2022. január 26., szerda

MOST, HOGY ÉN IS ARRA KÉNYSZERÜLTEM, HOGY KIHAGYJAK EGY HETET, FELÜDÜLÉS VOLT A GYEREKEK KÖZÖTT LENNI

FACEBOOK
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.01.24.


Mai órám

Most, hogy én is arra kényszerültem, hogy kihagyjak egy hetet, felüdülés volt a gyerekek között lenni. Annyira jó gondolataik vannak…Nagyon szeretem figyelni is őket, ahogy alkotnak, ahogy egymással kommunikálnak. Ma pl. az óra vége fele, mikor már egyénileg beszélem át a rajzokat velük, az egyik elsős fiúcskát, aki már készen volt, megkértem, mutassa meg egyik kis társának, hogy ő hogy színez ki egy formát, teljesen betöltve, és nem túlszaladva a formákon, mert a másiknak bizony túl nagy ívűek a mozdulatai… Boldogan vállalta. (Sokszor használom ezt, hogy egymásnak segítsenek, osszák meg a tudásukat, tanítsák egymást… nagyon fejlesztő.)

Hallom közben, ahogy magyarázza: „tudod, az a baj, hogy sietsz. Nem az számít itt, hogy ki van kész elsőnek…hanem, hogy milyen szép lesz a rajz.” Mondja ezt ő, aki azért rettentően igyekszik, hogy lehetőleg mindig ő legyen kész elsőnek…

A mai feladat olyan mese volt, amiben nagyon sok területet érintettünk. Voltak benne szabályok, és szabad rész is, ahogy ezt szoktuk. Hogy a tudatos fejlesztés és az önálló döntés is szerepet kapjon.

Ma a térkitöltés fejlesztése mellett a színek egymásra hatásának megtapasztalása volt a fő cél.

Meséltem nekik helyekről, ahol úgy építkeznek, hogy nem vágják ki a fákat, hanem oda építik a házakat, ahol nincs fa. Az utakat is úgy tervezik, hogy elkerüljék a fákat. Meséltem, hogy még olyan is van, ahol egy-egy nagy fa köré épül egy ház…. Szépen megfogalmazták, miért fontos vigyázni a fákra (környezettudatosság fejlesztése.)

A mi képünkön három domb adta meg a kompozíciót, amin el kellett helyezniük nyolc házat és nyolc fát (szabálykövetés.) Megint gyakoroltuk a számolást is, hány van még hátra, mennyit kell még rajzolni, hogy nyolc legyen, stb. (koncentráció: matematika). A házak típusánál náluk volt a döntés, de átismételtük, hogy milyen sokféle épület van, formáját, és funkcióját tekintve is. Aztán jött az úthálózat…minden házhoz kellett útnak vezetni, kikerülve a fákat (tervezés). Itt kicsit kitértünk az útburkolatokra, felidéztük, milyen térburkolatokat láttak már (vizuális memória fejlesztése), ezt ábrázolták is. A végén már csak arról meséltem, hogy itt, ahol ennyire vigyáznak a fákra az állatok is boldogan élnek, pl. minden fának van egy madár-lakója. Nyolc fának éppen nyolc. Aztán voltak, akik még járművekkel, emberekkel népesítették be, mesélték tovább, már egyénileg.

A többi már technika: mivel alkoholos filccel dolgoztunk, ami nem oldódik vízben, a következő lépéshez kármin, sárga és kék tust vettünk elő, vizes vattával ezekkel törölték át a rajzot…. szóval, most nem a formák színezésével kezdtünk, hanem az volt a második lépés. Filctollal dolgoztak, próbálgatva az áttetsző színek egymásra színezését (színismeretek elmélyítése). A dombok elkülönítéséhez volt, aki sávosan színezett, „szivárványdombokat” varázsolva, de jól működött a pöttyözés is, szépen formálva a pöttyöket, amelyek különlegessé tették a dombokat. (Mindkettő a finommotorikát fejlesztette.)

Szép rajzok születtek, élvezetes óra volt. A nagyobbak közül is volt, aki ebben a feladatban dolgozott, más még egy színkontrasztra épülő feladatot fejezett be… az alsó-felső világ meséjében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.