Szerző: KARSAI LÁSZLÓ
2023.02.25.
Kár volt kihagyni Lengyelország 1772-1795 között három felosztásából a harmadik „osztozkodót”, a Porosz Királyságot. Putyin téved, nem a „Nyugat” juttatta hatalomra Hitlert, de Ungvárynak nincs igaza, amikor azt állítja, hogy főleg és elsősorban a Német Kommunista Párt szociáldemokraták ellen viselt hadjárata destabilizálta a weimári Németországot, és ez vezetett Hitler hatalomra jutásához. Sztálin és utasítására a Kommunista Internacionálé egész szervezete már a Nagy Gazdasági Világválság kitörése előtt úgy vélte, azt akarta hinni, hogy küszöbön áll az új, hatalmas kommunista forradalom.
A kommunista propagandisták 1928-tól egészen 1933-ig a „szovjetek Németországáról” harsogtak, viszont harcoltak is a német kommunisták a nácik ellen. 1932-ben, amikor polgárháborús helyzet volt Németországban az SA és a kommunisták között mindennaposak voltak a fegyveres összecsapások, az antikommunista erőszak sok náci szimpatizáns számára vonzó volt. Nem az NSDAP és a Német KP valamiféle vörös/barna népszavazása döntötte meg a baloldal fellegvárában, Poroszországban a szociáldemokraták vezette kormányt. Ez a konzervatív, antimarxista, nacionalista jobboldali erőknek volt „köszönhető”, a von Papen vezette kormány nevezett ki Poroszország élére birodalmi biztost.
Volt összefogás a nácik és a kommunisták között, de ez nem valamiféle népszavazáson történt, hanem a Reichstagban, 1932. szeptember 12-én, amikor két kisebb párt kivételével valamennyi jobboldali, konzervatív, antimarxista, nacionalista stb. párt, még a katolikus Centrum Párt és a szociáldemokraták is a kommunisták javaslatát szavazták meg egy lényegtelennek tűnő napirendi kérdésben. Ez végül a parlament feloszlatásához és új választások kiírásához vezetett. Hitler soha nem jutott volna hatalomra, ha az antimarxista, konzervatív, jobboldali konzervatív erők egységesek, nem hiszik azt, hogy ha „csak” egy koalíciós kormány élére nevezik ki Hitlert, akkor majd a „Führert” irányítani, befolyásolni, mérsékelni tudják.
Túlságosan nagyot „ugrott” Ungváry 1933. január 30., Hitler kancellári kinevezése és Sztálin 1939. március 10-i beszéde között. A „Nyugat”, és Putyin erre emlékezhetett, de rosszul, valóban megpróbált kiegyezni Hitlerrel. Egészen 1939 tavaszáig mindent eltűrtek, megpróbálták hatalmas területi engedményekkel is megbékíteni a Führert. Eltűrték a német hadsereg újrafelfegyverzését.
Nagy Britannia 1935-ben külön flottaegyezménnyel adta áldását a versaillesi béke durva megsértésére. Szavuk sem volt Londonban és Párizsban akkor, amikor a Wehrmacht bevonult a demilitarizált Rajna-vidékre, és csöndben maradtak, amikor 1938 márciusában az osztrákok millióinak hatalmas lelkesedése közepette Hitler Németországhoz csatolta Ausztriát. 1938 őszén Daladier és Chamberlain tálcán nyújtotta át Hitlernek a zömmel németek laktak Szudéta-vidéket, kiszolgáltatva ezzel Kelet-Európa egyetlen valóban demokratikus államát, Csehszlovákiát a náci agresszornak.
Moszkvában erről a totális kudarchoz, a II. világháborúhoz vezető „megbékítési” politikáról azt gondolták, hogy igazi célja a náci Németország és a Szovjetunió közötti háború kiprovokálása. Ez nem volt igaz, az Antant-hatalmak közvéleménye rettegett egy újabb háborútól, iszonyú volt a félelem Európa-szerte a légitámadásoktól, bombázásoktól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.