AZ ELLENZÉK ANYAGI ÉRDEKELTSÉGE AZ AKADÁLY

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.02.26.

Senki nem bolond, hogy ne örülne annak, hogy a Fidesz veszített. Különösen annak, hogy Lázár János kiskirálysága bukott el. Annál is inkább, hogy az ellenzéki elemzők egy része időnként Orbán lehetséges alternatívájaként állítja be Lázárt, mintha nem bűntársról lenne szó, akit súlyos felelősség terhel, és aki a NER egyik legcinikusabb figurája.

A hódmezővásárhelyi győzelem örömét senki nem akarja elvenni, annak lehet örülni. De ezt nem lehet automatikusan átfordítani a parlamenti választásokra, és nem azért, mert nem hisszük el, hogy az Orbánt elutasítók országosan ne lennének elegen. Ellenkezőleg. Mi azt állítjuk, hogy ha eljön is az idő, mikor az ország többsége leváltaná Orbánt, az ellenzék anyagi érdekeltsége miatt (is) ez lehetetlen. Örülni lehet, és kell is Hódmezővásárhelynek.

Azonban a hódmezővásárhelyi győzelemből a parlamenti választás lehetséges kimenetelére következtetni nemcsak hibás, hanem veszélyes is. Hódmezővásárhely két dolgot bizonyított be (ha nem vesszük figyelembe, hogy a város nem az ellenzék jelöltjére, hanem független, jobboldali jelöltre szavazott). Az egyik, hogy a nép nagy része, különösen, ahol jól ismerik az Orbán-bandát, leváltaná őket. A másik az, hogy ebben az akadályt az ellenzék jelenti.

A hódmezővásárhelyi diadalt ünneplő ellenzék arra nem jön rá, hogy Hódmezővásárhelyen ők lebuktak. Kiderült, hogy ha nincs anyagi érdekeltségük abban, hogy a kampánypénzek elnyeréséhez szükséges megfelelő számú saját jelöltet állítsanak, ha nem kell attól tartani, hogy egy összefogás miatt, nem megfelelő számú mandátum esetén, nem kap a párt elég éves állami pártfinanszírozást, akkor be tudnak állni egyetlen független jelölt mögé.

A parlamenti választási eredményt azért nem lehet Hódmezővásárhelyből levezetni, mert a parlamenti választásoknál ez a helyzet nem áll fenn. Ott az ellenzéki pártok anyagi érdeke kizárja azt a lehetőséget, hogy minden ellenzéki párt egyetlen közös jelölt mögé álljon, és egyetlen jelöltet támogasson. Ha valaki pénzügyileg ki tudja dolgozni azt, hogy senki ne járjon rosszabbul, és a pénzéhez jusson, s el tudja fogadtatni velük, elhárult a közvetlen akadály Orbán leváltása elől. Akkor csak diktatórikus eszközökkel tudná megakadályozni, ahogy ezt meg is tenné. Ezért még ez sem jelentene hatalomváltást, csak nyilvánvalóvá tenné a rendszer diktatórikus jellegét. De már ez is egy fontos eredmény lenne.

Ilyen konstrukciót azonban még senki nem talált ki, és senki nem meri bevallani azt sem, hogy ez a közvetlen akadálya annak, hogy a teljes ellenzék a hódmezővásárhelyihez hasonló módon, egységesen egy embert állítson Orbán jelöltjeivel szemben. Képzeljük el, hogy ha a hódmezővásárhelyi polgármester-választás alkalmával valamennyi párt közel egymilliárd forint kampánypénzt kap, ha saját jelöltet állít, akkor hány ellenzéki jelölt lett volna, és hányfelé oszlottak volna meg a Fideszt elutasítók szavazatai.

Saját ízlésemtől távol áll, de fogadjuk el, amit egyetlen ellenzéki párt sem vall be, hogy az anyagi érdekeltség határozza meg a magatartásukat, s ez legitim, elfogadható szempont. Én az áldozatvállalás, a siker érdekében hozott lemondás híve vagyok. Mindennek ki kell fizetni az árát, a győzelemhez szükség van áldozatvállalásra, a mindent feladás készségére. De fogadjuk el elvileg, hogy ezek a pártok nem akarnak lemondani a külön jelöltállításból, külön listából, külön frakcióból, mandátumokból járó bevételeikről, mert az a létük alapja...
ITT OLVASHATÓ