Szerző: MAGYAR PÉTER HIVATALOS
2025.09.22.
Arló - 80 nap alatt Magyarország körül.
2025. szeptember 22., hétfő
ARLÓ - 80 NAP ALATT MAGYARORSZÁG KÖRÜL
MAGYAR PÉTER HIVATALOS
Arló - 80 nap alatt Magyarország körül.
Arló - 80 nap alatt Magyarország körül.
ÉLŐBEN: ORBÁN VIKTORT FELSZÓLALÁSÁVAL INDULT AZ ŐSZI PARLAMENTI ÜLÉSSZAK
JÖVŐ TV
Szerző: JÖVÖ TV
2025.09.22.
Kövesd velünk élőben az Országgyűlés munkáját, élőben közvetítünk a Parlamentből.
Szerző: JÖVÖ TV
2025.09.22.
Kövesd velünk élőben az Országgyűlés munkáját, élőben közvetítünk a Parlamentből.
RUSZKIK HAZA! - POTTYONDY EDINA BESZÉDE A PROPAGANDA ELLENI DEMONSTRÁCIÓN 2025.09.21-ÉN
POTTYONDY EDINA VIDEÓ
Szerző: POTTYONDY EDINA
2025.09.21.
Pottyondy Edina beszéde a propaganda elleni demonstráción 2025.09.21-én a Hősök terén.
Szerző: POTTYONDY EDINA
2025.09.21.
Pottyondy Edina beszéde a propaganda elleni demonstráción 2025.09.21-én a Hősök terén.
A FIDESZES ERŐDEMONSTRÁCIÓ AZT MUTATJA MEG, HOGY BÁRMIT MEGTEHETÜNK – ÉLŐBEN LAKNERREL
TELEX / ÉLŐBEN LAKNERREL
Műsorvezető: FÁBIÁN TAMÁS
2025.09.22.
Digitális Honfoglalás, a Tisza adománygyűjtése a kórházaknak, Loupe-tüntetés – és ezeken kívül is mennyi minden fontos történés volt még az elmúlt hetekben. Ismét élőben elemezzük Lakner Zoltánnal a bel- és külpolitikai fejleményeket a megújult stúdiónkban.
Műsorvezető: FÁBIÁN TAMÁS
2025.09.22.
Digitális Honfoglalás, a Tisza adománygyűjtése a kórházaknak, Loupe-tüntetés – és ezeken kívül is mennyi minden fontos történés volt még az elmúlt hetekben. Ismét élőben elemezzük Lakner Zoltánnal a bel- és külpolitikai fejleményeket a megújult stúdiónkban.
EGY EMBERÖLTŐ ALATT 25 NAPPAL LETT HOSSZABB A NYÁR MAGYARORSZÁGON
VÁLASZ ONLINE
Szerző: BORBÁS BARNA
2025.09.22.
A kedves olvasó nem téved, ha úgy érzi, szeptember elsejével nem ért véget a nyár Magyarországon. Az ELTE éghajlatkutató meteorológusainak alább bemutatott számításai szerint a tavasz és a nyár 25-25 nappal lett hosszabb, mint 45 éve volt. Vagyis az év közel kétharmadát immár ez a két évszak tölti ki. Jelenleg az ősz átlagosan szeptember 17-én kezdődik, és egészen december 18-ig tart Magyarországon. A szemünk előtt alakul át az évszakok szerkezete, annak minden kedvező és negatív következményével együtt.
„Ha valaki 30 évvel ezelőtt azt mondja, pálmákról szüretelek majd a saját kertemben, kiröhögöm.” Ezt a mondatot a siófoki egzotikus portájáról híressé vált kertész mondta lapunknak nyár végén. A Magyar Bálint pálma- és banánkertjét bemutató riport a mediterranizálódó Magyarországról szóló cikksorozatunkhoz kapcsolódott: a Válasz Offline-ban bemutattunk badacsonyi olajfákat, szigetvári kivigazdaságot, teáskertet a Dunakanyarban, trópusi rizsjácintot legelő szürke marhákat a Tiszántúlon, vadon terjedő medvetalpkaktuszt a Kiskunságban.
Tényleg ott tartunk, hogy beérnek a banánok, datolyapálmák, kocsonyapálmák hozzák a finomabbnál finomabb gyümölcsöket Magyarországon. Hogy lehet ez? Ha egy-egy éjszakai fagy képes megtizedelni a hagyományos hazai gyümölcsállományt, akkor mégis hogyan élnek meg vígan az egzotikus dolgok? A Siófokon tenyésző déli növények titka, hogy csak júniusban-júliusban kezdenek virágozni, így esélyük sincs arra, hogy elfagyjanak a szeszélyes magyar tavaszban. A „kék banán” és a Szicíliából hozott kocsonyapálma gyümölcse október tájékára érik meg. Mely hónap – hangozzék bármilyen furcsán – most már közelebb van a nyárhoz, mint a 30-40 évvel ezelőtti szeptemberek...
Szerző: BORBÁS BARNA
2025.09.22.
„Ha valaki 30 évvel ezelőtt azt mondja, pálmákról szüretelek majd a saját kertemben, kiröhögöm.” Ezt a mondatot a siófoki egzotikus portájáról híressé vált kertész mondta lapunknak nyár végén. A Magyar Bálint pálma- és banánkertjét bemutató riport a mediterranizálódó Magyarországról szóló cikksorozatunkhoz kapcsolódott: a Válasz Offline-ban bemutattunk badacsonyi olajfákat, szigetvári kivigazdaságot, teáskertet a Dunakanyarban, trópusi rizsjácintot legelő szürke marhákat a Tiszántúlon, vadon terjedő medvetalpkaktuszt a Kiskunságban.
Tényleg ott tartunk, hogy beérnek a banánok, datolyapálmák, kocsonyapálmák hozzák a finomabbnál finomabb gyümölcsöket Magyarországon. Hogy lehet ez? Ha egy-egy éjszakai fagy képes megtizedelni a hagyományos hazai gyümölcsállományt, akkor mégis hogyan élnek meg vígan az egzotikus dolgok? A Siófokon tenyésző déli növények titka, hogy csak júniusban-júliusban kezdenek virágozni, így esélyük sincs arra, hogy elfagyjanak a szeszélyes magyar tavaszban. A „kék banán” és a Szicíliából hozott kocsonyapálma gyümölcse október tájékára érik meg. Mely hónap – hangozzék bármilyen furcsán – most már közelebb van a nyárhoz, mint a 30-40 évvel ezelőtti szeptemberek...
KORRUPCIÓS LELKI TÍZPARANCSOLAT
HÍRKLIKK
Szerző: VÁRKONYI TIBOR
2025.09.20.
Mindig mindenben meghatározó az Első. Aztán szépen belejön az ember. Valószínűleg így van ez a korrupcióval is. Vajon milyen lélektani munkát végez el magán a korrupció elfogadásáig egy addig nem korrupt ember? Az itt írtak egy elképzelt, legalább középszinten befolyásos személyről szólnak.
Hofi Géza (1936-2002) szerint „A korrupció az, amiből mi kimaradunk.” Ezen persze kacarászunk, de ez halálosan komoly kérdés, mert régóta tudjuk, hogy „a hatalom korrupcióra hajlamosít, a teljhatalom teljes korrupcióra hajlamosít” (John Dalberg-Acton 1834-1902), és hogy „az elnyomás minden korrupció gyökere” (Abd Al-Rahman Al-Kawakibi 1855-1902).
A korrupció minden egészséges emberben bűntudatot ébreszt, még akkor is (talán), ha rendszeresen részt vesz benne. Lelki szempontból profi módon csak úgy lehet korrupt az ember, ha minimálisra csökkenti az ellentmondást a tudott „helyes” és az általa „megvalósított helytelen” magatartás között. Azaz minimalizálnia kell a kognitív disszonanciát. Ehhez komoly önismereti munka szükséges, ami egy tucat hamis, bár némi valóságtartalommal rendelkező tartóoszlopon nyugszik.
Íme a sikeresen korrupt ember lelki Tízparancsolata:
Egy: „mindenki ezt csinálja.” Ez igaz is, ha a „mindenki” és az „ezt” fogalmát megfelelő tartalommal tölti fel az ember. Ez persze csak úgy lehetséges, hogy másokat ostobának, élhetetlennek tekint, és az erkölcstelen cselekedetet pedig a normális hétköznapi működés részének.
Kettő: „én is megérdemlem, nem csak más.” Igen, így van, feltéve ha a mások fogalma alatt csak a korrupt embereket értjük.
Három: „én csak csekély mértékű dolgot fogadok el.” Mihez képest, tessék mondani? Ilyenkor az ember kialakít az elméjében egy képet a még éppen bocsánatos korrupciós értékről, ami persze hétről hétre növekedni fog.
Négy: „ez a rendszer amúgy is rossz, semmit nem számít már az én esetem.” Na igen, tipikus „kis-nyilas” gondolkodás, amire amúgy sokan hajlamosak, ha éppen nem őket üldözik.
Öt: „nem ártok én ezzel senkinek, sőt!” Itt a „senki” fogalmát kell jól kialakítani, hogy ez az érv is könnyen csússzon.
Hat: „most élek, az alkalom kihagyhatatlan.” A gondolat első fele kétségtelenül igaz, a második részének megélt igazsága attól függ, hogy az alany mit tekint fontos „alkalomnak” az életében.
Hét: „attól, hogy visszautasítom, semmi nem változik”. Haladó szintű korrupt képesség esetén ez a gondolat is könnyen szervül, noha egyértelműen valótlan az állítás.
Nyolc: „ahogy eddig mindenki, én is megúszom”. Ez a tétel csak azokon a helyeken tud igazán érvényesülni, ahol nagyüzemi korrupció zajlik, mint például hazánkban.
Kilenc: „mindenki tudja mindenkiről mit tesz, ezért kisegítjük egymást”. Ez is egy erős motiváció lehet a maffiaállamok esetében, némi hátrány, hogy nem lehet kilépni a rendszerből.
Tíz: „az ügy érdekében teszem”. Ez egy olyan morális relativizálás, amibe a környezetpusztítástól kezdve az emberölésig minden belefér, ezért ezt az önszuggesztiót a lelkiismeret emlékével sem rendelkező profi korruptak alkalmazhatják komolyabb veszély nélkül.
A későn ébredőknek összeírtam azokat a területeket, ahonnan naponta kapni híreket a korrupcióról. Ilyenek a közbeszerzések, önkormányzati ügyek, politikai elit luxus-ügyei, kinevezések, mindenféle privatizáció, egészségügy, kampányok, gazdasági „verseny”, hivatalnokok, pályázatok és így tovább. Ebből kiderül, hogy a korrupció számára az a környezet ideális, ahol nincs független ellenőrzés és hiányzik az elszámoltathatóság. Ez pedig ott alakulhat ki, ahol a jogállamiság elgyengül (megszűnik), a közszférában általános az alulfizetettség, a politikában a hatalmat összevonják, és ezáltal egy kör monopolhelyzetbe kerül, a pénzmozgások követhetetlenek, kiépül egy kivételezett gazdasági kör, a hatalmat kézben tartó klientúra lojalitás alapon szerveződik, szociális egyenlőtlenségekkel terhelt az ország. Mindezt nagyban segíti, ha kulturális (történelmi) szempontból az érintett nép számára hétköznapi dolog korruptnak lenni, a szívességek, kapcsolatok rendszerére bízni az ügyek elintézését.
Korruptnak lenni tehát nem könnyű az elején, és sokat segít az embernek, ha maga az állam is az. A helyzet csak egy irányból változtatható meg: 2026 után egy tiszta állam felépítésével törekedjünk arra, hogy nagyon nehezen válhassanak az emberek profi korrupttá, és ne legyen elég számukra megnyugtatásként a Tízparancsolatuk.
Szerző: VÁRKONYI TIBOR
2025.09.20.
Hofi Géza (1936-2002) szerint „A korrupció az, amiből mi kimaradunk.” Ezen persze kacarászunk, de ez halálosan komoly kérdés, mert régóta tudjuk, hogy „a hatalom korrupcióra hajlamosít, a teljhatalom teljes korrupcióra hajlamosít” (John Dalberg-Acton 1834-1902), és hogy „az elnyomás minden korrupció gyökere” (Abd Al-Rahman Al-Kawakibi 1855-1902).
A korrupció minden egészséges emberben bűntudatot ébreszt, még akkor is (talán), ha rendszeresen részt vesz benne. Lelki szempontból profi módon csak úgy lehet korrupt az ember, ha minimálisra csökkenti az ellentmondást a tudott „helyes” és az általa „megvalósított helytelen” magatartás között. Azaz minimalizálnia kell a kognitív disszonanciát. Ehhez komoly önismereti munka szükséges, ami egy tucat hamis, bár némi valóságtartalommal rendelkező tartóoszlopon nyugszik.
Íme a sikeresen korrupt ember lelki Tízparancsolata:
Egy: „mindenki ezt csinálja.” Ez igaz is, ha a „mindenki” és az „ezt” fogalmát megfelelő tartalommal tölti fel az ember. Ez persze csak úgy lehetséges, hogy másokat ostobának, élhetetlennek tekint, és az erkölcstelen cselekedetet pedig a normális hétköznapi működés részének.
Kettő: „én is megérdemlem, nem csak más.” Igen, így van, feltéve ha a mások fogalma alatt csak a korrupt embereket értjük.
Három: „én csak csekély mértékű dolgot fogadok el.” Mihez képest, tessék mondani? Ilyenkor az ember kialakít az elméjében egy képet a még éppen bocsánatos korrupciós értékről, ami persze hétről hétre növekedni fog.
Négy: „ez a rendszer amúgy is rossz, semmit nem számít már az én esetem.” Na igen, tipikus „kis-nyilas” gondolkodás, amire amúgy sokan hajlamosak, ha éppen nem őket üldözik.
Öt: „nem ártok én ezzel senkinek, sőt!” Itt a „senki” fogalmát kell jól kialakítani, hogy ez az érv is könnyen csússzon.
Hat: „most élek, az alkalom kihagyhatatlan.” A gondolat első fele kétségtelenül igaz, a második részének megélt igazsága attól függ, hogy az alany mit tekint fontos „alkalomnak” az életében.
Hét: „attól, hogy visszautasítom, semmi nem változik”. Haladó szintű korrupt képesség esetén ez a gondolat is könnyen szervül, noha egyértelműen valótlan az állítás.
Nyolc: „ahogy eddig mindenki, én is megúszom”. Ez a tétel csak azokon a helyeken tud igazán érvényesülni, ahol nagyüzemi korrupció zajlik, mint például hazánkban.
Kilenc: „mindenki tudja mindenkiről mit tesz, ezért kisegítjük egymást”. Ez is egy erős motiváció lehet a maffiaállamok esetében, némi hátrány, hogy nem lehet kilépni a rendszerből.
Tíz: „az ügy érdekében teszem”. Ez egy olyan morális relativizálás, amibe a környezetpusztítástól kezdve az emberölésig minden belefér, ezért ezt az önszuggesztiót a lelkiismeret emlékével sem rendelkező profi korruptak alkalmazhatják komolyabb veszély nélkül.
A későn ébredőknek összeírtam azokat a területeket, ahonnan naponta kapni híreket a korrupcióról. Ilyenek a közbeszerzések, önkormányzati ügyek, politikai elit luxus-ügyei, kinevezések, mindenféle privatizáció, egészségügy, kampányok, gazdasági „verseny”, hivatalnokok, pályázatok és így tovább. Ebből kiderül, hogy a korrupció számára az a környezet ideális, ahol nincs független ellenőrzés és hiányzik az elszámoltathatóság. Ez pedig ott alakulhat ki, ahol a jogállamiság elgyengül (megszűnik), a közszférában általános az alulfizetettség, a politikában a hatalmat összevonják, és ezáltal egy kör monopolhelyzetbe kerül, a pénzmozgások követhetetlenek, kiépül egy kivételezett gazdasági kör, a hatalmat kézben tartó klientúra lojalitás alapon szerveződik, szociális egyenlőtlenségekkel terhelt az ország. Mindezt nagyban segíti, ha kulturális (történelmi) szempontból az érintett nép számára hétköznapi dolog korruptnak lenni, a szívességek, kapcsolatok rendszerére bízni az ügyek elintézését.
Korruptnak lenni tehát nem könnyű az elején, és sokat segít az embernek, ha maga az állam is az. A helyzet csak egy irányból változtatható meg: 2026 után egy tiszta állam felépítésével törekedjünk arra, hogy nagyon nehezen válhassanak az emberek profi korrupttá, és ne legyen elég számukra megnyugtatásként a Tízparancsolatuk.
ERI LEVELE A MINISZTERELNÖKNEK
FACEBOOK / ERI-GONDOLATAI
Szerző: Eri
2025.09.21.
Miniszterelnök Úr! Vagy inkább: Rémhírterjesztő Főosztályvezető!
Halljuk és értjük. A forgatókönyvíró, aki már tizenöt éve ugyanazt a B-kategóriás horrorfilmet írja, ismét elővette a jól bevált, poros kliséket. A baj csak az, hogy a mozijegyet mindannyian fizetjük, de a filmet már senki sem veszi komolyan. Bontsuk is szét ezt a remekművet, ezt a verbális rántott húst, amiben több a panír, mint a tartalom.
3. „LMBTQ paradicsom”
És a hab a tortán, a végső csapás: az „LMBTQ paradicsom”. Tényleg ez a legfélelmetesebb víziója egy 21. századi európai fővárosról? Egy hely, ahol az embereket nem zaklatják azért, akit szeretnek? Egy város, ahol egy adófizető polgár egymás mellett sétálhat a párjával anélkül, hogy az Ön által feltüzelt gyűlöletbrigádok céltáblájává válna? Ez nem fenyegetés, Miniszterelnök Úr, ez a civilizáció minimuma.
4. És most jöjjön a lényeg: A VALÓDI FÉSZEK, AHOL A GYERMEKEINKET FÉLTENI KELL
És most jöjjön a darab legocsmányabb, legcinikusabb felvonása. Miközben Ön az LMBTQ közösséget démonizálja, mint a gyermekekre leselkedő veszélyt, a valóság az, hogy annyi aberrált, p@dofil, szexuális ragadozó, amennyi az Ön „keresztény” és „családvédő” pártjának környékén hemzseg, sehol máshol nem található.
Ez nem egy-egy sajnálatos eset, Miniszterelnök Úr. Ez egy húsz éve épülő és olajozottan működő rendszer. Egy veszedelem, ahol a ragadozók egymásnak adják a kilincset a párthűség és a cinkosság zárt ajtajai mögött. Ahol a bűnösök nem büntetést, hanem védelmet, sőt, elnöki kegyelmet kapnak a legfelsőbb körökből, ha a hallgatásuk biztosítja a rendszer túlélését.
Szerző: Eri
2025.09.21.
1. „Migránssimogató”
Lenyűgöző az a pimaszság, amivel a saját kormányának vendégmunkás-programját próbálja rákenni az ellenfeleire. Ki is az, aki több száz, stróman-gyanús közvetítőcégen keresztül, ellenőrzés nélkül hozza be a harmadik országbeli munkavállalók tízezreit, hogy lenyomja a magyar béreket? Segítek: nem a liberálisok, és nem is a Tiszások. Az Ön kormánya az, amelyik a gyakorlatban tárja ki a kapukat, miközben a propagandában falakat épít. Ez olyan, mintha a piromániás tűzoltó azzal vádolná a szomszédot, hogy gyufával játszik, miközben ő maga benzinnel locsolja a házat. Idézzük a tényeket: több mint 120 ezer vendégmunkás kapott tartózkodási engedélyt csak tavaly. Ki simogat itt kit, te bűnöző TSZ-elnök?
Lenyűgöző az a pimaszság, amivel a saját kormányának vendégmunkás-programját próbálja rákenni az ellenfeleire. Ki is az, aki több száz, stróman-gyanús közvetítőcégen keresztül, ellenőrzés nélkül hozza be a harmadik országbeli munkavállalók tízezreit, hogy lenyomja a magyar béreket? Segítek: nem a liberálisok, és nem is a Tiszások. Az Ön kormánya az, amelyik a gyakorlatban tárja ki a kapukat, miközben a propagandában falakat épít. Ez olyan, mintha a piromániás tűzoltó azzal vádolná a szomszédot, hogy gyufával játszik, miközben ő maga benzinnel locsolja a házat. Idézzük a tényeket: több mint 120 ezer vendégmunkás kapott tartózkodási engedélyt csak tavaly. Ki simogat itt kit, te bűnöző TSZ-elnök?
2. „Kábítószerfészek”
Tizenöt év fideszes országirányítás után ez inkább hangzik egy kínos beismerő vallomásnak, mint egy vádnak. Ha Budapest ma kábítószerfészek, akkor ki volt a házigazda az elmúlt másfél évtizedben? Ki hagyta lezülleni a rendvédelmet, ki vonta el a forrásokat a prevenciótól és a mentálhigiénés ellátástól? Ha egy kertész 15 évig nem gyomlál, ne csodálkozzon, ha felveri a gaz. A felelősséget másra tolni ilyenkor nemcsak gyávaság, hanem a választók arcul köpése is.
Tizenöt év fideszes országirányítás után ez inkább hangzik egy kínos beismerő vallomásnak, mint egy vádnak. Ha Budapest ma kábítószerfészek, akkor ki volt a házigazda az elmúlt másfél évtizedben? Ki hagyta lezülleni a rendvédelmet, ki vonta el a forrásokat a prevenciótól és a mentálhigiénés ellátástól? Ha egy kertész 15 évig nem gyomlál, ne csodálkozzon, ha felveri a gaz. A felelősséget másra tolni ilyenkor nemcsak gyávaság, hanem a választók arcul köpése is.
3. „LMBTQ paradicsom”
És a hab a tortán, a végső csapás: az „LMBTQ paradicsom”. Tényleg ez a legfélelmetesebb víziója egy 21. századi európai fővárosról? Egy hely, ahol az embereket nem zaklatják azért, akit szeretnek? Egy város, ahol egy adófizető polgár egymás mellett sétálhat a párjával anélkül, hogy az Ön által feltüzelt gyűlöletbrigádok céltáblájává válna? Ez nem fenyegetés, Miniszterelnök Úr, ez a civilizáció minimuma.
4. És most jöjjön a lényeg: A VALÓDI FÉSZEK, AHOL A GYERMEKEINKET FÉLTENI KELL
És most jöjjön a darab legocsmányabb, legcinikusabb felvonása. Miközben Ön az LMBTQ közösséget démonizálja, mint a gyermekekre leselkedő veszélyt, a valóság az, hogy annyi aberrált, p@dofil, szexuális ragadozó, amennyi az Ön „keresztény” és „családvédő” pártjának környékén hemzseg, sehol máshol nem található.
Ez nem egy-egy sajnálatos eset, Miniszterelnök Úr. Ez egy húsz éve épülő és olajozottan működő rendszer. Egy veszedelem, ahol a ragadozók egymásnak adják a kilincset a párthűség és a cinkosság zárt ajtajai mögött. Ahol a bűnösök nem büntetést, hanem védelmet, sőt, elnöki kegyelmet kapnak a legfelsőbb körökből, ha a hallgatásuk biztosítja a rendszer túlélését.
Miközben a propagandagépezet a szivárványos zászlótól óvja a gyerekeket, addig az Ön diplomatái gyermekpornóval teli számítógépekkel buknak le, az Ön által kinevezett intézményvezetők évtizedekig molesztálhatnak rájuk bízott fiatalokat, és az Ön emberei falaznak nekik a legmagasabb szinteken. Sőt: PONT ŐK A RAGADOZÓK!
Önök nem megvédik a gyermekeinket, hanem éppen Önöktől kell félteni őket.
Önök nem megvédik a gyermekeinket, hanem éppen Önöktől kell félteni őket.
Az Önök „nemzet városa” víziója egy olyan hely, ahol a bűnösök a hatalom palotáiban rejtőznek, miközben ártatlan kisebbségekre mutogatnak. Ez nem kereszténység, Miniszterelnök Úr. Ez a legaljasabb képmutatás.
Azt a világot, amitől Ön retteg, úgy hívják: Európa. Tudja, az a klub, ahonnan a pénz dőlt, de a vele járó értékeket – a toleranciát, a szabadságot, a jogállamot – Ön úgy próbálja lesöpörni az asztalról, mint a morzsát. Az Ön víziója nem a „nemzet városa”, hanem egy skanzen, egy dohos, levegőtlen panoptikum, ahol a kiállított tárgyak mi, a polgárok vagyunk.
Ahogy Bibó István mondta: „Demokratának lenni annyi, mint nem félni.” Ön pedig fél. Fél mindentől, ami szabad, ami színes, ami önálló. Fél a gondolkodó emberektől, a kritikus hangoktól, és legfőképpen fél attól, hogy az emberek rájönnek: a császár nemhogy meztelen, de még a ruháinkat is ellopta.
Mert Ön a szivárványos zebrák és a képzeletbeli drogbarlangok ellen hadakozik Don Quijoteként a saját maga építette szélmalmokkal.
Szóval, Miniszterelnök Úr, folytassa csak a riogatást! Minél hangosabban kiabál a kitalált démonokról, annál jobban látszik, hogy a valódi problémákra nincsenek válaszai.
De ne aggódjon, mi nem törődünk bele, hogy a félelem és a gyűlölet politikusai korrupt, elmaradott, putyini típusú rezervátumot csináljanak a nemzet fővárosából és az egész országból.
Üdvözlettel,
Egy polgár, aki inkább élne egy „demokratikus paradicsomban”, mint egy maffiaállamban.
Üdv: Eri
Egy polgár, aki inkább élne egy „demokratikus paradicsomban”, mint egy maffiaállamban.
Üdv: Eri
BIRKÁS GYÖRGY: MATEKLECKE 6171. - VÁLSÁGBAN AZ OKTATÁS 5. RÉSZ: A SZÁNDÉKOS KÁOSZ
FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY, NÁDASI BALÁZS
2025.09.20.
(Nádasi Balázzsal közösen írt sorozatunk páratlan sorszámú részeit én írom, de ez a befejező rész, ezért Balázs megjegyzéseit is olvashatjátok.)
"Elég megnézni például a nemzetközi tanulói teljesítménymérések kutatási beszámolóit, mondjuk öt-tíz éve, és most. Korábban 100-200 oldalas, komoly szakmai beszámolók készültek, most jó, ha harminc oldalas egy ilyen. A Belügyminisztérium részéről egyébként nincs is igény részletes szakmai anyagra, mert abban le kellene írni egy csomó rá és a rendszer működésére nézve rossz adatot is. Tehát nincs meg már a potenciál sem, de nincs is igény a színvonalas munkára."
(egy Oktatási Hivataltól nemrég kilépett munkatárs)
Egy kiégett, túlterhelt tanár nem fog gondolkodó gyerekeket nevelni. Egy olyan tanár, aki félti az állását, nem fog szembemenni a központi utasításokkal. Egy olyan tanár, aki látja, hogy a szakmája nincs megbecsülve a társadalomban, nem fog lelkesedni a munkájáért. A pedagógusképzés leértékelése, a szakmai továbbképzések formalizálása, a tanári kar elöregedése, ezek mind a rendszer működésének részei, nem hibái.
Balázs jogosan kritizálja, hogy miért kell Wass Albertet és Nyirő Józsefet tanítani a gyerekeknek Douglas Adams vagy Neil Gaiman helyett. De a kérdés mélyebbre nyúlik: miért pont ezeket a szerzőket választották ki? A válasz egyszerű, azért mert ezek a szerzők a jelenleg hatalmon lévő ideológia szolgálatába állíthatók. Wass Albert nacionalizmusa, Nyirő József népi-nemzeti szemlélete, a történelem és irodalom egy bizonyos fajta értelmezése, ezek mind azt szolgálják, hogy a diákok egy zárt világképet alakítsanak ki. A cél nem az, hogy megértsék a világot, hanem az, hogy egy konkrét nézőpontot sajátítsanak el. Nem az, hogy kérdezzenek, hanem hogy elfogadják. Nem az, hogy kreatívak legyenek, hanem hogy engedelmesek.
A matematikaoktatásban ugyanez történik, a valóságtól elrugaszkodott feladatok, az elavult módszertan, a digitális eszközök kitiltása mind azt szolgálja, hogy a gyerekek ne tanuljanak meg gondolkodni, hanem megtanuljanak szabályokat követni. A magyar iskolarendszer nem kompenzálja, hanem reprodukálja a társadalmi különbségeket, ez is szándékos lehet. (Nádasi Balázs: nem szándékosan van így tervezve, de az oktatásirányítás nem érzi problémának a társadalmi struktúrák elmerevítését, vagy azt, hogy a jövőkép a középrétegek számára a lojalitásalapon történő kiemelés vagy a diszlojalitási alapon történő státuszvesztés.)
Egy olyan rendszernek, amely az oligarchia és a középosztály (egy részének – NB) szövetségén alapul, nem érdeke, hogy a társadalom alsóbb rétegeiből tömegesen kerüljenek ki képzett, gondolkodó emberek. Sokkal jobban megfelel egy olyan helyzet, ahol a jó oktatáshoz csak azok jutnak hozzá, akik meg tudják fizetni a magániskolákat és a korrepetálást. Az állami iskolarendszer célja ezért nem az, hogy felemelje a hátrányos helyzetű gyerekeket, hanem hogy működni tudjanak egy modern gazdaságban mint képzetlen munkaerő, de ne kérdőjelezzék meg a társadalmi rendet.
A néhány elit gimnázium (Fazekas, Radnóti, Veres Péter) valóban képes kiemelkedő eredményeket elérni, de ezek inkább alibik, mint a rendszer valódi eredményei. Ezek az iskolák azért működhetnek jól, mert szelektálhatnak, csak a legjobb tanulókat veszik fel, gyakran olyan családokból, ahol már amúgy is magas a kulturális és szociális tőke. (S azért, mert ezekhez az iskolákhoz a hatalom nem mer hozzá nem értő komisszárokat kinevezni igazgatóknak. – NB) Az eredményeik ezért nem a magyar oktatás sikerét, hanem annak osztálytársadalmi jellegét bizonyítják.
Ha megértjük, hogy a jelenlegi oktatási válság nem véletlen, akkor a jövő kilátásai is világossá válnak. Amíg ez a politikai rendszer van hatalmon, addig nem várható javulás, sőt, további romlásra kell számítani. A demográfiai válság, a tanárhiány, az infrastruktúra leromlása, a digitális lemaradás mind súlyosbodni fog, nem azért, mert nincs megoldás ezekre a problémákra, hanem azért, mert a megoldásuk ellentmondana a rendszer valódi céljainak (illetve mert nincs igény sem a problémával szembenézni, sem azt megoldani – NB). Képzett, kritikusan gondolkodó állampolgárok nem fogadnák el szó nélkül a korrupciót, az autoritarizmust, a nacionalista propagandát.
Nehéz tanácsot adni ebben a helyzetben. Nem elég jó módszereket alkalmazni vagy jó könyveket ajánlani, szembe kell nézni azzal, hogy magával a rendszerrel van a probléma. A tanárok szintjén ez jelentheti a szakmai összefogást, a civil szervezetek támogatását, az alternatív módszerek fejlesztését és terjesztését, annak ellenére, hogy a hivatalos oktatáspolitika ezt nem támogatja. A szülők szintjén ez jelentheti a tudatos iskolaválasztást, a magánoktatás lehetőségének mérlegelését, vagy legalább annak felismerését, hogy gyerekeik valódi képzése nagyrészt az ő felelősségük marad.
Végső soron azonban csak egy átfogó politikai változás hozhat valódi megoldást. Olyan oktatáspolitikára lenne szükség, amely valóban a gyerekeket helyezi a középpontba, nem pedig a hatalompolitikai célokat.
A magyar oktatás válsága nem szakmai, hanem politikai válság. És politikai válságra csak politikai válasz létezik.
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY, NÁDASI BALÁZS
2025.09.20.
"Elég megnézni például a nemzetközi tanulói teljesítménymérések kutatási beszámolóit, mondjuk öt-tíz éve, és most. Korábban 100-200 oldalas, komoly szakmai beszámolók készültek, most jó, ha harminc oldalas egy ilyen. A Belügyminisztérium részéről egyébként nincs is igény részletes szakmai anyagra, mert abban le kellene írni egy csomó rá és a rendszer működésére nézve rossz adatot is. Tehát nincs meg már a potenciál sem, de nincs is igény a színvonalas munkára."
(egy Oktatási Hivataltól nemrég kilépett munkatárs)
Ez az idézet talán jobban megvilágítja a magyar oktatás válságának természetét, mint bármelyik PISA-eredmény vagy statisztika. Nem véletlenül hozom fel a sorozat végén, mert rámutat arra, amiről az előző négy részben nem beszéltünk kellő nyíltsággal: a jelenlegi oktatási válság nem véletlenül alakult ki, nem is egyszerűen rossz döntések sorozata, hanem egy tudatos, politikai célokat szolgáló rendszer következménye. (Itt a szerzők nem teljesen értenek egyet: Nádasi Balázs véleménye szerint a tudatosság nem a leépítésben van, hanem egy olyan irány következetes követésében, ami leépülést hoz magával.)
Amikor a matematikaoktatás problémáiról írtam, vagy amikor Balázs a nyelvtan és irodalom tanításának abszurditásait ecsetelte, olyan jelenségeket írtunk le, amelyek első ránézésre tűnhetnek inkompetenciának vagy tévedésnek. Sajnos a helyzet ennél rosszabb. Nem véletlenül kapta egy lelkész és egy orvos után egy rendőr az oktatás felügyeletét (nincs oktatási minisztérium, a köznevelésért a Belügyminisztérium, a szakképzés és felsőoktatás irányításáért pedig a Kulturális és Innovációs Minisztérium felel).
Az oktatáspolitika valódi célja nem az, hogy képzett, gondolkodó, kreatív állampolgárokat neveljen. A rendszer célja pontosan az ellenkezője, olyan emberek tömegtermelése, akik kérdés nélkül elfogadják a fennálló rendet, nem rendelkeznek sem az eszközökkel, sem a motivációval ahhoz, hogy megkérdőjelezzék a hatalmat, és akik számára a legfontosabb értékek a tekintélytisztelet és a nacionalizmus.
Ehhez azonban nem elég csak rossz oktatást nyújtani (ezt még véletlenül is el lehetne rontani úgy, hogy néhol mégis jó eredmények születnek). Sokkal hatékonyabb egy olyan rendszert működtetni, amely tudatosan akadályozza meg a minőségi oktatás kialakulását, miközben fenntartja a látszatot, hogy reformokat hajt végre.
A 2013-as oktatás központosítása (az önkormányzatoktól az államhoz és egyházakhoz kerültek az iskolák) nem a hatékonyság növelését szolgálta, hanem a kontroll átvételét. Amikor az állam átvette az iskolák fenntartását, egyben megszüntette azt a diverzitást is, amely korábban lehetővé tette, hogy különböző helyi közösségek különböző megközelítéseket alkalmazzanak.
A KLIK (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) létrehozása nem adminisztratív egyszerűsítés volt, hanem egy hatalmas bürokrácia felépítése, amely minden fontos döntést elvon a helyi szereplőktől. A tanárok, igazgatók elvesztették mozgásterüket, az iskolák egységes, felülről irányított rendszer részévé váltak. Még Balog Zoltán akkori miniszter (aki később a kegyelmi botrányban is fontos szereplő volt) is elismerte, hogy "túltoltuk a biciklit", amikor a KLIK-et feldarabolták tankerületekre. A központi irányítás de facto így is megmaradt.
A központosítás magyarázza, miért nem lehet már alternatív módszereket alkalmazni, miért kell mindenütt ugyanazt a tananyagot, ugyanolyan módon tanítani. A sokszínűség veszélyt jelentene a rendszerre, mert ha egy iskola bebizonyítaná, hogy lehet máshogy, jobban is csinálni, az kérdéseket vetne fel a központi irányítás hatékonyságával kapcsolatban.
A tanári pálya szándékos ellehetetlenítése szintén nem véletlen. Amikor a pedagógusok 24-26 órát kénytelenek tanítani hetente, amikor fizetésük nem teszi lehetővé a tisztes megélhetést, amikor folyamatos adminisztrációs terhek alatt nyögnek, akkor nincs idejük sem energiájuk arra, hogy innovatív módszereket dolgozzanak ki, vagy hogy valóban odafigyeljenek a gyerekekre. Az utóbbi két évben ugyan megemelték a fizetéseket szánalmasról a diplomás átlagbér 60-70%-ára és ígérnek 80%-ot is, de ez csak arra volt jó, hogy ne omoljon össze az egész rendszer. (Nádasi: Elvárják, hogy a tanár önálló egyéniséggel nem rendelkezve pontosan azt tanítsa és pontosan úgy, ahogy az központilag ki lett dolgozva, ha már ezért vesz fel emelt fizetést – mert szerintük ha már az államtól kapnak fizetést, akkor pontosan azt kell csinálniuk, amit állam mond. Az emelést viszont a francia gazdák, belga ételfutárok és német mérnökök dobták össze, merthogy azt az EU fizeti. Az irányításmániás rendőrminiszter tehát elvárja, hogy mindenki a szolgálati rendnek megfelelően viselkedjen, mindenki betartsa a hivatali utat – ez egy rendőrparancsnokságnál természetes, egy iskolában viszont természetidegen ... és ezt a természetidegenséget akarják rendszerré merevíteni.)
Egy kiégett, túlterhelt tanár nem fog gondolkodó gyerekeket nevelni. Egy olyan tanár, aki félti az állását, nem fog szembemenni a központi utasításokkal. Egy olyan tanár, aki látja, hogy a szakmája nincs megbecsülve a társadalomban, nem fog lelkesedni a munkájáért. A pedagógusképzés leértékelése, a szakmai továbbképzések formalizálása, a tanári kar elöregedése, ezek mind a rendszer működésének részei, nem hibái.
Balázs jogosan kritizálja, hogy miért kell Wass Albertet és Nyirő Józsefet tanítani a gyerekeknek Douglas Adams vagy Neil Gaiman helyett. De a kérdés mélyebbre nyúlik: miért pont ezeket a szerzőket választották ki? A válasz egyszerű, azért mert ezek a szerzők a jelenleg hatalmon lévő ideológia szolgálatába állíthatók. Wass Albert nacionalizmusa, Nyirő József népi-nemzeti szemlélete, a történelem és irodalom egy bizonyos fajta értelmezése, ezek mind azt szolgálják, hogy a diákok egy zárt világképet alakítsanak ki. A cél nem az, hogy megértsék a világot, hanem az, hogy egy konkrét nézőpontot sajátítsanak el. Nem az, hogy kérdezzenek, hanem hogy elfogadják. Nem az, hogy kreatívak legyenek, hanem hogy engedelmesek.
A matematikaoktatásban ugyanez történik, a valóságtól elrugaszkodott feladatok, az elavult módszertan, a digitális eszközök kitiltása mind azt szolgálja, hogy a gyerekek ne tanuljanak meg gondolkodni, hanem megtanuljanak szabályokat követni. A magyar iskolarendszer nem kompenzálja, hanem reprodukálja a társadalmi különbségeket, ez is szándékos lehet. (Nádasi Balázs: nem szándékosan van így tervezve, de az oktatásirányítás nem érzi problémának a társadalmi struktúrák elmerevítését, vagy azt, hogy a jövőkép a középrétegek számára a lojalitásalapon történő kiemelés vagy a diszlojalitási alapon történő státuszvesztés.)
Egy olyan rendszernek, amely az oligarchia és a középosztály (egy részének – NB) szövetségén alapul, nem érdeke, hogy a társadalom alsóbb rétegeiből tömegesen kerüljenek ki képzett, gondolkodó emberek. Sokkal jobban megfelel egy olyan helyzet, ahol a jó oktatáshoz csak azok jutnak hozzá, akik meg tudják fizetni a magániskolákat és a korrepetálást. Az állami iskolarendszer célja ezért nem az, hogy felemelje a hátrányos helyzetű gyerekeket, hanem hogy működni tudjanak egy modern gazdaságban mint képzetlen munkaerő, de ne kérdőjelezzék meg a társadalmi rendet.
A néhány elit gimnázium (Fazekas, Radnóti, Veres Péter) valóban képes kiemelkedő eredményeket elérni, de ezek inkább alibik, mint a rendszer valódi eredményei. Ezek az iskolák azért működhetnek jól, mert szelektálhatnak, csak a legjobb tanulókat veszik fel, gyakran olyan családokból, ahol már amúgy is magas a kulturális és szociális tőke. (S azért, mert ezekhez az iskolákhoz a hatalom nem mer hozzá nem értő komisszárokat kinevezni igazgatóknak. – NB) Az eredményeik ezért nem a magyar oktatás sikerét, hanem annak osztálytársadalmi jellegét bizonyítják.
Ha megértjük, hogy a jelenlegi oktatási válság nem véletlen, akkor a jövő kilátásai is világossá válnak. Amíg ez a politikai rendszer van hatalmon, addig nem várható javulás, sőt, további romlásra kell számítani. A demográfiai válság, a tanárhiány, az infrastruktúra leromlása, a digitális lemaradás mind súlyosbodni fog, nem azért, mert nincs megoldás ezekre a problémákra, hanem azért, mert a megoldásuk ellentmondana a rendszer valódi céljainak (illetve mert nincs igény sem a problémával szembenézni, sem azt megoldani – NB). Képzett, kritikusan gondolkodó állampolgárok nem fogadnák el szó nélkül a korrupciót, az autoritarizmust, a nacionalista propagandát.
Nehéz tanácsot adni ebben a helyzetben. Nem elég jó módszereket alkalmazni vagy jó könyveket ajánlani, szembe kell nézni azzal, hogy magával a rendszerrel van a probléma. A tanárok szintjén ez jelentheti a szakmai összefogást, a civil szervezetek támogatását, az alternatív módszerek fejlesztését és terjesztését, annak ellenére, hogy a hivatalos oktatáspolitika ezt nem támogatja. A szülők szintjén ez jelentheti a tudatos iskolaválasztást, a magánoktatás lehetőségének mérlegelését, vagy legalább annak felismerését, hogy gyerekeik valódi képzése nagyrészt az ő felelősségük marad.
Végső soron azonban csak egy átfogó politikai változás hozhat valódi megoldást. Olyan oktatáspolitikára lenne szükség, amely valóban a gyerekeket helyezi a középpontba, nem pedig a hatalompolitikai célokat.
A magyar oktatás válsága nem szakmai, hanem politikai válság. És politikai válságra csak politikai válasz létezik.
A sorozatunk korábbi részei:
Válságban az oktatás 1. rész: magyar nyelv és irodalom (BGy)
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0NVHUxfiTkruwXGfP6mMPriD6g7bfpR1fPDB6hQRRt2yrJtJPyw1XRc5BcAJ1ZbsLl&id=100011261778267
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0NVHUxfiTkruwXGfP6mMPriD6g7bfpR1fPDB6hQRRt2yrJtJPyw1XRc5BcAJ1ZbsLl&id=100011261778267
Válságban az oktatás 2. rész: matematika (NB)
https://www.facebook.com/balazs.nadasi/posts/pfbid02PeSyMKco7X93T8xqj8SbdfkqPhptDp5grr8caaVhviTgkMMMnykp5WwWsgtTU3myl
https://www.facebook.com/balazs.nadasi/posts/pfbid02PeSyMKco7X93T8xqj8SbdfkqPhptDp5grr8caaVhviTgkMMMnykp5WwWsgtTU3myl
Válságban az oktatás 3. rész: matematika - reflexió (BGy)
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0qfWnymoev4A7zJesMT6fbPoywmQ48hgxztdoV8ymQqGnhcizxmoeHCefNYwqjTX1l&id=100011261778267
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0qfWnymoev4A7zJesMT6fbPoywmQ48hgxztdoV8ymQqGnhcizxmoeHCefNYwqjTX1l&id=100011261778267
Válságban az oktatás 4. rész: magyar nyelv és irodalom reflexió (NB)
https://www.facebook.com/balazs.nadasi/posts/pfbid02tdC6iNzJinxQeVWHDQ2VbFRCs9BJbXbREVKkTTu67DnbWkSnk6kkG2bJJaNt81FXl
https://www.facebook.com/balazs.nadasi/posts/pfbid02tdC6iNzJinxQeVWHDQ2VbFRCs9BJbXbREVKkTTu67DnbWkSnk6kkG2bJJaNt81FXl
„A KORMÁNY SZÁNDÉKOSAN MÉRGEZI EZT AZ ORSZÁGOT, HOGY TOTÁLIS KONTROLL ALATT TARTSA ÉS URALKODJON FÖLÖTTE”
TELEX
Szerző: Presinszky Judit, Gombos Noémi, Vészi Sámuel
2025.09.22.
A Loupe Színházi Társulás augusztusban népszavazási kérelmet adott be, a gyűlöletkeltő politikai plakátok betiltását szeretnék elérni. Vasárnap este a szabad közterekért és a tiszta közbeszédért demonstráltak a Hősök terén. Tüntetőket kérdeztünk, milyen közhangulatot várnak a választásokig hátralévő hét hónapban.
Percről percre tudósításunkat itt tudja elolvasni...
Szerző: Presinszky Judit, Gombos Noémi, Vészi Sámuel
2025.09.22.
A Loupe Színházi Társulás augusztusban népszavazási kérelmet adott be, a gyűlöletkeltő politikai plakátok betiltását szeretnék elérni. Vasárnap este a szabad közterekért és a tiszta közbeszédért demonstráltak a Hősök terén. Tüntetőket kérdeztünk, milyen közhangulatot várnak a választásokig hátralévő hét hónapban.
Percről percre tudósításunkat itt tudja elolvasni...
A FIDESZ A PROPAGANDÁVAL MÉRGEZI A MAGYAROKAT | MAGYAR KÖZÖNY PODCAST
MAGYAR KÖZÖNY PODCAST
Szerző: MAGYAR KÖZÖNY PODCAST / CZUTOR ZOLTÁN
2025.09.21.
Charlie Kirk kinek vagy minek lett az áldozata? Mi a baj a politikai kereszténységgel? A Woke-mozgalom tehet arról, hogy ilyen világban élünk? A jobb vagy a baloldal gerjeszti a gyűlöletet? Mennyire tartozik ránk a Gyurcsány család magánélete? Ruszin-Szendi Romulusz miért járkál lőfegyverrel? Énekelhetjük-e a Himnuszt cigivel a szánkban? Nézi még valaki a Megasztárt? A Magyar Közöny Podcast kérdéseire Czutor Zoltán zenész, moralista válaszolt.
Szerző: MAGYAR KÖZÖNY PODCAST / CZUTOR ZOLTÁN
2025.09.21.
Charlie Kirk kinek vagy minek lett az áldozata? Mi a baj a politikai kereszténységgel? A Woke-mozgalom tehet arról, hogy ilyen világban élünk? A jobb vagy a baloldal gerjeszti a gyűlöletet? Mennyire tartozik ránk a Gyurcsány család magánélete? Ruszin-Szendi Romulusz miért járkál lőfegyverrel? Énekelhetjük-e a Himnuszt cigivel a szánkban? Nézi még valaki a Megasztárt? A Magyar Közöny Podcast kérdéseire Czutor Zoltán zenész, moralista válaszolt.
KÉRI LÁSZLÓ ÉS PETSCHNIG MÁRIA ZITA ELŐADÁSA SZOLNOKON 2025.09.03
YOUTUBE
Közreadja: ANTAL ATTILA
2025.09.21.
Magyarország gazdasági és közéleti helyzetelemzése.
Közreadja: ANTAL ATTILA
2025.09.21.
Magyarország gazdasági és közéleti helyzetelemzése.
GAZDASÁGI VÁLSÁGOK IDŐSZAKA KÖVETKEZHET? – POGÁTSA ZOLTÁN ÉLŐ BESZÉLGETÉS
YOUTUBE
Riporter: LAKATOS-TÓTH OLIVÉR
2025.09.20.
Gazdasági válságok időszaka következhet?
Riporter: LAKATOS-TÓTH OLIVÉR
2025.09.20.
Gazdasági válságok időszaka következhet?
JÖN A VÁLASZTÁSI ÉV: MI LESZ ÍGY A GAZDASÁGGAL? KLASSZIS PODCAST VIROVÁCZ PÉTERREL
KLASSZIS PODCAST
Szerző: KLASSZIS PODCAST / IMRE LŐRINC
2025.09.22.
Nagyjából egy az egyben megtörténtek azok a költségvetési plusz kiadásokat érintő kormányzati intézkedések, amiket a 2022-es választások előtt is láthattunk – mondta el az ING Bank vezető elemzője a Klasszis Podcast legújabb epizódjában. A további meglepetésfaktor még a GDP 0,2-0,3 százalékára rúghat. De arról is beszélgettünk Virovácz Péterrel, hogy valós veszély-e, hogy az S&P Global októberi felülvizsgálata során leminősíti, és a bóvli kategóriába teszi Magyarországot, illetve a forint szárnyalása mellett sem mehettünk el szó nélkül.
Fejezetek:
Szerző: KLASSZIS PODCAST / IMRE LŐRINC
2025.09.22.
Nagyjából egy az egyben megtörténtek azok a költségvetési plusz kiadásokat érintő kormányzati intézkedések, amiket a 2022-es választások előtt is láthattunk – mondta el az ING Bank vezető elemzője a Klasszis Podcast legújabb epizódjában. A további meglepetésfaktor még a GDP 0,2-0,3 százalékára rúghat. De arról is beszélgettünk Virovácz Péterrel, hogy valós veszély-e, hogy az S&P Global októberi felülvizsgálata során leminősíti, és a bóvli kategóriába teszi Magyarországot, illetve a forint szárnyalása mellett sem mehettünk el szó nélkül.
Fejezetek:
00:39 Beköszönés
01:22 Valós veszély a bóvli? Választási költségvetés.
13:08 Magas az államadósságunk, le tudjuk faragni?
18:35 Szárnyal a forint, meddig tarthat a lendület?
38:00 Szenved a GDP, idén is 0-val kezdődő növekedés jöhet össze
54:43 Mekkora inflációs sokkot okozhat majd az árrésstop kivezetése?
KÉTSÉGES LEHET A MIGRÁNS KÁRTYA SIKERE
HÍRKLIKK
Szerző: SOMFAI PÉTER
2025.09.22.
A migráció kérdése nemcsak riogatásra alkalmas, hanem legitimációs eszközként is szolgálhat a politikai hatalom megtartásához. Így összegezte a magyar kormány jelenlegi törekvéseit Zsolt Péter szociológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója. A migrációs retorika pontosan egy évtizede hatékony eszköz a Fidesz számára, amivel azóta is mozgósítani tudja saját szavazóit. Jól összeköthetők a migrációhoz kötött félelmek és a mindenkiben ott bujkáló biztonság hiánya, amelyek egyben indokolhatóak az Európai Unióval szemben szított konfliktus lépései is, főként a vidéki, idősebb, alacsonyabb iskolai végzettségű választók körében. Ők a párt legstabilabb támogatói.
A Fidesz médiája és kommunikációja rendszeresen összekapcsolja a migrációt a társadalomban folyamatosan jelen lévő egzisztenciális félelmekkel, ebben rejlik az erős mozgósító hatása. Különösen a nyugdíjasok és a vidéki lakosság körében stabilizálja a Fidesz támogatottságát, abban a körben, ahol az elmúlt hónapokban a kormánypárt szavazóbázisát a legintenzívebben támadta az ellenzéki rivális. Orbán Viktor és a Fidesz 2015-ben a migrációs válságot kihasználva, indította el bevándorlóellenes kampányait, akkor jelentek meg a plakátok, a nemzeti konzultáció, a határzár, amik drasztikusan növelték a bevándorlástól való félelmet a magyar társadalomban. A Fidesz népszerűsége emelkedő pályára állt, a Jobbik kezéből is kiütötte a témát, míg az ellenzéket defenzív pozícióba kényszerítette. Médiafölénye révén a Fidesz 2021-ig képes volt fenntartani, hogy a migráció a magyar politika központi kérdése maradjon, még akkor is, amikor valós migráció gyakorlatilag nem létezett. A következő választáson már az ukrajnai háború lett a riogatás leghatékonyabb eszköze, 2024-ben a politikai versenytársak megerősödésével egyre világosabb lett, hogy a migráció önmagában már nem jelent automatikusan választói bázisszélesítést vagy lojalitásnövelést, de az elkötelezett Fidesz-szavazóknál továbbra is erős identitásképző elem maradt...
Szerző: SOMFAI PÉTER
2025.09.22.
A Fidesz médiája és kommunikációja rendszeresen összekapcsolja a migrációt a társadalomban folyamatosan jelen lévő egzisztenciális félelmekkel, ebben rejlik az erős mozgósító hatása. Különösen a nyugdíjasok és a vidéki lakosság körében stabilizálja a Fidesz támogatottságát, abban a körben, ahol az elmúlt hónapokban a kormánypárt szavazóbázisát a legintenzívebben támadta az ellenzéki rivális. Orbán Viktor és a Fidesz 2015-ben a migrációs válságot kihasználva, indította el bevándorlóellenes kampányait, akkor jelentek meg a plakátok, a nemzeti konzultáció, a határzár, amik drasztikusan növelték a bevándorlástól való félelmet a magyar társadalomban. A Fidesz népszerűsége emelkedő pályára állt, a Jobbik kezéből is kiütötte a témát, míg az ellenzéket defenzív pozícióba kényszerítette. Médiafölénye révén a Fidesz 2021-ig képes volt fenntartani, hogy a migráció a magyar politika központi kérdése maradjon, még akkor is, amikor valós migráció gyakorlatilag nem létezett. A következő választáson már az ukrajnai háború lett a riogatás leghatékonyabb eszköze, 2024-ben a politikai versenytársak megerősödésével egyre világosabb lett, hogy a migráció önmagában már nem jelent automatikusan választói bázisszélesítést vagy lojalitásnövelést, de az elkötelezett Fidesz-szavazóknál továbbra is erős identitásképző elem maradt...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)