Szerző: Gulyás Erika
2017.08.17.
Az ország 19 megyéjéből 12 fényévekre van az uniós fejlettségtől, de még a kicsit jobban álló hazai térségektől is. Nógrád a sereghajtó.
A napokban jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2016 adatait összesítő Megyék, régiók statisztikai zsebkönyve című kiadványa, amelyben megint a megszokott, az ország végletes kettészakadását jelző mutatók köszönnek vissza. A lemaradó területek minden tekintetben rosszul teljesítettek tavaly is, a központi régió és - a déli megyék kivételével - a Dunántúl nagyon apró léptekkel haladt az Európai Unió felé.Meglepetés ugyan nincs, de minden ilyen adatsor nyilvánosságra kerülésekor feltesszük a kérdést: hogyan jutottunk idáig 27 év alatt? A kérdésre ritkán érkezik felelet, vagy ha kiváló társadalomtudósaink megfogalmazzák azt, a politika igyekszik agyonhallgattatni őket. Nem mernek és minden bizonnyal nem is tudnak szembenézni azzal, hogy a kilátástalanságért ők a felelősek.
Nem csökkentek a jövedelmi különbségek 2016-ban sem. Míg egy fővárosi, teljes munkaidőben dolgozó alkalmazott pótlékokkal, bérkiegészítésekkel, étkezési és utazási hozzájárulásokkal, jutalmakkal együtt majdnem 360 ezer forintot kap a számlájára havonta, addig a mindössze 250 kilométerrel keletebbre élő szabolcsi társának ennek csak a fele jut, átlagosan 186 ezer forint. Ha mélyebben is beleássuk magunkat a táblázatokba, az is kiderül, hogy a fizikai dolgozók itt már csupán kevesebb, mint 140 ezerért dolgoznak és Borsodban, Nógrádban, meg Baranyában sem éri el a teljes jövedelmük a havi 160 ezer forintot. Ha a rangsor másik végét nézzük, az sem megnyugtató, hogy a ma már súlyos munkaerőhiánnyal küszködő ipari centrum, Győr környékén is 70 ezer forintos a jövedelmek lemaradása Budapesthez képest...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.