2017. szeptember 29., péntek

ÜNNEP UTÁN A BÖJT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
- SZABADPOLC
Szerző: KENESEI ISTVÁN
2017.09.29.


Elmúltak a tanévkezdet nagy ünnepei, illetve csak egyetlen nagy ünnep, mert a pécsi egyetem megalapításának 650. évfordulójáról való megemlékezés mellől elmaradt az orosz államfő debreceni kitüntetése. Tulajdonképpen rejtély, hogy miért, hiszen minden előzetes egyeztetésnek rendben le kellett zajlania, különben nem siettek volna a szenátusi szavazással, és az eseményt sem merték volna beharangozni. A beharangozás nem is talált süket fülekre, főleg Debrecenben, amire azután a rektor keresetlen szavakkal reagált. Időközben államtitkári szónoklatok repkednek a levegőben a felsőoktatás finanszírozási kánaánjáról, melyeket, mint a legszebb elméleteket a tudományban, a csúnya tények lőnek halomra.

Balfácánvadászat Deb­re­cen­ben

Azt valószínűleg sose fogjuk megtudni, valójában ki kezdeményezte Vlagyimir Putyin egyetemi díszpolgárságának odaítélését: a Debreceni Egyetem egyik vezetője vagy a kormányból valaki, de nyilván nem számítottak rá, hogy a visszhang olyan erőteljes lesz, hogy hetekkel később is téma marad.

Bár a tisztességben megőszült Vajda Mihály filozófus lemondása kitüntető címéről, valamint Kardos András és Váradi András ÉS-ben megjelent nyilatkozatai (2017/37., szept. 15.) figyelemre méltó gesztusok, különösen bátornak aligha nevezhetők, hiszen nekik (már) semmilyen függelmi viszonyuk nem volt az egyetemmel. Annál inkább méltánylandók annak a néhány tanszéknek a munkatársai, amelyek titkosan szavazva kiálltak a szenátusi döntéssel szemben, vállalva az esetleges egyetemen belüli retorziókat is. Erre az illetékes dékán közreműködésével sort is kerítettek: Mészáros József, a rektor kabinetfőnöke, azaz nem egyetemi vezető, hanem egy hivatalnok vonta volna felelősségre a megjelent neves professzorokat és más oktatókat, akik azonban rámutattak: az egyetem szervezeti és működési szabályzatában ilyen eljárásra nincsen lehetőség.

Szilvássy Zoltán rektor interjúját, amelyben meglehetősen dehonesztáló jelzőkkel illette jeles kollégáit, köztük MTA-doktorokat és akadémikusokat is, az oktatók felháborodása kísérte: volt, aki egyenesen nyilvános bocsánatkérést követelt tőle. Ne találgassunk, hogy jutott eszébe a „világtalan” szó a „szerencsétlen” és a „tehetetlen” mellett, tudjuk ezt be az élőbeszéd kiváltotta izgalmi helyzetnek. Itt én csak egyetlen kitételre, a „balfácánra” szeretnék bővebben kitérni.

Míg ugyanis az előző minősítések nem ütköznek egy rektortól elvárható stílusréteg követelményeibe (még ha megbecsült oktatókat nem is elegáns ezekkel illetni), a „balfácánnal” már más a helyzet. A Magyar nyelv nagyszótárának III. kötetében közölt jelentése ez: „ügyetlen, mafla, szerencsétlen(kedő) személy megnevezése”. Mármost ez a jelentés lényegében ugyanaz, amit eggyel alatta a (bocsánat!) „balfasz” szóra ad meg a szótár. Mivel pedig ennek első említése 1787-ből van adatolva, míg a „balfácáné” csak 1958-ból, igazolva látjuk a józan ész alapján levont következtetést, hogy a „balfácán” csupán a nyomdafestéket kevéssé tűrő régebbi szó újabb, szalonképesebb, eufemisztikusabb változata, de igazából a „balfasz” szót hívja elő a hallgatóságból. Már csak azért is, mert ez utóbbi összetett szó második tagját igencsak negatív jelentéstartományban értelmezzük, viszont akárhányszor kiáltanám oda valakinek, hogy „fácán!”, aligha sikerülne az illetőt megsértenem.

Az a jövő méhében rejlik még, hogy Putyin elnök átveszi-e valaha is az egyetemi díszpolgár címet Debrecenben. Felteszem, hogy Budapest mellett inkább Paks lehet majd egy valószínű látogatás és így a kitüntetés helyszíne – ha minden a mai tervek szerint halad tovább. Ott pedig a rektornak és csapatának már nem kell tartania a debreceni oktatók és hallgatók, azaz az egyetem közönséges polgárainak tiltakozásától...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.