SZAKMÁJUKBAN KIMAGASLÓ KORTÁRSAK HELYETT CSINOVNYIKOK A KURATÓRIUMOKBAN – VOLT KLINIKAIGAZGATÓ AZ EGYETEMI MODELLVÁLTÁSRÓL

SZABAD PÉCS
Szerző: BÜKI ANDRÁS
2023.01.15.

Nyílt levelet juttatott el a Szabad Pécs szerkesztőségéhez Büki András professzor, a Pécsi Tudományegyetem idegsebészeti klinikájának korábbi igazgatója. A ma már Svédországban élő és dolgozó orvos a magyar egyetemek fölé rendelt alapítványok vezetőségébe ültetett politikai szereplők miatt felfüggesztett EU-s egyetemi kutatási és ösztöndíjprogramok okán ír a modellváltásról. A Barbárok cím alatt megfogalmazott nyílt levelet az alábbiakban közöljük.

Barbárok

Mostoha körülmények, elavult infrastruktúra, alulfinanszírozott kutatási programok, jelentős oktatási teher, minimális lehetőség nemzetközi támogatások elnyerésére – ez jellemezte a nyolcvanas évek végén az orvosegyetemi oktatók-kutatók mindennapjait. A reménysugarat a külföldi ösztöndíjak lehetősége, és a magas színvonalú hazai szellemi műhelyekhez való csatlakozás jelentette.

Ami mégis élhetővé tette az egyetemeket, az a változás szele volt: a tanszabadság gondolata, a korábban csak papíron létezett egyetemi autonómia, a hallgatói és oktatói önszerveződés lehetősége, és annak reménye, hogy a világ előttünk is kinyílik: a rácsokat a nemzetközi kapcsolatok hálózata váltja fel.

Pécsett mindennek talán legjobb példáját adta az a stratégiai jelentőségű igazgatóválasztás, amikor a neurológiai klinika élére a Magyar Szocialista Munkáspárt minden fórumon támogatott, egyébként kiváló jelöltje helyett a szakmailag nem kevésbé elismert, de mélyen vallásos pályázót szavazta meg az első demokratikusan választott egyetemi tanács. A két alkalmasnak véleményezett jelöltről hozott egyetemi tanácsi döntést a rektor elfogadta, senki sem korlátozta az egyetemi autonómiát.

Megtörténhetne-e ez ma? Sajnos ellenpélda már az egyetemek alapítványi formába kényszerítése előtt is akadt – kormányközeli telefonhívással kinevezett második helyezettekre volt példa akkor is.

A hatalom azonban nem bízta magát a véletlenre: mi történne, ha egy felelős, döntési kompetenciával rendelkező rektor esetleg nemet talál mondani az informális beavatkozásra?

És Szentágothai, Lissák, Grastyán, Flerkó egykori egyetemét, akárcsak több tucat más, jobb sorsra érdemes, nagy múltú intézményünket egy felfoghatatlan konstrukcióba kényszerítve beszántották az egyetemi autonómiát, a kritikus gondolkodás, a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét, létrehozva a kézivezérlésű, megfélemlítésen alapuló „modellváltást”.

Izgalmas kortörténeti olvasmány lehetne a modellváltást tárgyaló egyetemi fórumok jegyzőkönyve. Mint ahogy a kuratóriumok összetétele is. A nevek nagyrésze érdektelen; percemberkék, egyszerű szánalmas csinovnyikok, akarnokok és a magyar politika süllyesztőjéből is kicsúszott kollaboránsok olvashatók a listákon.

Sokkal érdekesebb, akik hiányoznak: független, nemzetközi szinten jegyzett, szakmájukban kimagasló kortársakat alig találunk közöttük.

A várva várt megváltás, a megnyíló pályázati források helyett pedig jött a hidegzuhany: az Erasmus program felfüggesztése, az európai kollaborációs kutatási forrásoktól való elzárás.

Kinek lehet ez meglepetés? Tévedés ne essék, csak annak, aki a kormány/párt propagandát elhiszi, és valóban komolyan veszi, hogy az európai piszoárok fölött nekünk szurkolnak. Igen, a német negyedosztályú futballmeccsek besörözött törzsközönsége talán, de azon tudományos fórumok résztvevői, ahol az elmúlt években megfordultam, biztosan nem. Innen, 2000 kilométer távolságból, de a tisztességes, független gondolkodók számára otthon is elképesztő, ami az egykori független magyar egyetemekkel történt, amit hagytunk megtenni. Gondoljunk csak bele, a hűbérúr által életük végéig kinevezett kuratóriumi tagok kézivezérléssel irányíthatják azt az egyetemet, amit a jelenlegi kuratóriumi elnök még rektorként mint Európa egyik legrégebbi, legnagyobb múltú egyetemét ünnepeltetett ország-világ előtt!

...

ITT OLVASHATÓ