Szerző: GYSZ
2023.02.16.
A gyerekbarát orvoslás nem azt jelenti, hogy az egészségügyi személyzetnek barátkoznia kell a gyerekekkel, hanem hogy ha gyerek (18 éven aluli személy) a kliens, akkor az ő érdekei, jogai és szükségletei szerint kell elsődlegesen eljárnia. Nem lehet érv az „így szoktuk csinálni”, meg hogy „ebbe még senki nem halt bele”, vagy hogy „most nincs idő másra”. A gyereket kell a középpontban tartani, és minden mást aköré szervezni, hogy elég jól legyen. Kommunikálni kell vele is, segíteni, hogy megértse – életkorának megfelelően –, hogy mi történik vele, és soha, semmilyen körülmények között, semmilyen módon nem szabad bántalmazni. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember írása.
Gyerekek a rendelőben
„A négyéves kistestvérem nem akarta kinyitni a száját a fogorvosnál. Korábban fúrták már a fogát, és nagyon félt. Az orvos azt mondta, hogy le kell fogni.”
„A suliban az iskolaorvos ráparancsolt a gyerekekre, hogy vetkőzzenek le és álljanak sorba. Utána egyesével mindenkihez odament, úgy vizsgálta meg őket, miközben hangos megjegyzéseket is tett a gyerekek testére.”
„Nagyon szerettük a gyerekorvost, mert türelmes volt, megértő, és mindig odafigyelt arra, hogy legyen elég ideje a gyereknek arra, hogy megszokja a rendelőt meg a helyzetet. Sosem alázta meg azt a gyereket, aki sírt vagy nem akarta megcsinálni elsőre, amit kért tőle.”
A gyermekbarát orvoslás, egészségügyi ellátás igénye egyidős az emberiséggel. A gyerekek rászorulnak a felnőttek segítségére, kiszolgáltatottak, és gyakran még abban is a felnőttekre kell támaszkodniuk, hogy egyáltalán elmondják, mi a bajuk, és miért van szükségük orvosra vagy nővérre. Ráadásul a gyerekek időnként egyáltalán nem „együttműködők”: félnek, sírnak, menekülni próbálnak a helyzetből, és ezzel – ha a szakemberek oldaláról nézzük – akadályozzák a munkát.
Mit tehet ilyenkor egy orvos?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.