2025. szeptember 5., péntek

DUNAÚJVÁROS - 80 NAP MAGYARORSZÁG KÖRÜL 39. NAP

MAGYAR PÉTER HIVATALOS
Szerző: MAGYAR PÉTER HIVATALOS
2025.09.05.



Dunaújváros - 80 nap Magyarország körül 39. nap.

CSABA LÁSZLÓ, ORBÁN EGYKORI TANÁCSADÓJA: AZ SZJA MINDIG IS POLITIKAI FEGYVER VOLT MAGYARORSZÁGON

SZUBKONTRA
Szerző: BALÁZS ZSUZSANNA
2025.09.04.



Csaba László közgazdász, az MTA rendes tagja, akitől a NER kiépítése előtt még Orbán Viktor miniszterelnök is kért gazdasági tanácsokat, mindent elmond az SZJA politikai történetéről, amit tudni érdemes. Elmagyarázza, miért csak olyan országokban éri meg a személyi jövedelemadó rendszerét bonyolítani, ahol az adóhivatalnokok felkészültek, és ahol a lakosság nem akarja elkerülni az adófizetést. "Szólnak érvek amellett, hogy Magyarország jobban hasonlít Kolumbiához, mint Svédországhoz", mondja, aminek az is része, hogy a kormányon lévők körében nem divat felkészült szakemberek tanácsaira hallgatni. Ezt csak fokozza, hogy politikai oldalaktól függetlenül inkább politikai fegyverként, mint gazdasági eszközként használják Magyarországon az adókat. Balázs Zsuzsanna újságíró és Csaba László akadémikus beszélgetése.

00:00 Politikai fegyver 
01:30 Tisza-adó 
07:30 Adó, adófizetés és közigazgatás 
14:30 Korrupció és egykulcsos SZJA 
27:00 Tőke, avagy miért nem a gazdagok fizetnek? 
32:00 Versenyképesség és fogyasztás 
40:00 ÁFA és társadalmi igazságosság 
45:00 Amerikai közgazdászok és neoliberalizmus 
55:00 Az egykor miniszterelnöki gazdasági tanácsadó tanácsai

KARÁCSONY GERGELY ÜLDÖZÉSE: KI ÁLL VALÓJÁBAN A HÁTTÉRBEN?

KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Szerző: SEBES GYÖRGY
2025.09.04.



Karácsony Gergely főpolgármestert meggyanúsították – de vajon tényleg bűncselekmény történt, vagy csak egy újabb politikai leszámolás? A Mélyvízben Magyar György ügyvéd mondja el, miért látja úgy, hogy a kormány a jog eszközét használja politikai bosszúra. Beszélünk a gyülekezési jogról, a hatalom félelemkeltő módszereiről, és arról, hogy mit jelent mindez az ellenzék jövője szempontjából. Ha érdekel, hogyan működik a rendszer valójában, ne hagyd ki ezt a beszélgetést!

KÉRDŐJELES, HOGY PUTYIN KÉPES LESZ E MAJD FENNTARTANI A NAGYHATALMISÁG LÁTSZATÁT OROSZORSZÁGBAN

KLUBRÁDI / REGGELI SZEMÉLY
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2025.09.04.



A Reggeli személy 2025 szeptember 4-i adásában Szénási Sándor vendége Matura Tamás, kína-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója volt.

AHHOZ KÉPEST, HOGY MENNYIT RÁKÖLTÖTTEK, ELÉG GUSZTUSTALAN! AZ UTCA EMBERE HATVANPUSZTÁRÓL

KLASSZIS MÉDIA
Riporter: VÉGH MÁRTON
2025.09.03.



Az Orbán-család hatvanpusztai birtokáról kérdeztük az Utca emberét.

Kérdések: 

0:35 Mi a véleménye az ügyről? 
2:50 Visszaszerezhető? 
5:05 Hogy rendezné be?

HATVANPUSZTA HAMIS DILEMMÁJA: MŰEMLÉKET ROMBOLNI EGYSZERŰEN TILOS

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BÁTONYI PÉTER
2025.09.04.


Hetek óta tartja lázban az országot egy József nádor mintagazdaságának részeként épült, Alcsútdoboz külterületén álló, félreeső majorság. Egész pontosan az, hogy ez az együttes még mindig majorságnak tekinthető-e, vagy időközben kastéllyá változott, s ha igen, akkor kinek a javára történt mindez. Bátonyi Péter műemlékvédelmi szakember most abból a szempontból elemzi a miniszterelnök apjának építkezését, hogy valóban értékőrző felújításról van szó, ahogyan például Lázár János állítja, vagy éppen ellenkezőleg, a törvény által is egyértelműen tiltott műemlékrombolást látunk a nagy nyilvánosságot kapott képeken.


A Válasz Online-on korábban Zsuppán András kollégánk foglalkozott Hatvanpuszta ügyével, most Bátonyi Péter írását olvashatják, a cikksorozat a harmadik részében pedig az építkezés ügyét vezető közéleti témává emelő Hadházy Ákos képviselő mutatja majd be szakértők segítségével, mi történt valójában Hatvanpusztán.

Legalább tíz éve tudni lehet, mi zajlik a Fejér megyei Hatvanpusztán, igazán címlapra kívánkozó hír azonban csak most vált belőle. Azt is közel fél évtizede tudjuk, hogy amit a nádor építtetett, azt kései (nem is annyira közjogi, mint inkább tulajdonjogi értelemben vett) utódja lebontatta. Mit lehet erről még elmondani?

Legfőképp a magyar társadalom fókuszvesztésre való hajlamosságát modellezhetjük a történtek által. A fent említett évtizedes spét mellett ugyanis egyéb félreértések is tarkítják az eseménysort. Ezek közül most csak azokat emelném ki, amelyek az épületek műemlékiségével kapcsolatosak, ugyanis – mint az ma már köztudomású – az együttes egésze védelem alatt áll. És itt jutunk el a jelen írás gerincét képező paradoxonig: védettség van, műemlék nincs.

Pár nappal ezelőtt hazánk egyik önjelölt műemléki szakértő-influenszere kifejtette, hogy ami Hatvanpusztán történt, az a magyar műemlékvédelemben megszokott eljárás, ha ugyanis valami rossz állapotba került, azt annak rendje s módja szerint lebontják, majd szépen újjáépítik, és ezzel meg is mentették az értéket. Tehát rögzítsük: a tulajdonos, aki az influenszer szerint „kalapemelést érdemel tettéért”, úgy mentette meg a műemléket, hogy lebontotta. Aki pedig ezt nem így gondolja, az proli és pont...

"MAGYAR PÉTERNEK ÁRNYÉKKORMÁNYT KELLENE ALAKÍTANI" - LENGYEL LÁSZLÓ (BÁNÓ ÉS BOLGÁR 2025 09 03)

BÁNÓ ÉS BOLGÁR
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2025.09.03.



Az őszi nyitó adás vendége Lengyel László politológus , aki úgy véli, hogy ez volt az Orbán-rendszer utolsó nyara. Vége a centrális erőtérnek, de a hagyományos pártszerkezetnek is. A régi rend a kétharmados többségre épül, de a helyzet paradoxona az, hogy kétharmados támogatás nélkül nem lehet majd életképesen kormányozni. Van kiút ebből a dilemmából?

KISS-RIGÓ LÁSZLÓ: LUXUSPÜSPÖK A TRÓNON – AVAGY ÍGY LOPJÁK EL A JÖVŐT A REVERENDA ALÓL

FACEBOOK
Szerző: Eri
2025.09.02.


Van az a régi vicc, hogy a pap vizet prédikál és bort iszik. Nos, a mi történetünk főhőse, Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye megyéspüspöke ennél egy kicsit nagyvonalúbb.

Ő vizet prédikál, de az Adriáról hozatja a friss tengeri herkentyűket, exkluzív montenegrói sört iszik a Szegedi Dóm alatti luxuséttermében, és közben felépít egy komplett, földi paradicsomnak álcázott NER-Disneylandet. Természetesen mindezt a te pénzedből. Meg az enyémből.

Kezdjük a legújabb ékkővel, a lakitelki Hungarikum Ligettel. Harminc, ismétlem, H-A-R-M-I-N-C milliárd forintnyi közpénzből felhúztak egy komplexumot, ami mellett a Vatikán egy puritán imaháznak tűnik. Van itt turult formázó lovarda (mert miért is ne?), Nimród csillagképet ábrázoló footgolf pálya (a pogány magyar mitológia és a skót sport fúziója, egyházi áldással – zseniális!), borkatedrális, termálfürdő és egy kupolás barlangmedence, ami valószínűleg Szent Péter könnyeivel van feltöltve. Mindezt Lezsák Sándor, a parlament alelnöke és a térség örökös hűbérura „adta át” az egyháznak. Papíron. A valóságban a Hungarikum Liget nyolcfős vezérkarából négy a Lezsák-klán tagja, plusz maga a püspök úr. Ez nem egyházi vagyonkezelés, kérem szépen, ez egy Lezsák-féle házitenyészet püspöki szenteltvízzel meghintve. A reverenda, mint tudjuk, mindent eltakar.

De egy igazi birodalomépítő nem áll meg egyetlen gigaprojektnél. Excellenciás úr megkapta a kormánytól a 17 milliárdra taksált zánkai gyerekvárost is. Hogy ne rozsdásodjon, dobtak még mellé 26 milliárdot felújításra, és évi 4-5 milliárdot a működtetésre, nehogy már a hívek adományaiból kelljen finanszírozni a medencék klórozását.

Ha Zánka nem lenne elég, ott van még a fonyódligeti tábor is.

Kiss-Rigó lassan nagyobb ingatlanportfólióval rendelkezik, mint egy átlagos oligarcha, csak ő mindezt az Úr nevében teszi. Feltételezem, a tizedet nem a szegényeknek, hanem a megfelelő politikai zsebekbe csurgatja vissza.

És ha már a pénznél tartunk: mit szólnál egy milliárdos bevételű kötöttárugyárhoz? Nem, nem vicc. Mészáros Lőrinc dresszgyártó cégének részvényeit a püspökség ingyen és bérmentve kapta meg. Mert a modern egyháznak nemcsak a lelkekkel, hanem a fonalfeldolgozással is törődnie kell. A lelki üdvösség mellé most már egy jó meleg pulóvert is adnak. Állami megrendelésből, természetesen.

A szegedi „luxuspüspök” – ahogy a helyiek csúfolják – persze a saját városáról sem feledkezett meg. Mint közismert gourmand, akinek a milánói dóm környéke a gasztronómiai példaképe (végre egy szakrális szempont!), kiépíttetett egy luxuséttermet a Szegedi Dóm alá. Napi halszállítmány az Adriáról, mert a tiszai hal már nem elég szent. Ez az a fajta alázat, amit elvárunk egy egyházi vezetőtől.

És akkor jöjjön a csúcspont, a hab a tortán, a megtestesült pofátlanság: a 14 milliárdos stadion, azaz a Szent Gellért Fórum. Eredetileg 3 milliárdos TAO-pénzből tervezték, de ahogy az a NER-csodáknál lenni szokott, a költségek valahogy az égbe szöktek. Cserébe van benne amfiteátrum, élménymedence (!), és a biztonság kedvéért egy kápolna is.

És itt álljunk meg egy szóra. A „kápolna” (capella) szó Tours-i Szent Márton köpenyének (cappa) feléből ered, amit a fagyoskodó koldusnak adott. Szent Márton, egy igazi szent, adott a szegénynek. Nem elvett tőle 14 milliárdot, hogy stadiont építsen élménymedencével. A püspök úr kápolnája egy olyan stadionban van, ami a közösség vagyonának elképesztő méretű elherdálását szimbolizálja. Ez nem szentség, ez szentségtörés. A koldusnak adott fél köpeny és a 14 milliárdos stadion között feszülő ellentét maga a rendszer lényege.

Ha ez nem lenne elég, a püspök úr még a Magyar Kertörökség Alapítvány kuratóriumában is helyet foglal, ahol a többiekkel egy évi 70 milliós juttatáson osztozik. Az alapítvány eddig több mint egymilliárd forint állami támogatást kapott, többek között Lázár János minisztériumától, hogy olyan égetően fontos dolgokra költsék, mint egy méregdrága, oldalanként 226 ezer forintba kerülő tokaji tanulmány, ami miatt már hűtlen kezelés gyanújával nyomozás is indult.
Szóval itt tartunk. Van egy püspökünk, aki állami milliárdokból épít turulos lovardát, adriai halat vacsorázik, stadiont üzemeltet, fonalgyárat birtokol, és közben kuratóriumi tagként felveszi a milliós tiszteletdíjat. Mindezt a mi adóforintjainkból, egy olyan országban, ahol tanárok, ápolók és szociális munkások megalázó bérekért dolgoznak.

Kiss-Rigó László mesterien játssza a játékot. Szabad bejárása van a miniszterelnökhöz, és a püspöki palástja mögé bújva egy gigantikus üzleti birodalmat menedzsel. .
Zárszó – vagy inkább káromkodás helyett

A történet vége? Egy ország, ahol a reverenda mindent eltakar: pénzszórást, mutyit, klientúrát. Miközben tanárok alamizsnáért dolgoznak, kórházak omladoznak, családok a rezsiszámlát nyögik, addig a püspök úr úgy szörfözik a milliárdok hullámain, mint egy isteni jetskin.

És hogy kié mindez? Az én pénzem. A te pénzed. A mi pénzünk. A kérdés már csak az: meddig hagyjuk, hogy a reverenda legyen a legdrágább luxusruha ebben az országban?

Eri

Forrás: 

A SZENT ÁGOTA-BIZNISZ: HOGYAN LETT A GYEREKVÉDELEMBŐL PÜSPÖKI JÁTSZÓTÉR? KISS-RIGÓ LÁSZLÓ MÁSODIK FEJEZET!

FACEBOOK
Szerző: Eri
2025.09.04.


Ha a magyar közélet egy stand-up klub lenne, akkor Kiss-Rigó László püspök életútja fix headliner. Van itt minden: szentbeszédbe csomagolt közpénznyelde, kereszt alatt eladott közbeszerzés, és a gyerekvédelemre húzott reverenda, ami inkább pénztárcát rejteget, mint árvák sorsát egyengeti.

A kezdet: amikor az állam azt mondta, „vigyétek, a tiétek”

2010-ben még csak puhatolózás ment: a kormány felkérte a Szeged–Csanádi Egyházmegyét, hogy vállalja át a Komárom-Esztergom megyei gyerekvédelem működtetését. Püspök atya persze nem sokat hezitált – ha a politikai hatalom ingyen ad kulcsot egy lakattal teli szekrényhez, ki mondana nemet? Egy év múlva már meg is született a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató. Nem átvették, nem vásárolták, nem ajándék volt – hanem hivatalosan alapították. Vagyis: papíron tiszta, gyakorlatilag inkább olyan, mint amikor haveroknak leosztják a zsíros állásokat a sarki kocsmában.

Aztán jött a szokásos magyar recept: gyors bővülés, mint a penész a nedves falon. Csongrád, Bács-Kiskun, majd még több megye. Állami felkérés itt, püspöki pecsét ott, és pillanatok alatt országos hálózat lett belőle.

A pénzcsap kinyílik: EFOP és társai

2017-ben jött a nagy kasza: EFOP-1.9.8-17 projekt. 447 millió forint, teljes támogatással. Egy olyan országban, ahol egy család három hónapig vakarózik, hogy kifizesse a gázszámlát, itt gyakorlatilag aranyból van a vécépapír. És akkor még nem beszéltünk a 13,4 milliárdos „táboroztatásról” – állami pénzből felújított ingatlanokban, amit „ajándékba” kaptak. Hát persze. Mint amikor nagybácsi „véletlenül” rád hagyja a Balaton-parti villát.
Erzsébet-alapítvány: az állami tábor, ami „hirtelen” egyházivá lett

2016-ban az állami Erzsébet-alapítvány és a hozzá tartozó táborok (Zánka, Fonyódliget, stb.) átcsusszantak az egyház kezébe. Ki más gyakorolta volna az alapítói jogokat, ha nem Kiss-Rigó püspök szervezete? Aztán két hónap sem kellett, és hoppá: tízmilliárdos állami ajándék landolt a kasszában.

És ki nyerte a 13,4 milliárdos táboroztatást? Hát az Erzsébet Gyermek- és Ifjúsági Táborok Szolgáltató Kft. – vagyis az alapítvány saját cége. Nyílt közbeszerzés? Formailag igen. Versenytárs? Nulla. Ez kb. olyan, mintha egy bokszmeccsen egyedül állnál a ringben, és a bíró mégis kiütéses győzelmet hirdetne.

Püspöki PR: áldás, imádság, és szalagátvágás

Kiss-Rigó László nem hagyja ki a show-t. Táboravatás? Ott van. Sportpálya-szentelés? Természetesen. Bibliakert? Miért ne? Közben meg a háttérben folyik a pénzmosásra emlékeztető közpénzáramlás, csak épp „szociális ellátás” feliratú celofánba csomagolva.

De ki ellenőrzi mindezt?

Senki. Mert az egyház „szent” és „érinthetetlen”. A kormány szívesen adja a pénzt, az egyház szívesen költi, és közben mindenki úgy tesz, mintha a Jóisten maga írt volna alá minden támogatási szerződést.

Bónusz: püspöki birodalomépítés

Nem elég a gyerekvédelem és a táboroztatás. Kell egészségügyi központ is, Budagyöngyében, természetesen állami pénzen. 410 millió csak az előkészítésre. Az OLAF-botrányban is ott a neve, mert hát miért is ne? Ha valahol közpénz van, Kiss-Rigó árnyéka biztosan hosszúra nyúlik.

Botrányok és visszaélések

A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató nemcsak pénzügyi szempontból, hanem szakmai oldalról is megosztja a közvéleményt. Egyes esetekben gyermekfelügyelők korábbi visszaélései miatt kerültek felfüggesztésre, és a szervezet védekezése szerint minden szükséges háttérellenőrzést elvégeztek, de a szakmai felelősség kérdése továbbra is nyitott marad.

Konklúzió: a gyermekvédelemből lett közpénzvédő rendszer

Az egész sztori annyira átlátszó, hogy már szinte színes. Nem „gyermekvédelem” ez, hanem püspöki birodalomépítés állami háttérrel. A Szent Ágota ma nem más, mint a szociális álcába bújtatott pénzcsap: gyerekek nevében, de püspöki pecséttel, kormányzati hátszéllel.

Ahogy a magyar mondás tartja: aki tud, az csinálja; aki nem tud, az tanítja; aki meg nagyon tud, az egyházmegyei gyermekvédelmi szolgáltatót alapít és milliárdokat kaszál rajta.

Eri

Forrás: 

BRUCK ANDRÁS: SORSUNK NEHÉZ VÁLLALÁSA

FACEBOOK
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2025.09.05.


Szégyenkezés és zavar, ezt éreztem, miközben azok nevét olvastam, akik a múlt héten aláírták azt a petíciót, amelynek lényege ekként foglalható össze: lehetséges egy időben zsidónak, valamint palesztinai arabnak, dzsihádistának, iszlám fundamentalistának lenni. Más szavakkal: az aláírók képesnek tartják magukat két ellenkező irányú szándék egyidejű képviseletére; az újjászületett zsidó állam melletti kiállásra, s az állam megsemmisítésére irányuló szándék helyeslésére.

S hogy megdöbbenésemnek mi a háttere? Az élet ezernyi tapasztalata, a legkorábbiak közül pedig egy fénykép anyám fiókjában. Fiatal lány, a ruháján sárga csillag, a fénykép hátulján évtizedek elteltével is jól olvasható írás: Marikának, egy szomorú nap emlékére. Anyám osztálytársa másnap vonult be családostól a budapesti gettóba. Aztán anyám családja is, ő akkor 13 éves volt. Na meg a hegek apám hátán. Kisfiúként a mutatóujjammal olykor megérintettem őket. A dachaui lágerben szerzett tífusz örök nyomai. Soha nem mesélt róla...

Semmi kétség, az aláírók közül sokan ennél még rémesebb családi történeteken nőttek fel. Pont ezért minden egyes aláírás egy-egy személyes kudarca valaminek, amit az aláíró magában és magával hordoz abban a viszonyban, ami őt Izraelhez, általában a zsidósághoz és külön önmaga zsidóságához köti. Nem találgatom ennek a megsebzett viszonynak a milyenségét és okát. Ezt rájuk bízom, ha esetleg az általuk kiváltott vihar elültével kedvük lenne kicsit turkálni önmaguk lelkében.

A szüleinkkel, nagyszüleinkkel történetek idején a zsidóságot a faji ranglétra legalacsonyabb fokára helyezték, és ezért akarták az utolsó szálig kiirtani őket. Most meg azért, mert „fehér elnyomókként és privilegizáltakként” ugyanennek a rangsornak a tetején állnak. Az európai nácizmus helyébe a még annál is durvább arab lépett, melléktermékként pedig egy egész európai és amerikai generáció agyát, érzelmeit mosták át a baloldali „woke doktrina” mérgével. Többnyire ezt a mérget spriccelik szanaszét a globális áramlatba becsatlakozott hazai lapok is: a Mérce, a Telex, a HVG, a 24.hu, a 444. A woke, a cancel culture, az interszekcionalitás forradalmi őrületében már épp úgy nincs józan mérlegelés, mint egykor a kommunisták „holnapra megforgatjuk az egész világot” téveszméjében nem volt.

A méregadagolók szemében ma Izrael a pokolnak az az üstje, amelyben ott fortyog a világ összes gonoszsága. Sokuk szemében a zsidóállam a létezéshez való jogát is elvesztette. És az aláírók, gondolom, többségükben zsidók, ehhez a perverzióhoz adták nevüket és hitelüket. Nyilván vannak közöttük olyanok, akik jártasak a konfliktus minimum évszázados elágazásaiban, és vannak, akik a térképen sem találnák meg Izraelt, és csak a hazai lapok nem éppen fair megvilágításában értesülnek a gázai eseményekről. Arra viszont igényt tartanak, hogy a palesztinbarát tábor a morálitás csúcsaira ültesse őket. Nekik mondom hát:
Miután az arab hadseregek 1967-ben vereséget szenvedtek a hatnapos háborúban, az Arab Liga tagállamai konferenciát tartottak Szudán fővárosában, Kartúmban, és megszülték a hírhedt „Three No’s-t” a „három nem” határozatot: nem a békére Izraellel, nem a tárgyalásokra és nem Izrael elismerésére. Az Egyiptommal és Jordániával való békekötés kivételével a nemek lényegében azóta is érvényben vannak, az arabok palesztin ügyekben sem területi, sem politikai kompromisszumra soha nem voltak hajlandók.

Márpedig a zsidóság helyzete különleges: honfoglalását, melyen a nemzetek többsége már évszázadokkal ezelőtt túljutott, neki a huszadik század második felében kellett újrakezdenie, s a honfoglalás sosem jog, hanem erő kérdése. Ezért Izrael számára a tét nem több és nem kevesebb, mint az egyetlen zsidó állam megőrzésével megakadályozni, hogy a már létező 22 arab állam után, Izrael helyén, egy huszonharmadik is létrejöhessen. Ez elég fair, nem?

De Izraelnek nem csak ereje volt újjászületni és azóta fennmaradni, hanem joga is hozzá. Az első világháború végével a Népszövetség megbízást (mandátumot) adott Nagy-Britanniának Palesztina, azaz a Szentföld kormányzására. A felhatalmazás kifejezetten utasította a briteket, hogy „a zsidó nemzeti otthon újjáépítésének előkészítéseként segítsék a zsidók bevándorlását és letelepedését Palesztinában". A végül két részre osztott területen élő arabok ennek a nemzeti otthonnak előbb a megszületésébe nem tudtak beletörődni, azóta pedig Izrael felvirágzását nézik gyűlölettel.

Néhány évtizeddel ezelőtt talán még lehetett abban hinni, hogy van remény a békekötésre, de meddig játszhatod az értelmi fogyatékost, amivel nem veszel tudomást a realitásokról? Arról, hogy a palesztinok soha nem saját államiságért küzdöttek, hanem Izrael elpusztításáért. A woke apostolainak egyik jelszava, a „nemzeti önrendelkezés” amúgy magasztos elve viszont nem tartalmazza egy másik nép megsemmisítésének a jogát. A palesztin állam gondolatát 2023. október 7-ének bestialitása végleg eltemette, s bár az valójában az első perctől utópia volt, az európai elnöki palotákban ostobán továbbra is Izraelre próbálják rákényszeríteni a halva született kétállami megoldást.

Sejtelmem sincs, hogy nekem mi és mennyi jutott a transzgenerációs traumákból, ha jutott bármi is, és ha léteznek olyanok egyáltalán. Viszont emlékszem arra napra, amikor először történt meg velem, hogy egy előttem ismeretlen, amerikai zsidó ember bűnügyi perét a televízióban követve elkapott az az érzés, hogy rajta keresztül a zsidóság egésze van vádolva. Én is.

Torokszorító felismerés volt. És azóta magamban hányszor adtam hálát a sorsnak, hogy ezt az elmúlt tizenöt évet itt Magyarországon nem egy „zsidó kormány” csinálta, és hogy Ráhelnek is csak a neve zsidó. Ami viszont a gázai eseményekről tudósító hazai lapokat illeti, általuk gazdagabb lettem egy tapasztalattal, bár nem örömtelivel: mintha egy nap sem telt volna el 1944 óta.

fotó: palesztin terület, izraelieknek tilos a belépés

GAZDÁT CSERÉLT EGY 50 MILLIÁRDOT ÉRŐ PAPÍRDARAB, ÉS MATOLCSY ÁDÁM KÖZELÉBEN LANDOLT

G7.HU
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2025.09.04.


„Száraz István Péter már nem részvényese a társaságnak, melyre figyelemmel kezdeményezem nevezettnek a cégjegyzékből 2025. augusztus 15. napjával, azaz a részvénykönyvből történt törlés napjával történő törlését.” Ezzel a helyenként eszperente elemeket tartalmazó, kissé magyartalan mondattal jelezte a cégbíróságnak a Dry Real Estate Zrt. nevű cég igazgatósági tagja, hogy a vállalatnak már nem tulajdonosa a Matolcsy klán egyik fő bizalmasa.

A nyilatkozatban arról nem esett szó, hogy ki lépett Száraz István helyére, más iratokból azonban kiderül, hogy a vállalatnál teljes sorcsere volt, és a tulajdonosok között megjelent Matolcsy Ádám és egy általa vezetett dubaji cég is. Ez pedig azért fontos, mert a valószínűleg sokak számára ismeretlen nevű vállalatban legutóbbi beszámolója szerint több mint 60 milliárd forintnyi vagyon volt, és ez cserélhetett most gazdát.

Száraz cégek

Matolcsy Ádám üzleti köre – ahogy ez legkésőbb az MNB-botrány kirobbanása után mindenki számára egyértelmű lett – nagyon szerteágazó cégbirodalmat épített ki, jelentős részben a jegybanki ügyletek köré. Ezek között tucatnyi olyan vállalat volt, amelynek nevét a Dry szóból képezték. Akadt köztünk olyan, amely papíron informatikai tevékenységet végzett, voltak tanácsadócégek, de közvetve egy ilyen társaságon keresztül birtokolták a különleges élelmiszereket forgalmazó – és azóta értékesített – Culinaris bolthálózatot is. Tevékenységi köre alapján a legtöbb cég ugyanakkor – az MNB-botrány fényében nem meglepő módon – ingatlanügyekre specializálódott.

A vállalatokat Száraz István személye kötötte össze, vélhetően a cégek névadója is ő lehetett*. Száraz jó ideje a Matolcsy család bizalmi embere, volt. Neve a 2010-es évek elején került be a köztudatba. Ő volt a tulajdonosa a botrányos körülmények között összeomló VS.hu-nak, majd cége később megvette az Origót is, amit aztán vállalatostul barátjának, a jegybankelnök fiának, Matolcsy Ádámnak adott el. Jegybanki kapcsolatai már a 2010-es évek közepétől jól látszottak: kommunikációs cége sorra nyerte el az MNB-s megbízásokat, amelyek nagyban hozzájárultak az ügynökség évek során felhalmozott milliárdos nagyságrendű profitjához.

Ahogy azonban a társaság egyre jobban belevetette magát az MNB körüli bizniszekbe, ennél is sokkal fontosabb szerep jutott Száraz Istvánnak. Az alig negyvenéves fiatalember lett a Matolcsy klánhoz köthető magántőkealapokat kezelő cég tulajdonosa. A Telex MNB-botrányt bemutató videójában ezt úgy foglalta össze, hogy „Száraz István lett az az ember, akiben más gazdag emberek annyira megbíztak, hogy az ő cége kezelésébe adtak egy csomó vagyont. Hogy az itt kezelt magántőkealapokban kiknek a pénze van, arról csak sejtéseink lehetnek, de alapos okunk van Matolcsy-körként emlegetni ezt a csapatot.”

Magyarul minden jel szerint Száraz kezelte a magántőkealapok mögé bújó Matolcsy klán vagyonát
...

ADÓRENDSZERCSAPDÁBAN A TISZA - AKNAMEZŐN LÉPKEDVE

MAGYAR NARANCS
Szerző: F. SZABÓ EMESE
2025.09.03.


Óvatosan a progresszív adóztatás irányába mozdul el a Tisza. Ingoványos terep ez, pedig semmi nem ártott annyit az alacsony jövedelműeknek, mint az egykulcsos adó – és kevés dolog használna annyira a társadalomnak, mint a többkulcsos rendszer.


Aljas, de választási szempontból hasznos húzás lehet, hogy a Fidesz a személyi jövedelemadó (szja) kérdését a rá jellemző módon hozta be a kampány nyitányában. Eddig ugyanis a kormánypártnak nem sikerült megtalálnia azt a témát, amelynek révén diktálni tudja a tempót. A jövedelemadóval más lehet a helyzet. Mindez azért tragikus, mert miközben az adórendszer szakmai szempontból igencsak problémás és mindenképp változtatásra érett, politikai öngyilkossággal érhet fel hozzányúlni.

Ennek ismeretében a Tisza igencsak óvatosan kezeli a jövedelemadózást, a Fidesz pedig a korábban már megszokott riogatással igyekszik kizárni annak a lehetőségét, hogy normális és értelmes vita alakulhasson ki a témában. Ez az eljárás jól megy a Fidesznek – még ma is élénken él mindenkiben, ahogyan a szocialista Lendvai Ildikó, mintha hülyékhez beszélne, szótagolva mondja, hogy Orbán Viktor is megértse, nem lesz gáz-ár-e-me-lés. Az előzményekre viszont kevesebben emlékeznek: az akkori kampányban a Fidesz egyszer csak ezerrel kezdte nyomatni, hogy az MSZP gázáremelésre készül, és ezzel kizárt minden racionális megközelítést. A módszer ezúttal is hasonló, és a Fidesz most elérte, hogy a Tisza ugyancsak szótagolja: nem lesz adóemelés. Holott kellene, hogy legyen.

Az egykulcsos adó valódi hatása

A Fidesz 2010-es hatalomra lépése után gyorsan szétütötte a szocialista kormányok progresszív jövedelemadó-rendszerét. Ez két dolgot jelentett: egyrészt a 2012-es adóévtől eltörölték a magasabb jövedelmeket jobban adóztató magasabb kulcsot, valamint megszüntették az adójóváírás intézményét. Kezdjük az egyszerűbb előbbivel.

A jövedelemadó felső kulcsa, ami elvben a nagyon gazdagok adóztatását célozná, 2008-ig 36 százalék volt, a sávhatárt pedig az átlagbér környékén húzták meg. Így a KSH által mért átlagbér is már a felső kulcs szerint adózott – és mert az adóbevallásokból kiszámított átlagbér még békanyálon alatta volt, a hajdani kormány szeretett arra hivatkozni, hogy no lám, nem adózik az átlagbér a felső kulcsban. Ja, tényleg nem.

A Bajnai-kormány 2009-ben és 2010-ben ezen úgy próbált változtatni, hogy a felső sávot valóban kitolták arra a szintre, ami az átlagember számára már elérhetetlen volt, és a felső adókulcsot is levitték 32 százalékra – de ezt sajnálatos módon sikerült az úgynevezett szuperbruttóval is összekombinálni. A szuper­bruttó a munkáltatói járulékokkal együtt számított adóalap, ami értelemszerűen magasabb, mint az addig használatos sima bruttó: ennek az lett a következménye, hogy bajosan lehetett eligazodni azon, hogy a nettó fizetésed a sáveltolás és az adókulcscsökkentés után emelkedett-e vagy nőtt. De a rendszer nem is tudta kifutni magát, hiszen 2011-ben a Fidesz két lépésben bevezette az egykulcsos adót. Két évig meghagyta a szuperbruttós számítást, majd 2013-tól visszatért a sima bruttós számításhoz – ez van ma is, azzal a különbséggel, hogy a kezdeti 16-ról 15 százalékra csökkent a jövedelemadó kulcsa...


ÉVADKEZDET

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2025.09.05.


Az elmúlt években is sikerült megőriznünk a nyugdíjak vásárlóerejét – büszkélkedik Orbán Viktor a harmincezer forint értékű élelmiszer-utalványokhoz mellékelt levélben, amit „tisztelt nyugdíjas honfitársam”-nak címzett. Szép is ez, csak hát. Külön fölhívom a figyelmet az „is” szócskára. Ez taktikus csomagolása annak a ténynek, hogy nemcsak az utóbbi években, hanem előtte sem „sikerült” érzékelhetően növelniük a nyugdíjakat. A lengyel nyugdíj, ami 2004-ben vagy mondjuk 2013-ban vásárlóerejét tekintve nagyjából megegyezett a magyarral, ma durván a másfélszerese. Az átlag magyar nyugdíjas még a KSH szerint is körülbelül a tíz-tizenkét évvel ezelőtti szinten él (ha megéli). Baromi siker.


Megjegyzem, a magyar állami nyugdíjak nemcsak a lengyel nyugdíjaktól szakadnak le egyre jobban, hanem a magyar reálbérektől is, miközben az amúgy sanyarú magyar átlagbér és az egyéni jólétet legjobban jelző elkölthető jövedelem – viszonylagosan – szintén a legalacsonyabbak közé csúszott le az EU-ban.

Úgy, hogy az egy helyben topogó gazdaság az átlagtól elmaradó növekedésüket sem fedezte. Semennyire. (Alább majd pár szó arról, hogyan csikarta ki a kormány a bérnövekedést.) De mivel az átlagalkalmazott nem böngészi a nemzetközi összehasonlító statisztikákat, ez sem szúr túlságosan szemet. Újabb falrengető siker.

Így megy az egész. Miután 2019 óta gyakorlatilag nincs gazdasági növekedés (azaz még a betegeskedő uniós gazdaság átlagától is lemaradunk, nem beszélve tágabb térségünk éltanulóiról), Magyarország kormánya, melytől a következő hét-nyolc hónapban agypusztító „társadalmi hirdetések” özönét várhatjuk a porló vakolatú tűzfalaktól a TikTok­ig, pontosan azt adja és annyit, hogy az egyszerű honpolgár, aki nem lázas online informálódással és tényellenőrzéssel tölti napjait, hülye maradjon. Bővebben fogalmazva: hogy ne tudja, mennyivel jobban élhetne, ha Magyarországon az utóbbi egy-másfél évtizedben liberális demokrácia (mondjuk csak olyan viharos és válságokkal teli, amilyen Lengyelországban vagy Romániában van) és piac- avagy ver­seny­gazdaság lett volna. Sőt azt se tudja lehetőleg, mi az a liberális de­mok­rá­cia meg a működő piacgazdaság...

80 NAP MAGYARORSZÁG KÖRÜL 38.NAP

MAGYAR PÉTER HIVATALOS
Szerző: MAGYAR PÉTER
2028.09.04.






VAN-E MÉG JOGÁLLAM MAGYARORSZÁGON? FLECK ZOLTÁN ÉS HACK PÉTER JOGTUDÓSOK VITÁJA /// F.P. 125.

FRIDERIKUSZ PODCAST
Szerző: FRIDERIKUSZ SÁNDOR
2025.09.04.



A Friderikusz Podcast mostani adásában két neves jogtudós, Fleck Zoltán és Hack Péter ül egy asztalhoz, hogy megvitassák a magyar jogállamiság állapotát, a demokrácia működésének határait és az ellenzéki kormányzás esélyeit. 

A beszélgetés középpontjában Fleck Zoltán vitatott közelmúltbeli kijelentése áll, miszerint egy ellenzéki győzelem esetén sem garantált a hatalomátadás, mivel a köztársasági elnök
diszkrecionális jogköre lehetőséget ad politikai manipulációra.

Hack Péter ezzel szemben a jogállami keretek működésében bízik, és vitatja a radikális értelmezéseket.

A jogászprofesszorok vitája érinti a választási rendszer torzító hatásait, a demokratikus intézmények kiüresítésének következményeit, valamint a társadalmi és értelmiségi megosztottságot. Felmerül, hogy milyen politikai és jogi eszközökkel lehet megvédeni a demokráciát, ha maga a jogállam sérül, lesznek-e egyáltalán választások 2026 tavaszán, és hogy milyen jövő várhat ránk egy esetleges ellenzéki győzelem esetén: békés átmenet vagy zajos válságok sora.

BÁBA IVÁN: SZIJJÁRTÓ PÉTER PEKINGI JELENLÉTE BOTRÁNY, MAGYARORSZÁG KIFELÉ TART A NYUGATI SZÖVETSÉGBŐL

NÉPSZAVA / TÖRÉSVONAL
Szerző: ÁRPÁSI BENCE
2025.09.05.



A második Orbán-kormány külügyi államtitkára úgy véli, a 2026-os választás arról fog szólni, hogy a Nyugathoz tartozzon Magyarország vagy elindul a Kelet felé. Videóinterjú.


Külpolitikai botránynak nevezte a pekingi győzelmi parádén való magyar kormányzati részvételt a második Orbán-kormány egykori külügyi államtitkára.

Bába Iván lapunk Törésvonal című műsorában elmondta: a kínai erődemonstráció nem pusztán szimbolikus, hanem egyértelműen erős politikai üzenet, amely világossá tette, hogy Kína vezető szerepre törekszik a nyugatellenes országok között. Erre szerinte a meghívott vezetők – köztük Kim Dzsongun és Aljakszandr Lukasenka – is utaltak. Hangsúlyozta, hogy Magyarországnak NATO- és uniós tagállamként nincs helye egy ilyen társaságban.

Úgy vélte, Kína akkor is fontos kereskedelmi partner maradna, ha a magyar kormány képviselői nem vennének részt a rendezvényen. Szerinte mindez azt mutatja, hogy Magyarország kifelé tart a nyugati szövetségi rendszerből. A volt külügyi kabinetvezetőt a Válasz Online-on megjelent írásáról is kérdeztük, amelyben élesen bírálta a kormány külpolitikáját.

Kifogásolta, hogy a kabinet nem hajtja végre az Európai Bíróság ítéletét a menedékkérelmekkel kapcsolatos uniós jogharmonizációról. Ezzel kapcsolatban Bába Iván azt mondta: előfordulhat, hogy migránsok érkeznek, de a magyar idegenrendészeti hivatal és a kormányzati struktúrák feladata dönteni arról, ki kaphat menedékjogot. Hangsúlyozta, hogy a 12–14 ezer migráns beáramlásáról szóló állítás a társadalom félrevezetése, hiszen a feltételek pontosan szabályozzák, kiket lehet elutasítani, és az eljárás ezt a folyamatot képes kezelni. Úgy vélte, Magyarországot nem fenyegeti a tömeges migráció, mert a szociális rendszer nem vonzó, a magyar nyelv pedig komoly beilleszkedési akadály. A külpolitika legfontosabb kérdésének azt nevezte, milyen kapcsolatot tart fenn Magyarország az uniós partnereivel. Úgy látja, az ország elszigetelődött, ami a politikai és gazdasági jövő fő tétje. Szerinte a nemzetközi helyzetben kedvezőtlen, hogy romlott a viszony Csehországgal, Lengyelországgal, a balti államokkal és Ukrajnával. Példátlannak nevezte, hogy uniós szavazásokon Magyarország rendszerint egyedül marad a közös állásponttal szemben.

Bába Iván kijelentette: az EU nem elavult, hanem egyre inkább a szövetségi állam modellje felé halad, és ezt tudomásul kell venni. A magyar kormány azonban nem az integráció erősítését szolgálja, hanem kifelé mutató politikát folytat. Úgy fogalmazott, a kormány Brüsszelről közvetített képe félrevezető, hiszen Magyarország maga is részt vesz a döntéshozatalban, és a közös uniós döntések minden tagállamra kötelezőek. Gazdasági szempontból azt mondta: a kereskedelmi kapcsolatok természetesek, de a gazdasági semlegesség politikai tartalmat hordoz, és azt sugallja, hogy Magyarország távolodik szövetségi rendszereitől. Szerinte a mai világban, Magyarország helyzetében a semlegesség „nonszensz”. Ukrajna uniós csatlakozását illetően úgy vélte: előbb-utóbb taggá válik, ha a 26 tagállam ezt támogatja.

Magyarország frontális ellenállását kontraproduktívnak nevezte. Hozzátette: nehezen érthető, miért tesz az ország gesztusokat Oroszország felé, például amikor Szijjártó Péter a háború idején kitüntetést fogad el, miközben a balti államokhoz hasonló szövetségesek felé nem mutatunk lojalitást. Martonyi Jánosnak - külügyminisztersége idején – több vitája is volt Orbán Viktorral - Szijjártó Péter viszont fenntartás nélkül végrehajtja a miniszterelnök politikai iránymutatásait.

„Azt hiszem, hogy valójában az a kérdés, hogy a Nyugat felé fordul-e Magyarország, és megpróbálja megkeresni újra a helyét az Európai Unióban, vagy pedig elindul ebbe a keleti irányba. Ez lesz az igazi tétje a 2026-os választásoknak”

– fogalmazott Bába Iván.

EZ A JÁTSZMA NEM A MAGYAR BENZINKUTAKRÓL SZÓL – MÁR TRUMP IS KITILTATNÁ AZ OROSZ OLAJAT

VÁLASZ ONLINE
Szerző: MAGYARI PÉTER
2025.09.05.


Amikor a magyar kormány az orosz olajimport miatt aggódik, akkor az elmúlt évek legkomolyabb nemzetközi fellépést ellenzi Oroszországgal szemben. Az orosz olajinfrastruktúra ukrán rakétázása ugyanis nem a Mol két finomítójának kiszárításáról szól. A tét ennél sokkal nagyobb.

Augusztusban az ukrán hadsereg módszeresen lőtte az orosz olajipari infrastruktúrát. Elsősorban finomítókat, de vezetéket és szivattyúállomást is. A támadások nyomán Oroszország 15-20 százalékkal kevesebb benzint, dízelt és kerozint képes előállítani, mint előtte.

Hogy gond van az ellátással, azt bizonyítja, hogy augusztusban Oroszország megtiltotta az üzemanyagexportot, és a külföldi eladások tilalmát szeptemberre meghosszabbították. Egyes orosz régiókban nincs elég benzin és dízel a kutakon, van ahol csak korlátozott mennyiséget lehet vásárolni, van ahol hosszú sorok alakultak ki. Tekintve, hogy Oroszország a világ harmadik legnagyobb olajkitermelője, az üzemanyaghiány súlyos problémára utal. A finomítók helyreállítását nehezíti, hogy a szankciók miatt a nyugati alkatrészek nem könnyen hozzáférhetők, a kínaiak pedig nem mindig kompatibilisek a régi rendszerrel.

Az oroszok már korábban kilőtték az ukrajnai finomítók nagy részét, és jól jellemzi a háborús felek lehetőségei között feszülő aránytalanságot, hogy hasonló válaszra az ukránoknak eddig nem volt módjuk. De miközben Donald Trump amerikai elnök látványos békeközvetítő akciókba kezdett, a háttérben a nyugati világ minden korábbinál erőteljesebb fellépésbe kezdett az oroszok olajüzlete ellen.
Először lőhették az orosz finomítókat

Ennek csak egyik, de fontos eleme, hogy Ukrajna lőni kezdte az orosz olajipari infrastruktúrát. Ezek támadásához nagy hatótávolságú rakéták, robotrepülőgépek kellenek. Az ilyen, jellemzően nyugati – elsősorban amerikai – fegyvereket csak a gyártó ország beleegyezésével vethetik be, a konkrét célpontot minden kilövés esetében engedélyeztetni kell...

AZ OTTHON STARTTAL KILŐTT AZ INGATLANPIAC, DE EGY STAGNÁLÓ GAZDASÁGBAN EZ KÖNNYEN ZAVART OKOZHAT

TELEX
Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2025.09.05.


Az inflációs statisztikák sok mindent elárulnak a gazdaságról, de távolról sem mindent. A magyar lakosság vásárlóerejét és kiadásait jelentősen meghatározzák az ingatlanpiaci folyamatok, de ezek az adatok nincsenek benne a hivatalos inflációs statisztikában. De vajon mi történne, ha a lakáspiac és a hitelek is bekerülnének a drágulási kosarunkba, főleg most, hogy kezd berobbanni az Otthon Start Program hatása?


A magyar ingatlanpiacon, ezen belül is a lakosságot leginkább érintő lakáspiacon masszívan erősebb a drágulás, mint általánosan a fogyasztói kosárban. A drágulásnak eltérő mutatói vannak:

- Az infláció, vagy fogyasztói árindex a kisebb, a hétköznapi, a gyakran fogyasztott termékek (élelmiszer, cigaretta, energia, üzemanyag) drágulását mutatja, az ingatlanpiac nincsen benne, noha bizonyos, a kosárban szereplő háztartási készülékeket sem feltétlenül vásárolunk gyakrabban, mint lakást.

- Az ingatlanpiaci áralakulásról speciális, dedikált mutatók, például lakásárindexek adnak tájékoztatást. Nem jelennek meg a fogyasztói árindexekben a lakossági kamatterhek sem, például a lakáshitelek kamatai, pedig a háztartások költségvetésében természetesen ezek is fontos kiadások.

- Végül megemlíthetjük még a GDP-deflátor fogalmát, vagyis a GDP-t adó tételek áremelkedését. Ebben már nemcsak fogyasztói árak, de építőipari és termelői árak is vannak, fogalmazzunk úgy, hogy ez a nemzetgazdaság teljes áralakulásáról árulkodó mutató.

Nem a fogalmakat szeretnénk átírni, csak azt bemutatni, hogy a permanens lakásár-emelkedés – amit előbb a PMÁP-befektetésekből kiáramló pénzmennyiség, majd az Otthon Start Program hajthat – nagymértékben befolyásolja az emberek drágulásészlelését, és ebből speciális helyzetek adódhatnak...