AZ ÉSZAKI MODELL ESÉLYEI MAGYARORSZÁGON

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: POGÁTSA ZOLTÁN
2017.09.30.

A baloldali ember meggyőződése, hogy minden ember egyenlőnek születik. Az ebből következő társadalomképet a Nobel-díjas indiai-amerikai közgazdász, Amartya Sen így fogalmazta meg: olyan társadalmat kell építeni, amelyben mindenkinek lehetősége van képességei kibontakoztatására. Nem csak negatív szabadsága, amely megvédi valamitől (például az elnyomástól), hanem pozitív szabadsága valamire: tehetsége kibontakoztatására. Azaz nemcsak jogilag egyenlő, de élni is tud a jogaival. John Rawls amerikai filozófus igazságosságelméletében praktikus tanácsot ad: képzeljük el, hogy nem tudjuk, hová pottyant le minket a gólya. Nem tudjuk, hogy férfinak születünk-e vagy nőnek, szegény vagy gazdag családba, fogyatékosnak vagy nem stb. Majd igyekezzünk olyan társadalmat felépíteni, amelyben egyenlő lehetőségünk van a képességeink kibontakoztatására, függetlenül attól, hogy a születés lottóján nyertünk-e vagy veszítettünk.

A baloldali gondolkodók régóta úgy látják, hogy képességeink kibontakoztatására egy tisztán piaci alapon szerveződő társadalom nem ad lehetőséget. A tökéletesen versenyző piac képe illúzió, a valóságban arra szolgál, hogy elrejtse az egyének és cégek közötti rejtett, de erős kapcsolatokat, a hatalmi viszonyokat, az osztálykülönbségeket. A kommunisták a termelési eszközök magántulajdona és a kizsákmányolás megszüntetésére törekedtek. A szociáldemokraták adókból finanszírozott újraelosztásból kívántak egyenlő életesélyeket, mobilitást és demokráciát építeni. A kapitalizmus nem egységes, egynemű rendszer, igen eltérő változatai vannak (lásd a „kapitalizmus válfajai” közgazdasági irodalmát). A szociáldemokraták szerint a jóléti állammal kiegészített kapitalizmus megfelelően korrigálja annak embertelen deformációit.

Thomas Piketty francia közgazdász berobbanása óta empirikusan is tudjuk, amit előtte csak sejtettünk, hogy a piaci alapon szerveződő társadalom polarizálódik, a középosztálya elgyengül, a jövedelmek és a vagyon egy rendkívül szűk szupergazdag osztály kezébe összpontosul, amely ezt ráadásul az öröklés intézményén keresztül továbbadja. A társadalom nagyobbik része számára megszűnik a képességek kibontakoztatásának esélye, a munka, jövedelem és megtakarítások nélkül élő underclass felett pedig létrejön a prekariátus (diákok, szabadúszók, közmunkások, gyorséttermi dolgozók, gyakornokok, kölcsönmunkások stb.) osztálya, amelynek egzisztenciája bizonytalan. Ugyanezekre a folyamatokra irányítja rá a figyelmet Ferenc pápa is.

Piketty bemutatja, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek a kapitalista társadalmakban egyetlen időszakban csökkentek a XIX. század óta: akkor, amikor a piacinak mondott folyamatokat érdemi újraelosztás, a második világháború utáni jóléti állam ellensúlyozta. A jóléti állam rendkívül sikeres volt: eladósodás nélkül teremtett nagy gazdasági növekedést, teljes foglalkoztatást, érdemi társadalmi mobilitást és egyenlőséget. Ahogy azonban Gosta Esping-Andersen, a skandináv jóléti állam vezető teoretikusa írja, a jóléti államot nem csak gazdasági, igazságossági célok is vezérlik. (Érdemes végiggondolni, hogy a rendszerváltás utáni Kelet-Európában mennyire hiányzik a nyugati társadalmak egyik leggyakrabban említett politikai hívószava: az igazságosság.) Szintén cél a demokrácia fenntarthatósága. Csakis egy képzett és anyagilag független középosztály képes ugyanis a demokrácia intézményeit működtetni, fenntartani, megvédeni. A javarészt képzetlenekből álló társadalmak képtelenek érdemben részt venni korunk rendkívül komplexé vált közvitáiban, egyszerű sémákban gondolkodnak, és könnyen a populizmus áldozataivá válnak. Az anyagilag kiszolgáltatott emberek pedig elvesztik a függetlenséghez szükséges magabiztosságukat, klientúrahálózatokba kényszerülnek, amennyiben megélhetésüket biztosítani akarják. Mivel széles középosztályt a piac nem, csak az állami újraelosztás képes létrehozni és fenntartani, jóléti állam nélkül valójában nincs fenntartható demokrácia. Ez volt az 1989-es, liberális filozófiára alapuló kelet-európai forradalmak illúziója.

A jóléti államok alapvető elemeit Wolfgang Streeck német gazdaságszociológus a következőképpen foglalja össze:

• politikai cél a teljes foglalkoztatás;
• széles tagságú szakszervezetek kollektív és iparági bérmegállapodásokat kötnek;
• vegyes gazdaság, iparpolitika, versenyképesség növelése az ágazati bérminimumok emelésével (ez az úgynevezett Rehn–Meidner modell);
• biztonságos megélhetést adó széles közszféra, amely versenytársként felhúzza a magánszféra foglalkoztatási gyakorlatát;
• univerzális szociális jogok;
• az egyenlőtlenséget szűk korlátok között tartó adó- és jövedelempolitika;
• a bérek folyamatos emelésére törekvő, anticiklikus, keresletet menedzselő politika a stabil növekedés elősegítésére;
• erőteljes antikorrupciós intézményrendszer a magas adóztatás értelmes felhasználásának biztosítására...Ű

ITT OLVASHATÓ