Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2025.09.24.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott fényképeken mutatjuk meg, hogyan pusztul az építkezési védőháló mögött a nyolc éve bezárt Iparművészeti Múzeum homlokzata. Hétvégén volt és jelenlegi munkatársak próbálták meg felhívni az épület előtt tartott előadásokkal és fényvetítéssel a figyelmet Lechner Ödön fő művének tarthatatlan állapotára. Pedig a felújítás alaposan elő van készítve, és akár holnap el lehetne indítani – ehhez csak kormányzati szándék kellene. Ami viszont – érthetetlen módon – évek óta hiányzik. Az idő most már tényleg sürget: a halogatás rengeteg pénzbe kerül, a múzeum állaga romlik, az engedély jövőre lejár.
A magyar építészetről szóló, 2023-ban elfogadott törvény szerint a „nemzeti építészet leghaladóbb hagyományait képviselő életművek”, konkrétan Lechner Ödön, Kós Károly és Makovecz Imre építészete jelenti a „mintát és a zsinórmértéket” a jelenkor számára. Hogy kell-e az államnak ilyen kijelentéseket tennie egy jogi szövegben, azon lehetne vitatkozni, mint ahogy azon is, miért pont ez a három életmű lett kiemelve a magyar építészet gazdag hagyományából. Egy azonban biztos: mintával és zsinórmértékkel olyan kíméletlenül még nem bántak el, mint Lechner Ödön főművével, az Iparművészeti Múzeummal. Ezt a helyzetet ráadásul senkire nem lehet ráfogni, mert a nyolc éve bezárt és kiürített múzeum fenntartója a magyar állam, az épület lassú tönkremenetele teljes egészében a kormányzat döntésein múlik.
És még ha nem is értünk egyet azzal, hogy Lechner Ödön nemzeti szecessziója legyen a minta a kortárs magyar építészet számára, ahhoz nem fér kétség, hogy ez az életmű a magyar építészettörténet egyik csúcsteljesítménye, a kortárs Antoni Gaudí katalán építész világörökségi címet elnyert alkotásaihoz mérhető kivételes érték. A főműnek tartott Iparművészeti Múzeum pedig Budapest egyik ikonikus épülete.
Gaudí Sagrada Famíliájával, Güell-palotájával Barcelona nagyon nem így bánik.
Az Iparművészeti Múzeum szomorú helyzetére múlt szombaton, az Építészet Éjszakáján egy rendezvény próbálta meg felhívni a figyelmet, amit volt és jelenlegi dolgozók szerveztek. Többek közt Balla Gabriella, aki 43 évig dolgozott az intézményben (a kerámia- és üveggyűjteményt gondozta), valamint Madarász Andrea szakszervezeti titkár és Kovács András, az üzemi tanács elnöke. Nem az első olyan esemény, ahol a múzeumi szféra dolgozói mostanában megpróbálják jelezni a kormánynak: a helyzet tarthatatlan...
És még ha nem is értünk egyet azzal, hogy Lechner Ödön nemzeti szecessziója legyen a minta a kortárs magyar építészet számára, ahhoz nem fér kétség, hogy ez az életmű a magyar építészettörténet egyik csúcsteljesítménye, a kortárs Antoni Gaudí katalán építész világörökségi címet elnyert alkotásaihoz mérhető kivételes érték. A főműnek tartott Iparművészeti Múzeum pedig Budapest egyik ikonikus épülete.
Gaudí Sagrada Famíliájával, Güell-palotájával Barcelona nagyon nem így bánik.
Az Iparművészeti Múzeum szomorú helyzetére múlt szombaton, az Építészet Éjszakáján egy rendezvény próbálta meg felhívni a figyelmet, amit volt és jelenlegi dolgozók szerveztek. Többek közt Balla Gabriella, aki 43 évig dolgozott az intézményben (a kerámia- és üveggyűjteményt gondozta), valamint Madarász Andrea szakszervezeti titkár és Kovács András, az üzemi tanács elnöke. Nem az első olyan esemény, ahol a múzeumi szféra dolgozói mostanában megpróbálják jelezni a kormánynak: a helyzet tarthatatlan...



