ÚGY TESZ, MINTHA EGYSZERRE LENNE PÜSPÖK, BIOETIKUS, FILOZÓFUS, DE KÖZBEN SEMMI MÁS, CSAK EGY UNALOMIG MEGSZOKOTT, KÖZHELYES KIS PROPAGANDISTA

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.07.07.

„Keresztény ember így nem beszél” – írná le egy hittanár a naplóba, ha épp nem rettegne az elbocsátástól, miközben hallgatja Hankó Balázst, amint egy diplomaosztón úgy tesz, mintha egyszerre lenne püspök, bioetikus, filozófus, de közben semmi más, csak egy unalomig megszokott, közhelyes kis propagandista. A közönség meg ott ül, mint egy tábori mise és egy pártkongresszus genetikailag módosított kereszteződésében, és nem tudja, hova tegye a mondatot: „A szuverén fogantatás adjon erőt nektek a teremtett világ rendjében való helytálláshoz.”

Mi van? Ki fogant szuverén módon? Mi ez? Latin-amerikai szappanopera vagy valamilyen új egyházi dogma? Netán az Orbán-rezsim készül bejelenti Mária szeplőtelen fogantatásának revízióját?

Nem, ez nem kereszténység. Ez pszeudo-kereszténység, pszeudo-nyelven. Pszeudo-keresztényül beszélni annyi, mint nem mondani semmit, de azt úgy, mintha egyenest kinyilatkoztatás volna. Ez a nyelv nem az evangélium nyelve, nem a hegyi beszédé, nem Pál apostolé, hanem egy rozzant marketinges és egy félhülye politikai tanácsadó közös gyermeke. A szólam: „a teremtett világ rendje” – úgy hangzik, mint egy teológiai tézis, pedig valójában politikai aknanyelv. Mint amikor egy bunkósbotot bársonyba csavarnak, hogy ne látszódjék a célszemély koponyáján a szándék.

Ez a nyelv nem Istenről szól, hanem a párthűségről. Nem az igazságról, hanem a „micsodát is mondjunk, hogy tapsoljanak ezek a marhák” szintjén mozog.

George Orwell már megírta: a totalitárius nyelv célja nem a valóság kifejezése, hanem annak eltakarása. Ez nem gondolatokat közöl, hanem érzelmi reflexeket aktivál. Ahogy Hannah Arendt írta: a gonosz akkor terjed, amikor közhelyek formájában ölt testet. Nos, Hankó és Orbán mondatai pontosan ilyenek: öltönybe csomagolt közhely-tirádák, szószedet-diktátumok, morális fenyegetések, etikai mimikrik és teológiai kézigránátok.

A nyelvről már az ókorban és a középkorban is pontosan tudták: ahol a szó elfogy, ott a gondolat sem éli túl. Ahol pedig nincs gondolat, ott a szavak csak értelmetlen, üres hangzatok. Wittgenstein szerint „a gondolat: jelentéssel bíró mondat.” Minden más csak beszédimitáció.

A „keresztény szabadság” ma már nem több, mint egy politikai jelszó, amit akkor emelnek a magasba, amikor épp be kell fedni valami nagyon is világi önkényt. Úgy hangzik, mintha jelentene valamit – csak épp senki nem tudja, mit, és ez is a cél.

Ez a nyelv nem kifejez, hanem elfed. Ez a pszeudo-nyelv képes elhitetni, hogy egy jogfosztó törvény a „teremtett rend” része, hogy a kedvenc giccsgyárosok államilag dotált udvari művészete a „keresztény kultúra védelme”, és hogy az államilag szervezett propaganda a „szabad keresztény gondolkodás” gyümölcse.

Ha már orvosi diplomaosztó: egy orvosnak (akár keresztény, akár zsidó, akár Krisna-tudatú, akár egyik sem) esküje van az élet szolgálatára. Egy keresztény szólamokat hirdető oktatási államtitkárnak felelőssége volna a szavakra. Ehelyett mit kapunk? Egy újfajta kreacionizmust, amiben az embert nem Isten, hanem a magyar kormány teremtette. Szuverén módon.

Keresztény ember így nem beszél, ahogy ezek beszélnek. Ezek pedig pont azért beszélnek így, mert nem keresztények. Fogalmuk sincs a kereszténységről. Ha tényleg keresztények lennének, nem szórakoznának Isten nevével és a hit érzületével pusztán hatalmi célzattal és manipulációs szándékkal.

A kereszténység politikai paródiává vált. A NER-világ hivatalainak nyelve ez a nemlétező „keresztényieskedő” nyelvezet: protokollba öltöztetett áhítat, minisztériumi kegyességi jelentés. Ugyanaz a művi, központilag előállított, hamis nyelv, mint amit a Kádár-korban már hallottunk, csak ott még nem nevezték el „teremtett rendnek” meg „keresztény szabadságnak”, hanem „szocialista erkölcsöt” emlegettek, a „béketábor egységének megőrzésére”, s az „ifjúság ideológiai nevelésére” hívtak fel, s minden a „dolgozó nép nevében” történt.

Ember, most jövök a templomból – suttogják mély alázattal, lehajtott fejjel, miközben öles léptekkel sietnek hazudni, lopni, fosztogatni. A templomból jövet tettek működésképtelenné egy országot, s rabolták ki maguknak, családjuknak, klientúrájuknak. Önmaguknak keresztények, másoknak ítélőbírák. Az Isten csak fedőnév, a hitük: engedély a gátlástalanságra.

ITT OLVASHATÓ