Szerző: SzabóElvira
2016.11.17.
Amikor gyerekekkel foglalkozunk – történjen ez szülőként, nevelőként vagy bármilyen más szerepben – az egyik legnagyobb kihívás az, hogy egyrészt legyünk „pajtások” – olyasvalaki, akivel a gyermek nemcsak játszhat, de akiben bízhat és bármi bajjal fordulhat hozzá –, másrészt tartsuk a kereteket. Néhány évtizeddel ezelőtt a keretek megtartásának, régies kifejezéssel élve a „jobb belátásra bírásnak” megvoltak az elfogadott eszközei: a pofon, a sarokba állítás és a megszégyenítés. Ám a nevelési tanácsadással foglalkozó szakemberek azóta sok-sok előadást, cikket és könyvfejezetet szenteltek annak, mennyire károsak a gyerekek személyiségfejlődésére ezek a régi módszerek.
Az elfenekeléstől nem fog „megjavulni” a gyerek
Laura Markham nevelési tanácsadással foglalkozó pszichológus Békés szülő, boldog gyermek című könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy a tudományos kutatások szerint a büntetés és fenyítés nem azt eredményezik, hogy a gyermek megjavul, és a jövőben kerülni fogja azt a viselkedést, amiért megbüntették, hanem ellenkezőleg: azt, hogy egyre többször vonja magára a felnőttek haragját.
„A büntetés arról győzi meg a gyermeket, hogy rossz. Rossz azért, mert rossz érzései vannak, melyek rosszalkodásra sarkallták. Rossz azért, mert rosszul viselkedik. Rossz azért, mert haragra gerjeszt bennünket. Rossz azért, mert őrjöng, amikor megbüntetjük. Sajnos rengeteg kutatás alátámasztja, hogy a gyermekek mindig az elvárásainknak megfelelően viselkednek, legyenek azok pozitívak vagy negatívak. Ez azt jelenti, hogy azok a gyermekek, akik rossznak gondolják magukat, »rosszul« is fognak viselkedni.”...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.