Csehországban bemutattak egy dokumentumfilmet. Három oroszpárti civilt vittek el Ukrajnába, hogy szembesítsék őket a háború valóságával. Megmutatták nekik élőben a háború szörnyűségeit, ukrán áldozatokkal beszélhettek, nekik maguknak is többször óvóhelyre kellett menekülniük. A pszichológiai kísérlet nem várt eredményt hozott, a három civil mindegyike ezután is Putyint mentegette, véleményüket a valóság nem változotta meg, a kognitív disszonancia győzött.
Az Egyesült Államokban lelőttek egy szélsőjobboldali influenszert, a demokraták a merénylő szélsőjobbos, a republikánusok a szélsőbalos nézeteit, kapcsolatait emelik ki, miközben egy mentálisan instabil, videójáték imádó fegyvermániás követte el a bűncselekményt. A szomorú halálesetben is csak a politikai haszonszerzést látja mindkét fél, a másik oldalt hibáztatva a gyűlöletbeszéd elterjedéséért.
Nepálban a fiatalok korrupció ellenes tüntetésén éles lőszert vetett be a kormány, 19 fiatal életét kioltva. A felháborodás két nap alatt megbuktatta a kormányt.
A magyar miniszterelnök beleállt a poloskázásba, saját oldalára feltett gyűlöletkeltő videóját már meg sem próbálta mentegetni a holdudvar. Míg márciusi beszédét még sokan úgy magyarázták a kormánypárti oldalon, hogy csak egy személyre értette, most már számukra elfogadható a dehumanizálás.
Ez a négy eset (plusz az angliai tüntetés, a német AfD előretörése stb.) közös mintázatot mutatnak, és ez a szélsőséges politikai kommunikáció normalizálódása, amely történelmi tapasztalatok szerint előbb-utóbb fizikai erőszakba is átcsaphat, és nagyon nehéz tenni ellene. Nyilván oktatással, a civil társadalom erősítésével lehetne, de Magyarországon ezt a két szektort (is) lerohasztotta a ner. Mégis, mit tehetünk egyéni szinten?
Egy mondatban: Nyelvi ellenállás (ne normalizáld a dehumanizáló nyelvezetet, kerüld a gyűlöletbeszédet saját kommunikációdban), politikai ellenfeleidről is emberként beszélj, kerüld az általánosítást, konkrét tetteket kritizálj, ne személyeket démonizálj, diverzifikáld forrásaidat (ne csak egyetértő véleményeket olvass, ellenőrizd a tényeket többféle forrásból), lassítsd le az információfeldolgozást (ne osztd meg azonnal az érzelmileg felfűtő tartalmakat, kérdezz rá a forrásra mielőtt elhiszed az információt), építs hidakat (keress személyes kapcsolatokat más politikai táborból), gyakorold az empátiát (próbáld megérteni mások motivációit), oszd meg saját történeteidet és tapasztalataidat, teremts biztonságos terent a nyílt párbeszédre, ismerd fel a manipulációt (tanulj a propaganda technikáiról, fejleszd kritikus gondolkodásodat, kérdőjelezd meg az érzelmi manipulációt), őrizd meg mentális egészségedet (kerüld a toxikus vitákat, koncentrálj arra, amit befolyásolni tudsz), ha gyereked van, tanítsd meg a kritikus gondolkodásra, és végül menj el szavazni minden választáson (informálódj a jelöltekről és programjaikról, ösztönözz másokat is a választási részvételre).
Most persze azt gondolod, hogy az ilyen elemzések és tanácsok úgyis csak azokhoz jutnak el, akik amúgy is egyetértenek velük, ez a klasszikus buborékhatás. A valódi kihívás az, hogyan érjük el azokat, akik aktívan terjesztik vagy passzívan fogyasztják a gyűlöletbeszédet.
A közvetlen konfrontáció mindenesetre NEM működik. Aki már mélyen benne van a gyűlöletspirálban, azt tényekkel nem lehet meggyőzni. A nyílt kritika védekezésbe fordítja őket és még jobban megerősíti álláspontjukat. A "te rasszista vagy" típusú címkézés teljes zárkózást okoz.
Ami esetleg működhet, az a személyes kapcsolaton keresztüli befolyásolás. Ha családtagról/barátról van szó, hosszú távú, türelmes munka, nem a nézeteit támadni, hanem a személyes tapasztalatokat megosztani. "Nekem ez fáj, amikor ezt mondod" hatásosabb lehet, mint "ez téves információ".
Pozitív példák mutatása. Ha valaki látja, hogy a "másik oldal" tagjai is normális emberek, a közös pozitív élmények (sport, munka, szomszédság) fokozatosan oldhatják a sztereotípiákat.
Sok embert nem fogsz megváltoztatni. Ez fájdalmas felismerés, de pszichológiailag megalapozott. Az emberek nagy része 30 év felett már nem változtatja radikálisan a világnézetét, főleg ha az identitásuk része lett. Akkor mire koncentráljunk?
Akik még nem radikalizálódtak teljesen, akik ingadoznak, vagy bizonytalan az álláspontjuk, és a fiatalokra, akik még formálódó világnézettel rendelkeznek.
Ha pedig nem tudjuk megváltoztatni az embereket, változtassuk meg a körülményeket. Korlátozzuk a gyűlöletbeszéd terjedési lehetőségeit, erősítsük a pozitív narratívákat. A gyűlöletbeszéd terjesztői között sokan vannak, akik tudják, hogy amit csinálnak, az káros, de gazdasági vagy politikai érdekeik ezt diktálják. Velük szemben nem a meggyőzés, hanem a következmények (jogi, társadalmi, gazdasági) a hatékony eszköz.
Szóval igen, frusztráló, de ez a valóság: a legtöbb esetben nem "meggyőzni" kell őket, hanem megakadályozni, hogy kárt okozzanak, miközben a még meggyőzhetőkre koncentrálunk.
A demokrácia védelme nem csak a politikusok feladata, hanem mindenkié.
