BÖDŐCS: NEM HISZEM, HOGY CHARLIE HEBDO VAGYOK EGY ORBÁN-PARÓDIÁTÓL

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: WEKERLE SZABOLCS
2017.09.30.

Az elsőkönyves humorista a NER „Allahjáról”, Krúdy megfoghatatlanságáról és a köldöknéző magyar irodalomról

Harmincöt éves, az egyik legsikeresebb magyar humorista, az utóbbi időben főként kemény politikai poénjaival szerepel a médiában, most könyve jelent meg Addig se iszik címmel, amelyben élő és holt szerzőket parodizál. Volt-e híve valaha politikusnak, és ki a kedvenc magyar írója? Többek között erről beszélgettünk Bödőcs Tiborral.

– Mostanában elsősorban kemény, a kormányt és Orbán Viktort ostorozó politikai üzeneteket megfogalmazó poénjaival kerül be a hírekbe. Nem áll fenn a veszélye, hogy ezzel végérvényesen belekormányozza magát egy olyan közéleti sarokba, ahonnan már nem nagyon lehet kijönni?

– De, a veszély természetesen fennáll, főleg akkor, ha nem lesz változás, és továbbra is ugyanez a nagy politikai tömb marad hatalmon. Ha így lesz, úgy fog tűnni, hogy én csak ezt az egyet támadom, mindig egy irányból. Ezzel nem tudok mit csinálni, már most sincs így egészen. Ha változna a politikai vezetés, akkor annak a kritikáját adnám. Nem tudom egyébként, hányan fordulnak el tőlem azért, mert úgymond Orbán-ellenes vagyok, és hányan szorítják össze a szájukat, amikor nem is a politikáról beszélek, hanem a gyerekeimről vagy Búcsúszentlászlóról. Ha gondolok valamit a közéletről, a tévedés jogát fenntartva, nem mondhatok mást csak azért, nehogy valakinek rosszul essen. Engem is bánt, és nekem is rosszulesik, ami körülöttünk történik, és ami erről eszembe jut, azt humorrá szublimálom. Nem megoldási javaslatokat mondok, csak kérdéseket teszek fel. Szamárfület mutatok a valóságnak, vagy annak, amit annak hazudnak.

– Nem érzi úgy, hogy annak a színvonala, amire reagál, folyamatosan zuhan, és hogy ez idővel a poénok árnyaltságának, összetettségének is a kárára megy?

– Nyilvánvaló, hogy a politika azon a piacon csencsel, amelyet a bulvárral közösen letarol, tönkretesz, lebutít. A két terület – bulvár és politika – erősíti egymást, utóbbi pedig kihasználja a fogyasztói társadalommal járó debilizmus, szellemtelenedés, kulturálatlanság „előnyeit”. Ráadásul úgy élünk fogyasztói társadalomban, hogy a többségnek nincs ehhez a „játékhoz” elég pénze. Így még kétségbeejtőbb az egész. Nekem ebben a térben kell humorosnak maradnom, remélem, valamennyire sikerül. Az is biztos, hogy amikor tíz éve Gyurcsány Ferencet parodizáltam, az súlytalanabb dolog volt, nem tűnt ennyire élet-halál kérdésnek...

ITT OLVASHATÓ