Szerző: ÉS
2021.03.26.
Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok. Szerkesztette: Bárány Tibor, Hamp Gábor, Hermann Veronika. Typotex Kiadó, Budapest, 2020, 196 oldal, 3600 Ft
Az olyan témák, mint a nagy techcégek szigorúbb szabályozása, a társadalmi és politikai nyilvánosság megváltozott szerkezete, a kulturális javak termelésének és fogyasztásának átalakult gyakorlatai, a digitális médiát és kultúrát övező legkülönbözőbb technooptimista és pesszimista diskurzusok és víziók, már nem csupán a szűken értelmezett médiaelméletek területeit uralják, hanem a fősodrú nyilvánosságot is.
A kötet ebbe a globális kontextusba érkezik, tanulmányai pedig arra tesznek kísérletet, hogy körvonalazzák, milyen valódi hatást gyakorolt a technológiai fordulat a kulturális iparágak működésére. 2019-ben az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéke a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékével közösen indította el a Kultúra a digitális forradalom idején című konferencia- és könyvsorozatát. A közreadott tanulmányok – egyetlen kivétellel – (a kötettel azonos című) első konferencia-alkalom előadásainak írott változatai...
Schüttler Tamás: Ex libris
J. S. Margot: Mazel tov
Deborah Feldman: Unortodox – A másik út
Szunyogh Szabolcs: Zsidó nők
Zsigmond Anna: A Tiszától a Hefer völgyéig
Urbán Miklós: Huhh és hahó. Alapdemokrácia – Alapjövedelem Alapítvány, Budapest, 2020, 105 oldal, 1984 Ft
A fél évszázada Hollandiában élő költő Nikolaus Urban néven nemzetközileg elismert avantgárd képzőművész. Szobrai, fotói, rajzai, performance-ai, installációi „késél-szakadatlan” egyensúlyoznak a mulandóság és az örökkévalóság peremén, akárcsak versei. A DADA és Michaux szellemi örököseként e kötetében is szó és kép, vers és fotó androgün egységben van jelen. Amint több fotón a kisebb téglatestek és gúlák, úgy a versekben is kötetlen, kiszámíthatatlan rendben, de szilárdan kapcsolódnak a váratlan szavak, szókapcsolatok, képek, szakaszok. A klasszikus szobortorzók, tárgyak vagy rejtelmes alakzatok fotói is mindig a szomszédos versre utalnak...
Fűzfa Balázs: Zuhanó pillanatok
Komáromi Gabriella: Emlékeim diribdarabjai. Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2020, 144 oldal, 2200 Ft
A legszebb értelemben vett nyugalom sugárzik ezekből a történetekből. Az esendőség kedvességével, hétköznapi bájával elevenednek meg a cicás és a kutyás történetek éppen úgy, mint az elbeszélő emberi viszonyai. Az intimszféra alakjai is megjelennek, az örökkévalóságba korán eltávozott férjéről többször is olvashatunk – a kötetet pedig egy olyan, szintén már elhunyt költőről szóló nekrológ zárja, aki később nagyon fontos volt az alkotó számára...
Gajdó Ágnes: „Kényelmetlen széken ülök”
Kertész Erzsi: Az átutazó. Prae Kiadó, Budapest, 2020, 424 oldal, 3490 Ft
A krimi műfaja – úgy látszik – nem áll távol szerzőnktől, s erre bizonyság első felnőtteknek írt regénye, Az átutazó is. Némiképp félve vettem kézbe, tartva attól, hogyan birkózik meg az író a nem kis feladattal – hiszen gyerekeknek írni úgy, hogy azt a felnőttek is élvezzék, egészen más írói stratégiát kíván, mint elsődlegesen a tizennyolc fölötti korosztályt megcélozni. Első olvasásra jó pár szerkesztői hibát fedeztem föl, s egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem, vajon miért nem beszélték meg az egyes, számomra szembetűnő problémákat. Néhol csak apróságokat kellett volna javítani (például a valami van a füle mögött és a vaj van a fején szóláskeveredést), másutt a kevésbé kidolgozott párbeszédeket lehetett volna feszesebbé tenni...
Bihari Péter: Régi és új eszelősök
Csunderlik Péter: Csupa hajdani eszelős. Írások az 1900–1945-ös Magyarországról és emlékezetéről. Napvilág Kiadó, Budapest, 2020, 288 oldal, 3200 Ft
A kötet első fele 29 – jórészt a napi- és hetilapokban, illetve különböző „portálokon” már megjelent – tudományos publicisztikát tartalmaz az említett háborús korszak baloldali / szocialista szereplőiről és mozgalmairól (Ady, Jászi, Kunfi, Károlyi, Garami, Szabó Ervin stb.). Igaz, a válogatás Tisza István grófról, a „rövidlátó Supermanről” szóló szösszenettel kezdődik, később pedig Apponyi Albert gróf is előkerül. Róla Csunderlik sem gondol sokkal jobbakat, mint e sorok írója. A legterjedelmesebb írások az első világháború magyar költészetével, illetve a 133 napos „vörös farsanggal”, a tanácsköztársasággal foglalkoznak. Ezt a részt követi még hét recenzió, sorrendben John Lukacs, Romsics Gergely, Hajdu Tibor, Hatos Pál, Bodó Béla és Turbucz Dávid műveiről: mennyire irigylem ezekért a hosszú, alapos bírálatokért, amelyek szinte (kultúr)történeti kalandozásokként is felfoghatók! (Igazi mesterének a 90 éves Hajdu Tibort tekinti. Bodó Béla fontos monográfiája a fehérterrorról 2019-ben, Londonban jelent meg angolul, mielőbbi magyar nyelvű kiadására nagy szükség volna.)
Géczi János: A 67. kiadás
Hórapollón: Hieroglyphica. Az egyiptomi írás magyarázata. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2020, 454 oldal, 2990 Ft
A rejtélyes életű és munkásságú Hórapollónnak tulajdonított kétkötetes kézirat születése után mintegy tíz évszázaddal válik csak fontossá, amikor a reneszánsz kori alkotók egyiptomi kultúra iránti érdeklődését elégíti ki. Az egyiptomi tudásátadás egyik eleméről, az írásról (valójában az írás egyik eleméről, a piktogramról) tudósító, görög nyelven keletkezett mű annak az egyiptomi fölismerésnek a bizonyítéka, hogy a régi eredetű saját hagyományt a hatalomra került idegenek számára nem pusztán át kell adni, hanem azt számukra elfogadható módon szükséges elrendezni és magyarázatokkal ellátni...
Hegedűs Claudia: Édes-bűnös mostohák
Hirokazu Kore-eda: Bolti tolvajok. Fordította Nikolényi Gergely. Partvonal Kiadó, Budapest, 2020, 256 oldal, 3499 Ft
A számos díjjal elismert japán filmest a pályája legeleje óta a mozaik- illetve atipikus családok története izgatja. Alkotásaiban arra keresi a választ, hogy mitől tekinthető családnak a társadalom legkisebb sejtje. Röviden összefoglalva két évtizedes filmográfiáját, azt mondhatjuk, hogy Kore-eda szerint nem a vérségi köteléktől válik családdá egy família. A Bolti tolvajok pedig még rátesz egy újabb lapáttal a fentiekre, ugyanis ebben az esetben még patchwork-családról sem beszélhetünk, bár az elején mást sejtet a regény...
Wagner István: Jablonka generációja
(My Generation. Die Sammlung Jablonka. Albertina, Wien, meghosszabbítva április 5-ig.)
Kőrösi Boglárka: Képregényes régészet
(Ásótól a vitrinig – Középpontban a középkor 5. Megtekinthető és bejárható online a Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum hivatalos honlapján 2020 decembere óta.)
Báron György: A gyógyulás reménye
(Sarlatán. Cseh–ír–szlovák–lengyel film. Rendező: Agnieszka Holland.)
Öreg autók, bőrkabátok, egyenruhák, fenyegetően fellépő, erőszakos nácik és kommunista titkosrendőrök – Holland, aki az efféle period mozik rutinos specialistája, kisujjból kirázza „a kort”. Sarlatán a film címe, ám a legvégéig nem derül ki, ezt ironikusan értsük vagy komolyan. Magyarán, hogy Mikolášek valóban gyógyító erővel bírt, netán ügyes szélhámos, aki komoly vagyonra, befolyásra tett szert azzal, hogy visszaélt a nehéz helyzetbe került paciensek hitével. Annyi biztos, ő vakon hitt a saját küldetésében, azaz nem egyszerű csalóval állunk szemben...
Végső Zoltán: Megszólít a fájdalom
(Szesztay Dávid: Iderejtem a ház kulcsát – szerzői kiadás, 2021)
Az Iderejtem a ház kulcsát annak ellenére kellemes lemez, hogy alapvetően depresszív hangulata van, és olyan generációs szorongásról szól, ami a mai egyik legszélesebb generáció, az X-Y határán születettek sajátja. A lemez több erénye közül a legfontosabb, hogy valódi dalokat hallunk, zeneileg és a szövegeket tekintve is jól megkomponált dalokat, olyanokat, amelyek egyedi harmóniavilágukkal együtt találtak maguknak formát...
Herczog Noémi: Színház és bőrszín
Be kell valljam, hogy ez a Disney-Jane Austen speciel számomra is nézhetetlen. Nem is erről szeretnék írni, még csak nem is arról, hogy a Netflix közönségét láthatóan megbotránkoztató jelenség a brit színpadokon sok évtizedes gyakorlat a diverzitás nevében. Hanem arról, hogy a színház egyik, világszerte meglehetősen elterjedt hagyománya éppen arról szól, hogy valaki eljátszik valaki mást. Hogy a szereposztási kérdések mennyiben esztétikai kérdések? Vagy mennyiben függnek össze azzal, hogy ki a néző? Ki jár tehát színházba Angliában vagy éppen Magyarországon?
Fáy Miklós: Zürichi emberünk
(Mozart: Don Giovanni – az Opernhaus Zürich előadása a színház honlapján)
Az egészet csak azért mesélem, mert a hétvégén a zürichi opera honlapján meg lehetett nézni a Don Giovannit. Nyilván nem Polgár Lászlóval hirdették volna az előadást, hiszen Nikolaus Harnoncourt vezényelt, Rodney Gilfry volt a címszereplő, és Cecilia Bartoli Donna Elvira. Kiri Te Kanawa után megint valaki, aki miatt az ember szólna Don Giovanninak, hogy figyelj, hülyeséget csinálsz, Donna Elvira volna a megfelelő nő számodra, nézd, mennyire szeret, milyen ádázul utál, tényleg kitépné a szíved, de csak azért, hogy mindig nála legyen...
Siba Antal: Levették őket
(Egy kommentátor és egy riporter eltávolítása a Spíler és az M4 Sport csatornától)
Miért nem mondhatja el az, aki szerepet vállal egy állami sportcsatorna kommentátoraként, amit erről gondol? Az Index megkereste a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnökét, Szöllősi Györgyöt azzal a kérdéssel, hogy szerinte aggályos lenne-e, ha a sportmédiában dolgozó szakembereket azért küldenék el bizonyos médiumoktól, mert kényes közéleti témákban magánemberként vállalják véleményüket a nyilvánosság előtt...
Komáromi Gabriella: Emlékeim diribdarabjai. Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2020, 144 oldal, 2200 Ft
A legszebb értelemben vett nyugalom sugárzik ezekből a történetekből. Az esendőség kedvességével, hétköznapi bájával elevenednek meg a cicás és a kutyás történetek éppen úgy, mint az elbeszélő emberi viszonyai. Az intimszféra alakjai is megjelennek, az örökkévalóságba korán eltávozott férjéről többször is olvashatunk – a kötetet pedig egy olyan, szintén már elhunyt költőről szóló nekrológ zárja, aki később nagyon fontos volt az alkotó számára...
Gajdó Ágnes: „Kényelmetlen széken ülök”
Kertész Erzsi: Az átutazó. Prae Kiadó, Budapest, 2020, 424 oldal, 3490 Ft
A krimi műfaja – úgy látszik – nem áll távol szerzőnktől, s erre bizonyság első felnőtteknek írt regénye, Az átutazó is. Némiképp félve vettem kézbe, tartva attól, hogyan birkózik meg az író a nem kis feladattal – hiszen gyerekeknek írni úgy, hogy azt a felnőttek is élvezzék, egészen más írói stratégiát kíván, mint elsődlegesen a tizennyolc fölötti korosztályt megcélozni. Első olvasásra jó pár szerkesztői hibát fedeztem föl, s egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem, vajon miért nem beszélték meg az egyes, számomra szembetűnő problémákat. Néhol csak apróságokat kellett volna javítani (például a valami van a füle mögött és a vaj van a fején szóláskeveredést), másutt a kevésbé kidolgozott párbeszédeket lehetett volna feszesebbé tenni...
Bihari Péter: Régi és új eszelősök
Csunderlik Péter: Csupa hajdani eszelős. Írások az 1900–1945-ös Magyarországról és emlékezetéről. Napvilág Kiadó, Budapest, 2020, 288 oldal, 3200 Ft
A kötet első fele 29 – jórészt a napi- és hetilapokban, illetve különböző „portálokon” már megjelent – tudományos publicisztikát tartalmaz az említett háborús korszak baloldali / szocialista szereplőiről és mozgalmairól (Ady, Jászi, Kunfi, Károlyi, Garami, Szabó Ervin stb.). Igaz, a válogatás Tisza István grófról, a „rövidlátó Supermanről” szóló szösszenettel kezdődik, később pedig Apponyi Albert gróf is előkerül. Róla Csunderlik sem gondol sokkal jobbakat, mint e sorok írója. A legterjedelmesebb írások az első világháború magyar költészetével, illetve a 133 napos „vörös farsanggal”, a tanácsköztársasággal foglalkoznak. Ezt a részt követi még hét recenzió, sorrendben John Lukacs, Romsics Gergely, Hajdu Tibor, Hatos Pál, Bodó Béla és Turbucz Dávid műveiről: mennyire irigylem ezekért a hosszú, alapos bírálatokért, amelyek szinte (kultúr)történeti kalandozásokként is felfoghatók! (Igazi mesterének a 90 éves Hajdu Tibort tekinti. Bodó Béla fontos monográfiája a fehérterrorról 2019-ben, Londonban jelent meg angolul, mielőbbi magyar nyelvű kiadására nagy szükség volna.)
Géczi János: A 67. kiadás
Hórapollón: Hieroglyphica. Az egyiptomi írás magyarázata. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2020, 454 oldal, 2990 Ft
A rejtélyes életű és munkásságú Hórapollónnak tulajdonított kétkötetes kézirat születése után mintegy tíz évszázaddal válik csak fontossá, amikor a reneszánsz kori alkotók egyiptomi kultúra iránti érdeklődését elégíti ki. Az egyiptomi tudásátadás egyik eleméről, az írásról (valójában az írás egyik eleméről, a piktogramról) tudósító, görög nyelven keletkezett mű annak az egyiptomi fölismerésnek a bizonyítéka, hogy a régi eredetű saját hagyományt a hatalomra került idegenek számára nem pusztán át kell adni, hanem azt számukra elfogadható módon szükséges elrendezni és magyarázatokkal ellátni...
Hegedűs Claudia: Édes-bűnös mostohák
Hirokazu Kore-eda: Bolti tolvajok. Fordította Nikolényi Gergely. Partvonal Kiadó, Budapest, 2020, 256 oldal, 3499 Ft
A számos díjjal elismert japán filmest a pályája legeleje óta a mozaik- illetve atipikus családok története izgatja. Alkotásaiban arra keresi a választ, hogy mitől tekinthető családnak a társadalom legkisebb sejtje. Röviden összefoglalva két évtizedes filmográfiáját, azt mondhatjuk, hogy Kore-eda szerint nem a vérségi köteléktől válik családdá egy família. A Bolti tolvajok pedig még rátesz egy újabb lapáttal a fentiekre, ugyanis ebben az esetben még patchwork-családról sem beszélhetünk, bár az elején mást sejtet a regény...
Wagner István: Jablonka generációja
(My Generation. Die Sammlung Jablonka. Albertina, Wien, meghosszabbítva április 5-ig.)
Kőrösi Boglárka: Képregényes régészet
(Ásótól a vitrinig – Középpontban a középkor 5. Megtekinthető és bejárható online a Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum hivatalos honlapján 2020 decembere óta.)
Báron György: A gyógyulás reménye
(Sarlatán. Cseh–ír–szlovák–lengyel film. Rendező: Agnieszka Holland.)
Öreg autók, bőrkabátok, egyenruhák, fenyegetően fellépő, erőszakos nácik és kommunista titkosrendőrök – Holland, aki az efféle period mozik rutinos specialistája, kisujjból kirázza „a kort”. Sarlatán a film címe, ám a legvégéig nem derül ki, ezt ironikusan értsük vagy komolyan. Magyarán, hogy Mikolášek valóban gyógyító erővel bírt, netán ügyes szélhámos, aki komoly vagyonra, befolyásra tett szert azzal, hogy visszaélt a nehéz helyzetbe került paciensek hitével. Annyi biztos, ő vakon hitt a saját küldetésében, azaz nem egyszerű csalóval állunk szemben...
Végső Zoltán: Megszólít a fájdalom
(Szesztay Dávid: Iderejtem a ház kulcsát – szerzői kiadás, 2021)
Az Iderejtem a ház kulcsát annak ellenére kellemes lemez, hogy alapvetően depresszív hangulata van, és olyan generációs szorongásról szól, ami a mai egyik legszélesebb generáció, az X-Y határán születettek sajátja. A lemez több erénye közül a legfontosabb, hogy valódi dalokat hallunk, zeneileg és a szövegeket tekintve is jól megkomponált dalokat, olyanokat, amelyek egyedi harmóniavilágukkal együtt találtak maguknak formát...
Herczog Noémi: Színház és bőrszín
Be kell valljam, hogy ez a Disney-Jane Austen speciel számomra is nézhetetlen. Nem is erről szeretnék írni, még csak nem is arról, hogy a Netflix közönségét láthatóan megbotránkoztató jelenség a brit színpadokon sok évtizedes gyakorlat a diverzitás nevében. Hanem arról, hogy a színház egyik, világszerte meglehetősen elterjedt hagyománya éppen arról szól, hogy valaki eljátszik valaki mást. Hogy a szereposztási kérdések mennyiben esztétikai kérdések? Vagy mennyiben függnek össze azzal, hogy ki a néző? Ki jár tehát színházba Angliában vagy éppen Magyarországon?
Fáy Miklós: Zürichi emberünk
(Mozart: Don Giovanni – az Opernhaus Zürich előadása a színház honlapján)
Az egészet csak azért mesélem, mert a hétvégén a zürichi opera honlapján meg lehetett nézni a Don Giovannit. Nyilván nem Polgár Lászlóval hirdették volna az előadást, hiszen Nikolaus Harnoncourt vezényelt, Rodney Gilfry volt a címszereplő, és Cecilia Bartoli Donna Elvira. Kiri Te Kanawa után megint valaki, aki miatt az ember szólna Don Giovanninak, hogy figyelj, hülyeséget csinálsz, Donna Elvira volna a megfelelő nő számodra, nézd, mennyire szeret, milyen ádázul utál, tényleg kitépné a szíved, de csak azért, hogy mindig nála legyen...
Siba Antal: Levették őket
(Egy kommentátor és egy riporter eltávolítása a Spíler és az M4 Sport csatornától)
Miért nem mondhatja el az, aki szerepet vállal egy állami sportcsatorna kommentátoraként, amit erről gondol? Az Index megkereste a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnökét, Szöllősi Györgyöt azzal a kérdéssel, hogy szerinte aggályos lenne-e, ha a sportmédiában dolgozó szakembereket azért küldenék el bizonyos médiumoktól, mert kényes közéleti témákban magánemberként vállalják véleményüket a nyilvánosság előtt...
Fuchs Lívia: Még egy
(Hodworks: Önök kérték! [Még egy online előadás] – e-Néző # 15, Trafó)
Az Önök kérték! (Még egy online előadás) ugyanis egyszerre kínálja a televíziós kívánságműsorok és a bemutatókat követő közönségtalálkozók paródiáját, és egyben az interaktivitás túldimenzionálásának kritikáját is adja, amikor megmutatja az akaratuk ellenére is önfeltárásra kényszerített művészek néha kínos vergődését. A streamelt est nem táncelőadás tehát, hanem verbális és fizikai reflexió a talán valóságos, talán fiktív nézői kérdésekre és kérésekre, amelyek egyre csak záporoznak a Trafó üres színpadán, szedett-vedett, szakadt tréningruhában, smink nélkül üldögélő előadókra. Akik – megőrizve a korábbi Még egy táncelőadás karaktereinek jellegzetességeit – felváltva válaszolgatnak, és nem egyszer „kiszólva” reflektálnak is a beérkezett kérdésekre, igényekre.
(Hodworks: Önök kérték! [Még egy online előadás] – e-Néző # 15, Trafó)
Az Önök kérték! (Még egy online előadás) ugyanis egyszerre kínálja a televíziós kívánságműsorok és a bemutatókat követő közönségtalálkozók paródiáját, és egyben az interaktivitás túldimenzionálásának kritikáját is adja, amikor megmutatja az akaratuk ellenére is önfeltárásra kényszerített művészek néha kínos vergődését. A streamelt est nem táncelőadás tehát, hanem verbális és fizikai reflexió a talán valóságos, talán fiktív nézői kérdésekre és kérésekre, amelyek egyre csak záporoznak a Trafó üres színpadán, szedett-vedett, szakadt tréningruhában, smink nélkül üldögélő előadókra. Akik – megőrizve a korábbi Még egy táncelőadás karaktereinek jellegzetességeit – felváltva válaszolgatnak, és nem egyszer „kiszólva” reflektálnak is a beérkezett kérdésekre, igényekre.
I R O D A L O M
Nyirán Ferenc: Egészet üt
Nyirán Ferenc: Mikor az uccán
Mesterházi Mónika: Mindegy
Mesterházi Mónika: Könnyű, nehéz, könnyű
Gellén-Miklós Gábor: Az időben, és nem
Selyem Zsuzsa: Vonító érc és szűkölő cimbalom
Másnap délután már arra ért haza az apa, hogy a kertben játszanak egy teniszlabdával. Hogy Klaudia a reszelős, mélyről jövő, csodálatos kamaszhangján mondja, hogy Zeusz, hozd vissza, és hogy Zeusz, jó angyal vagy. Szóval nevet adott neki. És a kezéből adja oda neki a jutalomfalatot, amit végtelen gyöngédséggel vesz át Zeusz, és csóválja a farkát, és le nem veszi a szemét Klaudiáról és a labdáról.
Klaudia továbbra se állt szóba velük, de látták, hogy valami megváltozott. Néha tűnődve rájuk nézett, néha készített magának szendvicset, kiült vele a teraszra, és minden második falat a Zeuszé volt. Ha eltűnt, akkor Zeusz sem volt sehol, ha visszajött, együtt jöttek vissza.
Aztán egy nap szólt az apa telefonja. Klaudia egyik ismerőse volt. Nem lehetett érteni, mint mond, csak azt, hogy jöjjön, és megadott egy címet. A lakótelepi lakásban néhány zavart tekintetű fiatal lézengett, egy lány zokogott, a szőnyegen ott feküdt mozdulatlanul Klaudia, mellette szűkölt Zeusz...
Horváth László Imre: A halhatatlan ember
– Ez nem múlna el. Még Borges életében is találkoztam olyan emberrel, akinek frissen született, mégis örökkévaló műve hatalmas boldogsággal ajándékozott meg. Nem is kellett messzire mennem érte. Egy argentin fiú egyszer szégyenlősen nekem adta első kéziratát. Nemrég halt meg, Párizsban, végtelen tekercseket hagyott ránk örökül, végtelen sorokban rejtette el és leplezte le önmagát, ezt az igazán egyedi lényt.
– Julio Cortázarról beszél? Én is megsirattam. Egyébként hetvenéves volt, tavaly halt meg.
– Nézze el nekem, ha némileg másként bánok a furcsasággal, amit a világ életkornak nevez.
– Élmény önnel játszani. Most hogy említette, eszembe jutott, milyen lenne Cortázarral játszani Logosz játékát.
– Kissé megszegi a szabályokat, de mivel róla van szó, az isteni Julióról, ahogy mindig tréfásan emlegettük, az ő Logoszként leélt élete talán erőteljesebb lenne, félelmetesebb. Végtére is a novelláiban nyomon követheti. Ahogy az összes író végigjátssza Logosz életét. Még ha nem is élték végig. Természetesen nem kellett végigélniük...
Tróján Anna: Az angol hideg
Apám ezt a szót használta a semmire. A dombokra épült falvak legmagasabb pontjain park, buszmegálló, parkoló meg egy-két asztalos kiülős bódé. El lehet látni a birkás lankákra, és egy óriás kezével besöpörni a birkákat, mint a cukrot a teádba. Az előző iskolában, Backwellben mindent megmutattak, elmondtak, körbevezettek, a végén pedig kerek-perec azt mondták, nincs hely számára szeptembertől. Már egy fél éve lakunk Chipping Sodbury-ban Délnyugat-Angliában, amikor belázasodom, és már negyedik napja magas lázzal fekszem az ágyban...
Szélesi Sándor: Trianon, a vérengző fenevad
Trianon fel akarta falni a békedelegációt. A szörnyeteg nem az épület mélyéről vagy az alól mászott elő, a megegyezés volt, személyesen. A szerződés gépelt soraiból a betűk mint láncszemek fűzték össze a Galérie des Cotelles-ben ácsorgó, jól öltözött urakat, a bajszok-szakállak összefonódtak, a zakók gombjai átgombolódtak idegen gomblyukakba. Egymáson forgott az embertömeg, gördült az élő hús, és amint ez a massza hozzáért a palota falaihoz, a rátekeredő függönyök, drapériák, szőnyegek is részévé váltak. Egy idő után a testek nyomására a falak megrepedtek, és akkor a kastély épülete összeroskadva részévé lett az addig formálódó egésznek, ajtókeretkarmai recsegve-ropogva görbültek be, oszlopnyakán kidagadtak a vízcsövek és villanyvezetékek, üvegtekintete a csillárok csillogásával meredt előre hatalmas arcából. Feltápászkodva elérte az ötven-hatvan méteres magasságot. Elindult a békedelegáció után...
Totth Benedek: Totth Benedek
– Nincs agyam – mondta Frenki, mire a barátja megpróbálta rávenni, hogy hívjon mentőt. A traumatológián rengetegen várakoztak. Az emberek csendben véreztek, a karjukat fogva nyöszörögtek, jajgattak, hörögtek, a rokonaikkal veszekedtek. Frenki csendben ült az egyik széken. Amikor órákkal később az asszisztensnő szólította, felállt, és megszédült.
– Szóval beütötte a fejét? – kérdezte az orvos a vizsgálóban, és belevilágított Frenki szemébe. Mielőtt Frenki válaszolhatott volna, így folytatta: – Commotio cerebri.
Az orvos furcsán hangsúlyozott, a diagnózis nem kijelentés, hanem kérdés volt.
– Honnan tudjam? – csattant fel Frenki, és felült a vizsgálóasztalon. Zúgott a füle. A tarkóján hideg veríték csorgott. Nem érezte biztonságban magát. Gyorsan visszafeküdt.
– A koordinációs és egyensúlyvizsgálatoktól eltekinthetünk – mondta az orvos. – Készítünk egy CT-felvételt az agyáról, és megbeszéljük, hogyan tovább.
– Doktor úr, nekem nincs agyam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.