Szerző: HARKAI PÉTER
2020.08.11.
A belarusz választási csalásokat követő utcai tiltakozás és az azt elfojtó brutalitás ellenére kimondható, hogy a fehérorosz elnök rendszere politikailag megbukott – nyilatkozta a Hírklikknek Haraszti Miklós. Az sem kizárt, hogy mindez Orbánra is visszaüt, mert bár Lukasenka eddig mindig számíthatott Szíjjártóék vétójára az EU lépései ellen, ebből a brutalitásból és a rendszer belső hitelvesztéséből már nehéz lesz kipávatáncolni.
– Vasárnap óta nem csitul a népharag Minszkben: fegyveres erőszakkal verik szét a választást követő tüntetéssorozatot, az eseményeket rögzítő külföldi tudósítókat lekapják, eszközeiket összetörik, az internetet korlátozzák – Ön már átélte mindezt 10 éve – véleménye szerint, mi lehet mindennek az eredménye, főként, hogy mindez a világ szeme láttára zajlik?
– Egy ciklikusan ismétlődő színjáték tanúi vagyunk, de most más lesz az eredménye, mint eddig, amint erre Tóka Gábor választási szakértő is rámutatott alapos tanulmányában. Magam is az után lettem az ENSZ belarusz emberi jogi megfigyelője, hogy ugyanez a dráma zajlott le 2010-ben, az akkori elnökválasztáson. Akkor is három-négy elnökjelölt a börtönben végezte, ezreket letartóztattak, nyíltan verték az utcán a teljesen egyértelműen elcsalt választás ellen tiltakozókat. Az ENSZ ekkor hozta létre a jelentéstevői mandátumot, amelyet 2012-től 2018-ig vittem. Az autokrata és poszt-szovjet világ el sem ismerte a mandátumot, de a Nyugat is egyre javulóként igyekezett látni az emberi jogi helyzetet – tévesen. Az oka egyszerű volt, Lukasenka kelet-nyugati pávatánca – amelyhez képest Orbáné tánciskolai kisdiák-próbálkozás. Belarusz egyike az EU hat keleti partnerállamának, akiket szeretnének közelíteni az unióhoz, és geopolitikai okból, abban a reményben, hogy az országot le lehet fejteni a posztszovjet tömbről, az emberi jogi helyzet felértékelésével kedveskedtek Lukasenkának. Holott átlátszóan ciklikus volt a túsz-szedő taktikája, amelynek menetében azután az elnök folyamatosan elengedett politikai foglyokat. De cserébe a dicséretért, a nyugatiak annyi ellentételezést sem kaptak, hogy Lukasenka leállította volna a halálbüntetést az országban, amely Európában egyedül végez ki elítélteket. Az európai öncsalás ellen persze mindig tiltakoztam, a jelentéseim tisztán bizonyították a bürokratikus diktatúra változatlanságát, és arra kértem az Európai Uniót és a nyugati államokat, hogy ne keverjék össze a geopolitikai játékokat az emberi jogi helyzettel, más téren alkudozzanak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.