Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2020.12.17.
Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg ráébredtünk a fájdalmas valóságra, hogy a rendszerváltás legküzdelmesebb, leghosszabban elnyúló, legkudarcosabb területe nem a tulajdonviszonyok átalakítása, a piacgazdaság megteremtése, a politikai pluralizmus és demokratikus intézményrendszer felépítése, hanem a közgondolkodás, közmentalitás demokratizálása. Hiszen miközben a gazdasági és politikai rendszerváltás keretei néhány év alatt létrejöttek, a „fejekben” történő rendszerváltásra két évtized sem volt elegendő. Olyannyira nem, hogy 20 évvel a változások után 2010-ben az Orbán-kormány politikai sikerének gyökerei éppen a pártállami, monolit Kádár-rendszer jól bevésődött hagyományaiból erednek.
Az OECD kétévente vizsgálja, tagországai körében hogyan változik a „másság” iránti elfogadás, a tolerancia és a nyitottság. A kutatásban az etnikai kisebbségek, a melegek és leszbikusok, valamint a bevándorlók iránti attitűdök változásait térképezik fel. Az utolsó, 2018-as felmérés adataiból nemcsak az derül, hogy a vizsgált 36 ország közül a magyar lakosság a legelutasítóbb mindenféle mássággal szemben, hanem az is, hogy korábban soha, sehol máshol nem tapasztaltak viszonylag rövid idő alatt olyan mértékű attitűdváltozást, mint nálunk az elmúlt 10 évben. Míg 2008-ban a magyar felnőtt lakosság 54 százaléka volt elfogadó az etnikai, szexuális kisebbségekkel és a bevándorlókkal, menekültekkel szemben, mára ez az arány 12 (!) százalékra csökkent, ami egyben azt is jelenti, hogy 10 év alatt 40 százalékkal emelkedett azok aránya, akik mindenféle másságot elutasítanak. Tehát egy szűk kisebbségiből többségi állásponttá változott az intolerancia, a kirekesztés, a másság elutasítása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.