, köztük Andy Beshear, Kentucky állam kormányzója vagy Pete Buttigieg közlekedési miniszter találkozott-e Harrisszel. Az alelnökjelöltek között sztárpolitikus, volt űrhajós és nagy győzelmeket hozó kormányzók is vannak, itt írtunk rólukrészletesen.
Kamala Harris jelenlegi amerikai alelnök hivatalosan pénteken lett a demokraták elnökjelöltje a párt küldötteinek szavazásán. Harrisnek az augusztus 19-én Chicagóban kezdődő demokrata nemzeti konvenció előtt döntenie kell arról, hogy kit jelöl alelnöknek, és miután ezt bejelentik, várhatóan ketten járják majd be a csatatérállamokat az amerikai elnökválasztás előtt...
Szabó Andrea szerint a miniszterelnök nem szokott a fiatalokhoz beszélni, tusványosi beszéde régóta az első alkalom, amikor ennyire egyértelműen megszólította őket. Részéről a fiatalok utolsó emlékezetes megemlítése akkor volt, amikor romkocsmákban merengő bölcsészeknek hívta az egyetemistákat. Ehhez képest most egy teljesen más gondolati körbe helyezte őket. A Fideszben érzékelik, hogy a fiatalok körében alulról korlátos támogatottággal rendelkeznek, azaz elkezdett öregedni a tábor. Bár a kormánypárt 14 éve komoly politikai szocializációt hajt végre, a fiatalok ideológia karaktere nem változott, nincs jobboldali áttörés az egyetemisták körében. Az Aktív Fiatalok Magyarországon című kutatás 2011 óta ötödik alkalommal – 2024. február 22. és március 12-e között – vizsgálta a magyar egyetemisták közéleti-politikai attitűdjét. Az adatokból nem látszik, hogy a Fidesz által elvárt tulajdonságok megjelentek volna a fiataloknál: nem lettek vallásosabbak, jobboldalibbak, radikálisabbak. Fidesz támogatottsága a kegyelmi ügy miatt nagymértékben csökkent, szíven ütötte az egyetemistákat. A fiatalok pedig már nem akarnak jobb- vagy baloldali lázadók lenni, a korábbi politikai kategóriák már nem érvényesek rájuk. Ők csak magyarok szeretnének lenni, és ezt nem befolyásolja, hogy egyre növekvő arányban képzelik el jövőjüket külföldön.
00:00 Csatlakoznak a Fideszhez Orbán hívására a fiatalok?
08:39 A kegyelmi ügy szíven ütötte a fiatalokat, politikai aktivitásuk megnőtt
16:45 Az egyetemisták már nem akarnak jobb- vagy baloldali lázadók lenni
24:18 Fiatalok feleslegesnek érzik magukat a magyar társadalomban
31:48 Az egyetemisták toleránsak, ez propagandával nem változtatható meg
Magyar Pétert és pártját azért támogatja sok ember, mert a Tisza – jövendő – profiljától függetlenül végre van egy olyan párt, amely véget vethet az Orbán-rendszernek. Ha nem követ el nagyobb hibát, tovább növelheti befolyását és – elvileg – 2026-ban megbuktathatja a fennálló rezsimet. Félő azonban, hogy a Fidesz a ma érvényes szabályok, a jelenlegi választási törvény megváltoztatásával keresztülhúzhatja ezeket a számításokat. Erről beszélgetett a KlikkTV Tíz című műsorában Stumpf Andrással, a Heti Válasz publicistájával Bolgár György.
Stumpf szerint egyfajta „törzsi szellem” fűzi össze Magyar híveit – ugyanúgy, mint Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc rajongóit. Magyar, aki a Fidesz 2002-es bukása után szocializálódott, jól megismerte a párt módszereit és hasznosítja azokat. Fontos, hogy követelései többnyire azonosak azokkal, amelyeket a többi ellenzéki párt már régen képvisel, de ott nem találtak visszhangra. Magyarban azonban esélyt látnak az emberek e célok elérésére, ezért követik.
Hogy hová tart az új párt, milyen arculata lesz, az még mindig kiismerhetetlen, hiszen nem tudni, támadásuk fő célpontja Rogán Antal vagy Orbán Viktor és azt sem, kik, milyen emberek alakítják majd a Tisza Párt politikáját. Az eddigi döntések az idő kényszere alatt születtek, nem volt mód program kidolgozására. Így például Magyar előre nem is beszélte meg Tarr Zoltánnal – a fellépése miatt állami munkahelyéről eltávolított református lelkésszel –, hogy jelöli Európa-parlamenti képviselőnek...
Én is ott voltam Puzsér Róberték kultúrkávézójának, az Ingának a megnyitóján, na meg az afterpartin is. Van mit mesélni.
Sörözgettem Fókuszcsoport Ádámmal és Csokival, Duszka Petivel meg Radics Petivel, kibékültem Lukácsi Katalinnal, találkoztam Kassai Lajossal, Farkas Attila Mártonnal, Laár Andrással, Radnai Márkkal, Magyar Péter előtt pedig jó sokszor elsétáltam.
A Lukácsi Katalinos videóm, amiről beszéltem, itt nézhető meg:
MCC Feszt volt Esztergomban. Mint az közismert ez az MCC (Mathias Corvinus Collegium) a Fidesz janicsárképzője annyi súlyos milliárdokkal kitömve, hogy a kórházak csak álmodozhatnak róla. A feszt pedig az ő bulijuk ekképpen közpénzen. S hogy milyen jellegű is, arra bizonyítékunk van, mégpedig az, hogy a legjobban várt sztárfellépő Szijjártó Péter volt. Meg is telt a nagyszínpad előtti tér, ifjaink inni készültek Szijjártó bülbülszavait.
Hogy milyen a nívó amúgy az MCC-ben úgy szellemileg, azt Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója mutatta meg, mikor is Szijjártót kérdezvén édes anyanyelvünket a sarki késdobáló nívójához igazítva ekként érdeklődött: „nem-e tekinti kudarcnak”. Ha én öntudatos MCC ifjú lettem volna, ezen a ponton hagyom ott a főigazgatómat szijjártóstul, színpadostul, aranyéletestül, ilyen akcióról azonban nem szólnak a híradások, azaz, egymásra találtak ezek ott nagyon.
Megtudtuk, mint valami divatbemutatón, hogy a magyar külügyes kilencvenezres pólóban mutatta a mintát a kis janicsároknak, de ez részünkről egyáltalán nem érdekes, csak kis színes és lelombozó mellékszál, mert akit Lavrov kitüntet, annak miért ne futná efféle ruhadarabra. Sőt, még különbre is. Csak egy kis toldás ez ahhoz, a fideszfiúk képtelenek hibázni, Szijjártó pólója is ránézvést ölég ronda, de nem ez a lényeg, hanem az ára.
Ám, hogy beszámoljunk arról, mik is hangzottak el Szijjártó monologizáló előadásában (nem-e kudarc), egy kicsit az ingerküszöbökről és a pornóról elmélkedünk azon közismert tény kapcsán, miszerint minél többet néz ilyesmit az ember, egyre kijjebb tolódik az a határ, ami őt felizgatja, s ezen a mezsgyén halad a light-tól a hardig, hogy határ a csillagos ég. És Szijjártó előadása is erre példa, ahogyan egyre vadabb alternatív valóságokat gyárt.
Valami lágy melankóliával emlékszünk már Sorosra, lassan Gyurcsány is megkopik, és erősen iramlunk (mármint Szijjártó fejében) valami világméretű összeesküvés felé, amelyben minden és mindenki a magyarok vesztére tör, akik egyedül állanak a vérzivatarban, és az istennek sem engedik, hogy Orbán megváltsa őket. Vagy legalább megmentse, sőt emiatt büntetnek minket, illetve nagyképűen meg is vetnek. Ez új elem, ez a nagyképűség, mint panasz...
HETI EGYENLEGT / KLIKKTV Szerző: KLIKK TV 2024.08.03.
Meg kellene nézni, hogy az eddigi kormányok mekkora költségvetéssel működtek az inflációt is beleértve és kiderülne, hogy az Orbán-kormánynál drágább még nem volt Magyarországon. Drámai a különbség. Annyi embert fizet a kormányzat, mint eddig még egy sem, miközben azzal kampányoltak, hogy olcsó államot hoznak létre. Egyebek között erről beszélt Tamás Ervin és Vicsek Ferenc újságíró a KlikkTV politikai elemző műsorában, a Heti Egyenlegben.
Náluk is kiverte ugyanis a biztosítékot, hogy Orbán Viktor ismét megemelte a miniszteri fizetéseket. Orbán Viktor lett így a legjobban kereső miniszterelnök az Európai Unióban, de a legkevesebbet kereső miniszter is 3,5 millió forintot kap havonta. Közben a kormányzat igyekszik elhallgatni, hogy mekkora anyagi bajban van az ország.
KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ Műsorvezető: HARDY MIHÁLY 2024.08.03.
A Hetes Stúdió 2024. augusztus 3-i adásában Hardy Mihály Bolgár Györggyel, Simkó Edit pedagógussal, civil aktivistával, valamint Horváth Zoltánnal, a HVG nyugalmazott munkatársával beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.
„A szocializmus képviseleti, demokratikus formája mellett érvel. Nem túlságosan terhelt kifejezés ez ahhoz, hogy vonzó legyen a tömegek számára?” – kérdezte a HVG riportere Thomas Pikettyt. A világhírű kutató válasza: „A szocializmus demokratikus, részvételi, ökológiai és multikulturális formájáról beszélünk. A kommunizmussal szemben ez a kifejezés megmenthető és használható”. Piketty úgy látja tehát, hogy a szocializmus követhető fejlődési irányt kínál az emberek számára, míg a kommunizmust nem tekinti a siker reményével kecsegtető társadalmi modellnek. Joseph Stiglitz, a világhírű Nobel-díjas közgazdász idén megjelent könyvében – The Road to Freedom: Economics and the Good Society – még elgondolkoztatóbb összefüggésbe helyezi a kapitalizmus/szocializmus/kommunizmus „vetélkedésének” perspektíváját: „A progresszív kapitalizmus magában foglalja a kollektív cselekvés minden formájának nagyobb szerepét, a magánszektor és a kollektív cselekvés között pedig jobb egyensúlyt alakít ki, a kormányzat minden szintjén. A kommunizmus túl messzire ment az egyik irányba, Reagan és Thatcher túl messzire ment a másik irányba, míg a Clinton, Blair és Schröder háromszög képviselte »harmadik út« elégtelen korrekció volt. A neoliberalizmust, a materializmust és a szabadpiacokat karolta fel, és nem fordított kellő figyelmet a társadalmi igazságossággal kapcsolatos aggályokra egy olyan világban, ahol a kommunizmus és a piacgazdaságok versengtek a szívekért és az elmékért.”
Szögezzük le: a XX. század cáfolhatatlan tapasztalata, hogy azok az országok, amelyek a kommunizmusnak nevezett társadalmi rendszert választották – pontosabban, ahol olyan vezetők és mozgalmaik jutottak hatalomra, akik a kommunizmust hirdették végső célként és erre hivatkozva törekedtek hatalmon maradni –, ráfizettek. A „létező szocializmusok” összeomlásának és a (neo)liberális kapitalizmus totális győzelmének tükrében elgondolkoztató, hogy Stiglitz a progresszív kapitalizmus jelszavát hirdeti, amely korlátozná a monopóliumok hatalmát, méltányos elosztásra törekedne, és támogatná az egyenlő esélyek érvényesülését a társadalomban. Végső értékelése: a „progresszív kapitalizmus, a szociáldemokrácia és a társadalmi igazságosság” perspektívát kínál az egész emberiség számára.
Ez a vélemény különösen annak fényében elgondolkoztató, hogy a szociáldemokrácia Európában – születésének és sikereinek térségében – teret veszített, bár ezt a képet a legutóbbi angliai és a francia választások árnyalják. Ami viszont tagadhatatlan: a politikai „tájkép” nehezen kiszámíthatóan átrendeződőben van. A kialakult struktúrákat alapjaikban megrendítő – „tektonikus” – változásokat két összekapcsolódó globális hatás váltotta ki. Egyrészt, a Föld minden „lakója” szoros és elszakíthatatlan kapcsolatba került egymással. Ezáltal – akár tudatában vagyunk ennek, akár nem – az emberiség olyan egységes társadalmi organizmussá vált, amelynek fejlődését mindenki befolyásolja, és amely mindenkire lebírhatatlan hatást gyakorol. Ez egyrészt elkerülhetetlenné teszi a globális rendszer központosított – a szuverén nemzetek hatalmát is felülíró – kormányzását, másrészt ellenállhatatlan hatást gyakorol a legkülönbözőbb „társulásokra” – nemzetekre, városokra, vállalatokra és helyi közösségekre –, működésük és struktúrájuk alapvető átszervezésére kényszerítve azokat.
Történik mindez egy olyan időszakban, amikor letagadhatatlan tény: a Földön ma élő 8 milliárd ember jelenlegi életmódja – beleütközve a bolygó határaiba – folytathatatlanná vált. Az elmúlt évszázad során a Nyugat által kikísérletezett gazdasági, politikai és társadalmi modell a növekedés gyorsulását idézte elő (A. Maddison: The World Economy – A Millennial Perspective, 2001). Aki, ezt az utat követte, az dinamikusan fejlődött, aki ezt elutasította, vagy csak késlekedett, az visszaszorult. A technológiai szintáttörések a termelésben, a logisztikában és a szolgáltatások területén ugrásszerű növekedést hoztak, egyben megalapozták a termékválaszték szélesedését, a fogyasztás bővülését és a várható élettartam emelkedését. A XX. század végére a világ arculata alapvetően megváltozott: az ember „belakta” az egész Földet. Ezt a helyzetet meghökkentően pontosan jellemezte Konrád György – még 1977-ban – A városalapító című könyvében: „Minden cselekvésünkkel beleütközünk bolygóléptékű környezetünk határaiba, egymástól nem határol el a természeti közvagyon, ha megmozdulunk nem a természettel, egymással kerülünk szembe, s ami korábban az önszabályozásé volt, a tervezés feladata lett."
Napjainkra mindez letagadhatatlan tény lett, azt azonban még nem ismertük fel, hogy ez az emberiséget alapvető történelmi válaszút elé állítja...
Teljes mértékű együttműködést ígért a Donald Trump elleni sikertelen merénylet nyomán indult vizsgálatokban a volt elnök biztonságáért felelős titkosszolgálat (Secret Service) megbízott igazgatója pénteken.
Ronald Rowe – aki az időközben lemondott igazgató helyére került megbízott vezetőként – sajtótájékoztatóján elismerte a szervezet teljes mértékű felelősségét a július 13-án történtekben. Mint mondta, a titkosszolgálat kudarcot vallott küldetésének teljesítésében, aminek lényege, hogy az általuk védelmezett személy nem kerülhet veszélybe. Hozzátette, a Kongresszus által kezdeményezett felülvizsgálatokat és a Joe Biden elnök által elrendelt vizsgálatot is segítik, valamint a szolgálat belső vizsgálatot is elindított...
SZELFI / SZABAD EURÓPA Szerző: SZABAD EURÓPA 2024.08.02.
Higiéniai termékek, váltásfehérnemű, szappan vagy az otthonon belüli folyóvíz – ezek a dolgok részben vagy teljesen hiányozhatnak az iskolába járó lányok hozzávetőleg 10 százalékánál, a Magyar Vöröskereszt korábbi felmérése szerint. A hiány különösen a havi menstruáció napjait nehezíti meg, sokszor olyannyira, hogy az érintett lányok iskolába sem tudnak menni ilyenkor. Ennek a problémának, a menstruációs szegénységnek a leküzdésére indította – brit mintára – az egyik speciális projektjét, a #lánybólnővé -t a Magyar Vöröskereszt. A Szelfi vendége ezúttal a szervezet szakmai vezetője, Váradi Mariann volt.
Magyar Péter nagy politikai tehetséggel, nem egy tekintetben a Fidesztől átvett módszerekkel szervezi pártját. Erről beszélt Stumpf András, a Heti Válasz publicistája a KlikkTV Tíz című műsorában Bolgár Györgyneek. Hozzátette, ha nem követ el nagyobb hibát, a mintegy törzsi alapon szerveződő Tisza Párt tovább növelheti befolyását és – elvileg – 2026-ban megbuktathatja az Orbán- rendszert. A Fidesz azonban a ma érvényes szabályok, a választási törvény megváltoztatásával (amint azt legutóbb a fővárosi választásoknál tette) keresztül húzhatja ezeket a számításokat.
Stumpf, aki maga is készített már interjút az idén feltűnt politikussal, úgy látja, hogy Magyar kitűnő politikai pillanatot választott ki indulására, amikor a kegyelmi botrány a Fidesz szavazóit is megrendítette, hiszen pártjuk két, nagy gonddal felépített, népszerű női vezetője kényszerült távozásra.
Stumpf szerint egyfajta „törzsi szellem” fűzi össze Magyar híveit – ugyanúgy, mint Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc rajongóit. Magyar, aki a Fidesz 2002-es választási kudarca idején szocializálódott, jól megismerte a párt módszereit és hasznosítja azokat. Fontos, hogy követelései többnyire azonosak azokkal, amelyeket a többi ellenzéki párt már régen képvisel, de ott nem találtak visszhangra.
KOMPORSZÁG / MAGYAR HANG Szerző: MAGYAR HANG 2024.08.03.
Magyar Péter személyisége tőlem idegen, néhány gondolatától égnek áll a hajam, de megjelenését fontosnak és pozitívnak érzem, mert képes volt arra, ami a baloldalnak évek óta nem sikerült: megolvasztotta a jeget – mondta Kompország című műsorunkban Lendvai Ildikó, az MSZP egykori elnöke és frakcióvezetője. Az egykori politikus abban látja a baloldal jövőjét, hogy létrejön egy új baloldali mozgalom, amelyben nem vállalnak szerepet a régi elit tagjai, így természetesen ő maga sem. • Mit szól ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc a rossz választási eredmény ellenére sem mond le a DK pártelnöki posztjáról?
- Mit kellett volna felelnie Gyurcsány Ferencnek az őszödi beszéd után neki feltett kérdésére, vagyis arra, hogy „Kell még valamit mondanom, Ildikó”?
- Valóban le akarták-e cserélni Horn Gyula miniszterelnököt Kósáné Kovács Magdára?
- Érez-e felelősséget azért, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után nem mondatták le Gyurcsány Ferencet?
- Mit kellett volna másképp csinálni a Horn-, a Medgyessy-, illetve a Gyurcsány kormányok idején?
A műsorvezető: Szerető Szabolcs, szerkesztő: Farkas Melinda.
Magyarországon a várható élettartam alakulása nem teszi indokolttá, hogy az következő években emeljék a nyugdíjkorhatárt, éppen ellenkezőleg. Ez ugyanis – összehasonlítva több európai országgal – a magasak közé tartozik – mondta a Hírklikknek Hegyesiné Orsós Éva. Az „Életet az éveknek” Országos Szövetségének elnökét, a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa (NYUSZET) tagját arról kérdeztük, működhet-e nálunk a rugalmas nyugdíjkorhatár, illetve mit jelentene, ha hozzáigazítanák a várható élettartamhoz?
Az Európai Unió több tagállamban, így Magyarországon is elképzelhetőnek tartaná, hogy a várható élettartam alakulásától tegyék függővé a nyugdíjkorhatárt. Eszerint, ha a várható élettartam csökken, akkor a nyugdíjkorhatárnak is csökkennie kellene – számolt be róla a Pénzcentrum a Nyugdíjguru információira hivatkozva.
A hazai nyugdíjrendszerben a rugalmas nyugdíjkorhatár fogalma és intézménye nem új dolog. 2010 előtt volt korengedményes, korkedvezményes nyugellátás, és maga az a tény, hogy a nők 40 szolgálati évvel kérhetik a nyugdíjuk megállapítását, mind ehhez tartozik. Viszont a férfiak ezt már nem kérhetik, miközben tudjuk, hogy Magyarországon a férfiak életesélyei rendkívül rosszak. Ezért a nyugdíjas szervezetek alapvetően támogatják, hogy a nyugdíjkorhatár rugalmas legyen – mondta Hegyesiné Orsós Éva.
Ezt indokolná – fejtegette a szakember –, hogy az Európai Unióban a férfiak várható élettartama több, mint 17 évvel több, mint Magyarországon. Ha tehát valaki eléri a 65. életévét, akkor az unióban még van esélye átlagosan több, mint 17 évet élni. Itthon viszont átlagosan kicsivel több, mint 13 további év jut a férfiaknak. Ezzel szemben a nők hosszabb ideig élnek még, igaz, az unió többi tagállamában élő nyugdíjas társaikhoz képest viszont jóval kevesebbet. Vagyis Magyarországon a nőknek esélyük van, hogy átlagosan 4 évvel tovább éljenek, mint a férfiaknak. Az utóbbiak mégsem kapják meg azt a lehetőséget, hogy előbb menjenek nyugdíjba. „A rugalmas nyugdíjba menetel intézménye rendkívül fontos. Ez azt jelenti, hogyha valaki szeretné kérni az öregségi nyugdíjának a megállapítását, miközben nem érte el az előírt korhatárt, akkor a rugalmas rendszer lehetővé teszi, hogy ezt igénybe vegye. Ugyanakkor minden bizonnyal kisebb összegre számíthat, mintha megvárta volna az irányadó nyugdíjkorhatárt.”
Korábban sem lehetett ezt bármikor kérni. Meg van határozva a minimum korhatár. Ha ez és az irányadó öregségi korhatár között szeretne nyugdíjba vonulni valaki, akkor ezt a rugalmas rendszer lehetővé teszi, függetlenül attól, hogy az illető férfi vagy nő. Ez azért lenne nagyon jó, mert igen különböző az emberek élethelyzete. Ma nagyon sok nő, aki a 40 szolgálati évvel kéri a nyugellátásának megállapítását, tovább dolgozik. Köztük azok az 57-60 évesek, akik nyugdíjasként akár még 10 évet is tudnak dolgozni. Míg egy férfi, aki például beteg, vagy akár a beteg hozzátartozóját ápolja, nem kapja meg ugyanezt a lehetőséget. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a nyugdíjkorhatár rugalmas legyen. Sőt, az elmúlt években a szakszervezetek is sokszor kezdeményezték, majd követelték, hogy a férfiakra is terjesszék ki ezt a rendszert, ezt a lehetőséget – magyarázta Hegyesiné Orsós Éva...
A párizsi olimpia látványos és fényűző körülmények között zajlik, az egész város hetek, hónapok – sok tekintetben évek – óta készül erre a néhány hétre, amíg rajta van a világ szeme. Százmilliók drukkolnak világszerte a tévék előtt a résztvevő nemzetek sportolóinak, és a lenyűgöző emberi teljesítmény könnyen feledtetheti, hogy az olimpiai játékok hátterében, átláthatatlan ügyletei útján egy magánszervezet egyre nagyobb hatalomra tesz szert, miközben egyre nyereségesebb is. Nemcsak a sport világában, de közvetve az élet számos területén.
Noha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) azt állítja magáról, hogy egy non-profit ernyőszervezet, fő profilja valójában az olimpiai pénzszivattyú olajozott működtetése. Átláthatatlan és titkos műveleteinek elsődleges célja, hogy minél nagyobb összegeket húzhasson be a rendező országoktól és a közvetítési licenszdíjakból. És hogy hova tűnnek a pénzek? Túlnyomó részükről legfeljebb találgathatunk. De vannak árulkodó jelek.
Licenszdíjak: a milliárdos biznisz, aminek végén a nép csak a cirkuszt kapja meg, a kenyér meg eltűnik
Ahogy a francia Mediapart portál a témának szentelt cikke felütésében emlékeztet rá, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság működése kifejezetten emlékeztet egy maffiára, amely szűk körben termel hasznot, miközben az olimpiai játékok jellemzően iszonyatos, és sokszor leplezett társadalmi költségek árán valósulnak meg.
A NOB jelenlegi formájában 1984 óta, tehát 40 éve működik. Ekkortól Lausanne-ban bejegyzett svájci magánjogi egyesület, és 40 másik nemzetközi sportszervezethez hasonlóan adómentességet élvez, továbbá beszámolóit sem köteles közzétenni. Ezzel a lehetőséggel él is, sőt, sokszor még a témával foglalkozó kutatók sem férnek hozzá a dokumentumokhoz.
Erre már önmagában az is jó okot szolgáltathat, hogy míg az 1970-es években mindössze mintegy 30 ezer dollárnyi televíziós közvetítési licenszdíjat szedett be a szervezet, ez az összeg a kétezres évekre már több milliárdra rúgott. A Mediapart szerint a 2013-16-os időszakban a szponzorációs és közvetítési licenszdíjakból származó bevételek 5,7 milliárd eurót tettek ki, míg a következő 4 évben, 2017-21 között ez az összeg már 7,6 milliárd volt.
Bár a NOB konzekvensen állítja, hogy a fenti összegek 90 százalékát az „olimpiai mozgalomba”, a nemzetközi sportéletbe forgatják vissza, de hogy ez pontosan mit jelent, azt nem tudjuk. Némi sejtésünk lehet róla, de a szerződések, a pénz útja, ahogy maguk a döntések sem átláthatók.
Ami bizonyos: a szervezet bőkezűen jutalmazza vezetőit. Thomas Bach elnök – akivel Karácsony Gergely is egyeztetett Párizsban, mint büszkén elújságolta – bár hivatalosan „önkéntesen” látja el a NOB vezető tisztségét, megugrotta azt a bravúrt, hogy akár ebből az egy pozícióból is igen nagyvonalúan élhet...
Megtörtént, amit megígértek. Egy hónappal az iskolakezdés előtt, tegnap a Honvédelmi Minisztériumhoz ment az aHang, hogy a Szülői Hanggal közösen átadják petícióikat. Tiltakozásukat az váltotta ki, hogy júniusban a kormány elfogadott egy jogszabályt, amely szerint 55 évnél idősebb tiszteket és altiszteket vezényelhetnek tankerületekhez, akár oktatói munkára is. Csakhogy a szülők úgy vélik, „a jövő nemzedékét a pedagógusok nevelik. A katonák legfeljebb rabszolgákat, jobbágyokat, „parancsra tettem” bábukat idomítanak.”
Ahogy arról előzetesen a Hírklikk is beszámolt, az aHang munkatársai a petíció átadása előtt az ELTE Bölcsésztudományi Karától a minisztériumig elhúztak egy kézikocsit, rajta olyan könyvekkel, amelyeket az aHang képviselői szerint minden pedagógusnak, oktatási dolgozónak ismernie kell. A séta alatt Tóth Enikő, az aHang kampányigazgatója és munkatársa, Soltész Luca Flóra különböző beszélgetőpartnerekkel – Törley Katalin (Tanítanék Mozgalom); Merucza Tibor Alex (ADOM Diákmozgalom); Miklós György (Szülői Hang) – tárták fel az oktatás problémáit. Az erről szóló videókat itt nézhetik meg.
A két tiltakozó szervezet petícióját több, mint 20 ezren írták alá. Átadásakor az aHang aktivistái különböző transzparensekkel hívták fel a figyelmet arra, hogy a katonák iskolába vezénylése helyett mivel lehetne javítani az oktatás helyzetén. Szalóki Viktor, az aHang szóvivője arról beszélt, hogy bár az utóbbi időszakban az oktatás témája kevésbé van jelen a közbeszédben, a problémák és az évtizedes mulasztások nem oldódtak meg egyik napról a másikra. Mint mondta: „a kormány egyre hajmeresztőbb lépésekkel zülleszti tovább a magyar oktatási rendszert. Erre tökéletes példa az a nemrégiben elfogadott jogszabály is, amely ellen a mostani akciónkkal is tiltakozunk. Minden szakmai szempontot figyelmen kívül hagy az a törvény, amely lehetővé teszi, hogy 55 évnél idősebb tiszteket és altiszteket vezényelhetnek tankerületekhez, akár oktatói munkára is. Hiába jelezték már a legelején a szakmai szervezetek, hogy ez elfogadhatatlan, a kormány még csak nem is reagált rájuk” – összegezte mondandóját...
A kormányzat a sportot és benne az olimpiát is kisajátítja politikailag, így az is megosztja a társadalmat. Így vélekedett a KlikkTV Mélyvíz című műsorában Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője.
Szerinte azzal, hogy az állam őrült összegeket öl a sportba, maguk a sportolók is ellenszenvessé válnak. A társadalom egy része már nem úgy áll hozzá, mint korábban, a sport egyeseknek egyszerűen érdektelenné válik. A magyar politikai közvélemény közben egyfolytában bírálja a franciákat, hangoztatva, hogy Magyarország mennyivel jobb olimpiát rendezett volna.
Orbán Viktorral kapcsolatban felmerült a műsorban: valóban világpolitikai tényező-e a miniszterelnök vagy ez csak a mögötte álló lakájmédia túlzása? Kovács úgy fogalmazott: „Orbán pattog ide-oda, vándorprédikátorként járja a világot, és a legrosszabb emberekkel barátkozik.” Nagyon számít Trump győzelmére, de a volt elnök semmivel nem kecsegtette, csak annyit mondott, hogy „ő egy karakán fickó”.
ELEMZŐ / SZABAD EURÓPA Szerző: SZABAD EURÓPA 2024.08.02.
A politikában szavakkal lehet valóságot teremteni, de a hallgatással is, értékelte Lakner Zoltán politológus, hogy a tusványosi beszédből hiányoztak a hazai gondok. Szerinte ritka, hogy semmi sem szivárgott ki a Magyar-Karácsony találkozóról, és kockázatos a sajtót bűnbaknak kikiáltó hozzáállás.
00:28 Fókuszba került a külpolitika a beszédnek köszönhetően
04:24 Miért nem beszélt a belpolitikai helyzetről Orbán Tusványoson?
11:26 "Azok a dolgok, amiket alapvetésnek tekint, azok nem úgy vannak"
18:44 Semmi sem szivárgott ki a Magyar-Karácsony találkozóról, és ez jó jel
• KÉSZ ZOLTÁN ÉS LUKÁCSI KATALIN IS ELÁ...
