KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Vojtonovszki Bálint
2016.06.03.
A magyarországi mozgalmak és szerveződések talán legfontosabb gyakorlati dilemmáit és hibáit mutatta be a Kettős Mérce főszerkesztője április közepén a “Sándor Mária és az örökített politikai cselekvőképtelenség” c. publicisztikájában. A vitaindításon túl a cikk gyakorlatias ötleteket, hasznos tippeket és napjainkban üdítő személyes élményt, jó adag önkritikát is tartalmazott.
A napokban megjelent első közösségszervezési szöveggyűjtemény, a “Hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma? - A közösségszervezés alapjai” egyik szerkesztőjeként már ekkor gondoltam rá, hogy kötetünk, és a fenti cikkben is említett Saul Alinsky munkásságához is köthető közösségszervezés megközelítése alkalmat ad ezen nehézségek frissebb szempontból történő feldolgozására.
A cikkben említett problémák közül számomra egyik legfontosabb a hatalmi monopólium, mely úgy vélem, komoly gátja egy széleskörű progresszív mozgalom létrehozásának. A közösségi mozgalmaknak úgy kell szerveződniük, hogy az uralmi helyzetek létrehozása helyett a kapcsolatra építő hatalmat erősítsék, mely nem egy zéró összegű játszmaként tekint a szervezeten belül elkerülhetetlenül megjelenő hatalmi konfliktusokra.
Ennek vizsgálatához adhat új szempontot a kötetünkben megjelent egyesült államokbeli, ott már szinte klasszikus szöveg, “A strukturálatlanság zsarnoksága” Jo Freeman tollából. Ez a ‘70-es évek elején publikált cikk a korabeli nőjogi mozgalmakra jellemző struktúraellenességet kritizálja. (Terjedelmi okokból itt csak részleteket közlünk a cikk fordításából, szerkesztői lábjegyzetek nélkül.)
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.