Szerző: URFI PÉTER
2018.03.02.
A lengyel kormánynak sikerült világra szóló botrányt kavarnia azzal a nemrég elfogadott törvénnyel, amely alapján pénzbírságra, vagy akár három év börtönre is ítélhetik azokat, akik a holokausztban való részességgel vádolják a lengyeleket, vagy lengyel haláltáborokat emlegetnek.
Azóta sokan próbálták megfejteni, mi áll a törvény hátterében, amely a bírálói szerint korlátozza a szólásszabadságot és meghamisítja a történelmet, másrészt pedig a politikai értelme sem világos, hiszen folyamatos védekezésre kényszeríti a kormányt, amely a nagy kármentésben röhejes hibák sorozatát követi el. Akkora a zavar, hogy egy kormánytag már arról beszélt, hogy polokauszt-múzeumot kellene nyitni, miközben Európát járó kampánykamionokra írják, hogy a lengyelek milyen sok zsidót mentettek meg. Kevéssé meglepő módon Lengyelország két fontos partnere, Izrael és az Egyesült Államok is hevesen tiltakozik.
Akkor mire jó ez az egész?
Adam Michnik, a kommunista rendszer ellen harcoló demokratikus ellenzék egykori vezéralakja, a rendszerváltás óta a legfontosabb lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője most az Élet és Irodalomban mondta el a saját megfejtését.
Szerinte a kormányzó Jog és Igazságosság párt célja az lehetett, hogy bebizonyítsa: „Lengyelország felállt a térdeplésből, és így néz szembe az őt érő támadásokkal.” Hogy ez miért nem sikerült? Hát, mert a kormány
„tele van idiótákkal, elképesztő balfogásokat követnek el puszta ügyetlenségből, hozzá nem értésből”.
Michnik úgy látja, hogy holokauszt-törvény is így jött létre: látszik rajta, hogy
„hülyék készítették elő, hogy alapvető diplomáciai szempontokra nem figyelnek, az érdekeltekkel nem konzultálnak, nem egyeztetnek, mindenféle avítt szempontokat ásnak elő a nemzeti múltból, amivel csak nevetségessé teszik magukat.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.