Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2025.10.04.
A politikai rendszerek stabilitása nem elsősorban kényszerítő eszközeiken, hanem a legitimációs narratíváikon múlik. Minden hatalom szükségszerűen törekszik arra, hogy önmagát jogosnak tűntesse fel, ez a dominancia fenntartásának kulcsa.
James C. Scott Domination and the Arts of Resistance című munkájában különbséget tesz a nyilvános átírás (public transcript) és a rejtett átírás (hidden transcript) között. A nyilvános átírás az a narratíva, amit a hatalom és alattvalói nyilvánosan elfogadnak. A rejtett átírás pedig az, amit emberek zárt ajtók mögött, bizalmas körökben mondanak egymásnak. A morális fordulatpont akkor jön el, amikor ez a kettő már nem tud egymástól függetlenül létezni, amikor a rejtett átírás olyan erőssé válik, hogy átszakítja a nyilvános konszenzus felszínét.
A ner legitimációs struktúrája három pilléren áll:
Történelmi narratíva: A nemzeti szabadságharc folytatása, a Trianon utáni igazságtétel, az 1000 éves Magyarország visszaállítása.
Ellenségképek: Brüsszel, Soros, migránsok, liberális elit, folyamatos külső fenyegetés konstruálása
Paternalizmus: Az állam mint védelmező, gondoskodó atya (rezsicsökkentés, családtámogatások, megvédeni a konstruált külső fenyegetésektől)
Ez a struktúra egyelőre működik egy jelentős társadalmi bázis számára, de vannak repedések. Trianon már a békevágy miatti lemondás volt egyes neresek számára, nem történelmi trauma csak azért, hogy az orosz narratíva erősödjön az ukrán háborúban, a rezsicsökkentést az átlag feletti fogyasztásnál el kellett törölni, a családi értékeket a sorozatos pedofil botrányok tépázzák.
A kognitív disszonancia elmélete szerint az emberek rossz érzést tapasztalnak, amikor hiedelmeik és tapasztalataik ellentmondanak egymásnak. A ner kontextusában ez akkor válik élessé, amikor a jólét narratívája összeütközik a személyes tapasztalattal, a szuverenitás narratívája összeütközik a kínai és orosz függőséggel, a keresztény értékrend narratívája a korrupciós botrányokkal.
A nem zéróösszegű játékok sorozatban tárgyalt hallgatási spirál elmélete szerint az emberek hajlamosak elhallgatni véleményüket, ha úgy érzik, kisebbségben vannak. Ez önmagát erősítő ciklus, minél kevesebben beszélnek, annál inkább úgy tűnik, hogy egyedül vagyunk véleményünkkel. A ner tudatosan építi ezt a spirált, a közmédia egyoldalúsága, az ellenzéki hangok kiszorítása a közbeszédből, árulózás mindenki ellen, aki kritizál, az egyre nagyobb megfélemlítés mind ezt szolgálja.
De a spirál törékeny. A legtöbb ember úgy viselkedik, mintha hinne a rendszerben. De senki nem tudja, hogy a többiek tényleg hisznek-e benne, vagy csak színlelik. Amikor néhány ember nyilvánosan kimondja az igazságot, hirtelen mindenki más is rájön, hogy nem volt egyedül. A (szintén az eméített sorozatban tárgyalt) küszöbérték-modell szerint társadalmi változások akkor történnek, amikor az emberek egyéni cselekvési küszöbe eléri a kritikus tömeget. Egy tüntetésre például valaki csak akkor megy el, ha lát már 100 embert az utcán, más csak 1000-nél, megint más mindig elmegy, függetlenül a többiektől.
A NER-ben most már láthatók jelei annak, hogy sokan elérték ezt a küszöböt. A megfélemlítések pont ezért történnek, hogy ez ne robbanjon.
Erica Chenoweth és Maria J. Stephan Why Civil Resistance Works című kutatásában megállapították, hogy egy rezsimváltáshoz elegendő, ha a lakosság 3,5%-a aktívan részt vesz a tiltakozásokban. Ez Magyarországon kb. 340 000 ember. Ennél többen voltak a budapesti pride-on.
De nem az a kérdés, hogy holnap leszavazzák-e a kormányt. Hanem arról, hogy kialakulnak-e azok a társadalmi struktúrák, amelyek hosszú távon képesek alternatívát teremteni A kérdés nem az, hogy ki fog változtatni, hanem hogy te magad részt veszel-e abban a folyamatban, ami a változást lehetővé teszi.
A történelem nem Hollywood-film. Nincsenek egységes hősök és egyetlen drámai fordulópont. De vannak strukturális repedések, amelyek fokozatosan szélesednek. A morális fordulatpont nem akkor jön el, amikor valaki megdönti a rendszert. Hanem amikor elég sokan elérik a pontot, ahol már nem játsszák a játékot. Amikor a rejtett átírás annyira erős lesz, hogy kiszivárog a nyilvánosságba. Amikor a hallgatás fala olyan sok helyen repedt meg, hogy már össze sem lehet tapasztani. Ez a folyamat most zajlik. Te is döntesz róla, minden nap, minden beszélgetéssel, minden cselekvéssel vagy hallgatással.
• Legyőzted a populista erősembert? Így NE k...