A MEGÉLHETÉSIEKRŐL

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.12.28.

Azt olvastam, hogy az írást megjelentető hozzátartozója, aki külföldre ment és ott él, nem "megélhetési" meg nem is kalandvágyó, mert ottani polgárral házasodott. Amiből arra következtetek, hogy a többiek viszont azok, mind, akik elmentek, megélhetésiek vagy kalandvágyók.
Ezen a megélhetésin elgondolkodtam. Pejoratívak a kifejezés felhangjai, mintha a bejegyzés szerzője is úgy értelmezte volna. A "megélhetési" először politikussal volt kapcsolatos. Akkor sem tetszett, mert rossz, erőszakolt szócsinálmány, de a politikushoz valamennyire illik, még akkor is, ha a jelentése ki van forgatva. Most azokat, akik elmentek, azt a sok százezer, közel egymillió embert megélhetésinek hívjuk? A széttépett családok, a telefonon, skype-on (vagy úgy sem) elérhető gyerekek, unokák ezzel a szótorzszüleménnyel írhatók le?
Megélni az képes, akinek van pénze arra, hogy ennivalót vegyen és számlát fizessen. Másra többnyire nem jut vagy alig. Ez a megélhetés. A létfenntartáshoz szükséges minimum. Aki pénzért megy politikusnak, nem a megélhetésére elérhető pénzért megy, hanem zabrálni. Befektetett munka nélkül gazdagodni, elszedni mások pénzét. Ez a világon mindenütt így van, némely helyen talán kevésbé arcátlanul kivitelezve, mint Magyarországon...

ITT OLVASHATÓ