„MINDEN NŐ, KINEK TESTVÉRE, KEDVESE, FÉRJE VAN, TEGYEN UGY MINT PETŐFINÉ”

QUBIT
Szerző: GYIMESI EMESE
2021.03.15.

Mit jelentett 1848 márciusában a „Nőszabadság”? Kik követelték először Magyarországon a női választójogot? Milyen politikai kiáltványt publikált 1849 tavaszán Szendrey Júlia? Milyennek tartották a korszakban az ideális honleányt? Nemi szerepek és nemzeti diskurzus, honleányok és „szüfrazsettek” a szabadságharc sajtójában.

1848. március 23-án, egy héttel az addigra már sokak által kultikus tisztelettel emlegetett 15-ei események után az újságokat böngésző polgárok különös című cikket pillanthattak meg a korszak egyik legkedveltebb divatlapja, az Életképek címoldalán. A „Nőszabadság”-ról szóló vezércikk szerzője maga az ifjú főszerkesztő, a huszonhárom éves Jókai Mór volt, aki azt hangoztatta, hogy a nők lehetnek a szabadság kivívása során a férfiak „védangyalai”. Jókai úgy mutatta fel az olvasóközönségnek március 15-ét, mint azt a napot, amikor a honleányok rátaláltak erre a szerepre:

„Mikor martius tizenötödikén a’ szabadság első reggelén a’ küzdők melleire lelkesült nők tüzdelték föl az első cocardát; mikor a’ szabadság első jelszavát nők szegezték ki ablakaikba ’s lobogóikon mutatták fel a’ szent nevet, mellyért a’ nép küzdött; mikor a’ nép közé egy nő hozta le a’ fehér zászlót, mellyért az élni vagy halni esküvék; mikor Petőfinek, a’ forradalom költőjének ifju neje a’ megfordító percz előtt ezt mondá férjének: ha halni kell, ez lesz a’ legszebb halál; légy erős! – akkor mutatták meg hölgyeink: hogy mi a’ nő hivatása?”...

ITT OLVASHATÓ