AHHOZ, HOGY LEGYEN ÁTSZAVAZÁS, AZ ELLENZÉKNEK IS BE KELL SEGÍTENIE

MAGYAR NARANCS
LIBERÁLIS SZEMMEL - REPUBLIKON
Szerző: MADLOVICS BÁLINT
2018. 02.23.

A bizonytalanok aktivizálása, az apátia csökkentése és a szavazóknak a bölcs kormányellenes választóvá „faragása” a következő időszak nagy ellenzéki feladata.

Az elmúlt hónapok – sőt lassan már évek – nagy ellenzéki reménysége a bölcs kormányellenes választó. A bölcs kormányellenes választó ismérve az ún. taktikai szavazás: tudja, hogy bár listán leadhatja a szavazatát a neki leginkább tetsző pártra, egyéniben a legesélyesebb ellenzéki jelöltre voksol, hogy le tudja győzni a Fidesz helyi jelöltjét. A bölcs kormányellenes szavazó így megoldja az összefogás, illetve az ellenzéki együttműködés végeláthatatlan problémáját, hiszen függetlenül attól, hogy hány jelölt indul, nem hagyja, hogy a szavazata „elaprózódjon”, és a többi – hasonlóan bölcs – szavazótársával együtt egy konkrét ellenzéki jelöltre koncentrálják az erőiket. Ilyenformán érvényesül a többségi kormányváltó akarat https://mno.hu/belfold/publicus-a-tobbseg-kormanyvaltast-szeretne-2441591, és nem lesz elég a Fidesznek a győzelemhez az a kisebbség, amit minden erejével próbál most, a választások előtt egyben tartani.

A migránsügy lehetne a Fidesz őszödi beszéde

Azaz a Jobbik nagy lehetősége, de egyelőre úgy tűnik, nem használják ki. Lévén, hogy a közvélemény-kutatások egyfelől az ellenzék stagnálását, másfelől pedig a Fidesz–KDNP magabiztos előnyét jelzik, a kormánypártok számára a következő két hónap legfontosabb feladata saját táboruk egyben tartása.

Nem árt azonban ehhez a gondolathoz szkeptikusan viszonyulni, illetve komolyabban elgondolkodni, hogy milyen feltételek mellett is lehet igaz. Ugyanis felületes formájában ez az érvelés hasonló kibúvó az ellenzéki pártoknak, mint a 2014-es választások előtt a „rejtőzködő szavazók” mítosza volt. Emlékszünk, ez az érvelés volt https://index.hu/belfold/2014/04/03/ot_ok_amiert_a_baloldal_nem_hisz_a_felmereseknek/ a sztenderd válasz arra, hogy miért nem kell hinni a közvélemény-kutatóknak: az emberek félnek, nem mernek válaszolni a kérdezőbiztosnak, vagy egész egyszerűen hazudnak neki, így a közvélemény-kutatásokban látott Fidesz-előnyt és baloldali lemaradást nem lehet komolyan venni. Most sok esetben ugyanezt a funkciót tölti be a bölcs kormányellenes választókra történő hivatkozás. Ez egyfelől persze érthető, hiszen ezzel meg lehet indokolni, hogy miért mondják azt ellenzéki pártok vezetői, szemben a lesújtó közvélemény-kutatási adatokkal, hogy van esély a győzelemre. Másfelől viszont ez több is, mint a fönt említett ’14-es mítosz: a már meglévő választóktól vár el konkrét cselekvést, ahogy pedig a Republikon Intézet mandátumbecslése kimutatta, az ellenzéki tábor pár tizedének az átszavazása is rengeteget számíthat az egyéni kerületi győzelmek megoszlása tekintetében. E választók felé megfogalmazott elvárás teljesítésébe pedig az ellenzéki pártok be is tudnak segíteni...

ITT OLVASHATÓ