Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2025.10.03.
Ha néha fájdalmas a szenvedés, amit okoznak neki, elég arra gondolnia, hogy választhatta volna ezt is. Ilyenkor megnyugszik. Hálás lesz a szenvedésért. El tud számolni azzal, hogy a gonoszok tobzódásakor ő az üldözöttek és a szenvedők között volt.
Neki soha nem az fájt, ha őt üldözték, hanem az, amikor másokat. A Dankó utcát akarják elvenni tőle. De nem tőle veszik el, hanem azoktól, akiknek már nincs hova menniük. Csak ide. Ha tőlük elveszik, az fáj neki.
Ellenségei nem tudják, hogy a megtört testben megtörhetetlen lélek lakozik. Amikor ők azt hiszik, hogy Iványi Gábor nem bírja el az újabb csapásokat, ő rendíthetetlen. Játszik velük. Soha nem tudnak túljárni az eszén. Csak erővel tudják kicsavarni a kezéből.
Nem számít, hányan vannak vele. Mindig hálás, ha mellé állnak. De Iványi Gábor valójában mindig egyedül van. Nem számít senkire. Kigondolja, hogyan járhat túl az ellenségei eszén. Hogyan tud győztes maradni. Nem tudják, mekkora harcossal állnak szemben.
Egész életében ezeket a harcokat vívta. Kiképezni senkit nem lehet úgy, ahogyan őt az élet kiképezte. Mindig túl járt az eszükön. Elvehetnek tőle bármit, de őt soha nem győzhetik le. Ha erőszakhoz fordulnak, akkor veszítettek. Iványi Gábor legyőzte őket.
Iványi Gábor soha nem magával törődik. Megvan a maga baja, de ott van mindenhol, ahol igazságtalanság történik. Kiáll mindenkiért, akit sérelem, bántalom ér. Betegen is elmegy, hogy az üldözött mellé álljon. Néha rosszabb állapotban van, mint akit védelmez.
Iványi Gábort azért nem lehet legyőzni, mert soha nem adja meg magát. Soha nem hajt térdet. Nem lehet megvesztegetni, félrevezetni, megfélemlíteni, becsapni, nem alkuszik meg. Átlát rajtuk, a csibészségükön, és megfogja őket a ravaszságukban.
Iványi Gábor meglenne enélkül, de elfogadja a kihívást. Nem szereti, hogy az életét ezzel tölti, de végül nevet rajtuk. A mérhetetlen gonoszságukon szörnyülködik, de nem magáért, hanem azokért, akikkel együttérez. Mert Iványi Gábornak valóban a nyomorultak fájnak.
Neki minden élet fontos. Ő az, aki orvoshoz viszi a beteg tyúkot és infúziót adat neki. Az ő élete is fontos. A hajléktalan nőt, aki királynőnek hiszi magát, ő tényleg annak látja. Mert úgy tiszteli az életét, a méltóságát. Otthona elveszett emberek és jószágok Noé bárkája.
Hatalmas szíve befogadja világ összes menekültjét, számkivetett üldözöttjét, amikor az orvosok szerint csak harminc százalékos kapacitással működik, akkor is. Neki az is elég. Bottal is gyorsabb, mint a hivatalos segítők, a főállású jótevők. Mindenkivel együtt szenved.
Iványi Gábor nem beszél a hitéről, hanem a cselekedeteivel megmutatja. Erős tükör. Nem könnyű belenézni.
Valami olyan isteni ajándékot kapott, hogy csak az elesettek érdeklik. Velük érez együtt. Isten azt helyezte bele, hogy úgy lássa az elesetteket, a hiányban szenvedőket, ahogyan Ő. Ahogyan Ő tekint a magatehetetlen, elveszett, nyomorúságában is megalázott emberre.
Iványi Gábor úgy érez irántuk, mint Isten. Nem tud másmilyen lenni. Ha erre gondolunk, akkor érthetünk meg valamit az Isten irántunk való szeretetéből. Abból a mély titokból, hogy a Mindenható Isten emberré lett, hogy osztozzon a szenvedéseinkben.
Ellenségei nem tudnak behatolni Iványi Gábor és Isten kapcsolatába. Azért nem tudják megfejteni a titkát, mert nem tudják, mi történik, amikor Iványi Gábor minden este olvassa a Bibliát. Magába szívja Istene természetét, gondolatait és azok megvigasztalják.
Abban a szerencsében volt részünk, hogy Iványi Gáborral viszonylag sok időt tölthettünk, hallgathattuk csendes szavát. Élvezhettük a mély bölcsességet, amit a Biblia által magába szívott. Mindig úgy éreztem, örökre elhallgatnám. A vicces történeteiről nem beszélve.
A Főváros Kormányhivatal fura urának packázásai állnak az Örökkévalóval szemben. Ez az ember azt hiszi, hogy a pozíciója miatt van valamije. De semmije nincs, ami fontos. Hóhér, mint amilyenek a római katonák voltak, akik még a köntösre is sorsot vetettek.
Már mindenki feladta volna. De Iványi Gábor nem tudja, mert ez ő maga. Ám Jézus tudott volna más lenni? Szörnyülködve nézzük, mint a megostorozott Mesterét, hogy mit tesznek vele, s félünk a kakasszótól.
Oda fogja láncolni magát a legbetegebb, legelesettebb hajléktalan ágyához. Csak vele lehet kidobni a rászorulókat onnan, ahol kis megnyugvást, enyhülést és nyugodt halált találtak. Olyan helyen, ahol emberszámba vették őket, és Isten képmását látták bennük.
Bátorságot, erőt ad a példája. Nyugalmat, hogy semmit nem tudnak elvenni tőlünk, ami fontos. Csak úgy veszíthetjük el, ha magunk lemondunk róla, és átadjuk a gonoszoknak. Iványi Gáborra kell néznünk, hogy bátorak maradjunk. S követni kell a titkát.
Azokat az esti órákat, amikor Hatvanpusztán már aludni térnek a lopott zebrák és zsiráfok. A felcsúti kisvasút is aluszik, szendereg az üres kocsikkal való robogás, a diktátor is aluszik, máma már nem hasad tovább. Iványi Gábor lapozza a Bibliáját, hallgatja Istene szavát.
Boldog születésnapot te áldott, kedves ember, aki nem tagadja meg magát, nem hagyja el azokat, akiket szeret, aki egyedül legyőzi az illiberális világrendet, és nem téveszti össze az Istent az ördöggel. Mert soha nem ragaszkodott semmihez, csak a szeretethez.
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
A szeretet mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy. Az Isten szeretet. Kedves Gábor, boldog születésnapot. Arra a helyre születtél, ahol a legnagyobb szükség volt rád. Sokakat megmentettél, köztük minket.
Sok dolgod van még. Győzni fogsz. Isten éltessen sokáig, sok szeretettel gondolunk rád.
• Orbán nem árulja el, hogy milyen gazdasági... 
2025. október 8., szerda
