Szerző: PODANI JÁNOS
2020.01.24.
„A kormány mostani döntése nemcsak a praktikus szempontokat, de a történeti hagyományokat, múltunk nagyjainak szorgalmas munkáját is semmibe veszi” – állítja a Válasz Online-nak küldött írásában Podani János biológus, miután felidézi a Magyar Természettudományi Múzeum Széchényiekig visszanyúló történetét. Az akadémikus szerint a dilettantizmus útján a kormánynak már eddig sem lett volna szabad eljutnia, most mindenesetre nem marad más, mint hogy minél többen követeljék a múzeum költözéséről hozott, a minap nyilvánosságra került kormányhatározat visszavonását.
Megdöbbenéssel értesültem arról a friss és nem nyilvános (!) kormányhatározatról, amely szerint a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) vidékre költöztetése eldöntött tény. A rendeletből ismertté vált részletek alapján – még idén mindent el kellene vinni a Ludovika épületéből – elmondható, hogy a tervezett lépés pótolhatatlan nemzeti kincsek és európai jelentőségű tudományos gyűjtemények tönkretételével járna. Talán nem mindenki számára nyilvánvaló, ezért érdemes emlékeztetni rá: ez éppen ellentétes a kormány deklarált céljával. Az ugyanis elviekben a magyar örökség megóvása.
Az Alaptörvény preambuluma így fogalmaz:
„Vállaljuk, hogy örökségünket, a magyar kultúrát, egyedülálló nyelvünket, […] a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk.”
Aztán:
„a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége” (P cikk, 1.).
A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvény pedig a következőket írja elő:
„[A fenntartó] …biztosítja a muzeális intézmény működési engedélyében meghatározott szakmai besorolása szerinti feladatai ellátásához szükséges személyi és infrastrukturális feltételeket” (VI. 50. § (2c)
A költöztetési rendelet tehát alkotmány- és törvénysértő. Mielőtt vázolnám, miért, gyorsan tekintsük át, milyen feladatokat is látnak el a természettudományi múzeumok szerte a világon.
Először is feladatuk a gyűjtemények gyarapítása és gondozása, másodsorban az ezzel kapcsolatos tudományos kutatómunka, harmadrészt pedig az ismeretterjesztés, amelynek fontos része állandó- és időszakos kiállítások tervezése és rendezése.
Amikor a kormányzat most ezeket a funkciókat tervezi ellehetetleníteni, még csak arra sem hivatkozhat, hogy mindennek ne lenne tudatában: szakembereink minden lehetséges fórumon felhívták a figyelmet arra, hogy a múzeum 200 kilométerrel arrébb költöztetése minden szempontból hátrányos. Először is, a mozgatás a gyűjtemény jelentős károsodásával, egy részének megsemmisülésével járna. Sok millió tételről van szó, melyek legtöbbje – például a herbáriumi lapok, a rovarpreparátumok, vagy éppen a csontvázak – nem bírnák ki az utat.
Ráadásul valójában kétszeres költözésről van szó: a kapkodás és az átmeneti – majdnem biztosan alkalmatlan – tárolás miatt az összes veszteség könnyen elérheti a gyűjtemény harmadát.
A tudományos kutatás is évekig szünetelne, arról nem beszélve, hogy a gyűjtemények kezelői sem tudnának vidékre költözni. Nincs olyan egyetemi város a világon, amely megfelelő szakértőket tudna kiképezni erre a feladatra, még évtizedek alatt sem. Végül: a kiállítások elmozdítása a központi helyzetű fővárosból igencsak megnehezítené a látogatók és vendégkutatók dolgát – s a látogatottság is jelentősen csökkenne.
Tudomásul kellene tehát venni a tényt, hogy egy ilyen országos jelentőségű intézmény gyűjteményi anyaga és a fenntartásához szükséges szellemi háttér együttesen, hosszú évek során alakul ki – azaz szerves történeti folyamat eredménye.
Az MTM-re márpedig ez különösképp áll. Röviden vázolom, hogyan:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.