Szerző: KÁROLYI CSABA
2020.12.17.
– Hogyan lettél most megint író? Íróként indultál, huszonnégy éves voltál, mikor 1970-ben megjelent első novellásköteted, A svéd király, majd 1978-ban a Legendárium című prózafüzér. Addig a neved már háromszor változott, mert 1952-ig Vetró, 1970‑ig Rozner, majd onnantól kezdve Bereményi Géza vagy. Utána viszont a tevékenységeid változtak, elkezdtél színdarabokat írni, meg filmforgatókönyveket, a ’80-as években jelentős filmrendező is lettél, a rendszerváltás utáni évtizedekben emellett komoly színházi ember is. Párhuzamosan 1971-től írtad a dalszövegeket. Az utóbbi években megint prózaíróvá váltál. Korábban eléggé elfordultál az irodalomtól. Ám 2013-ban megjelentetted a Vadnai Bébi című regényedet, ezzel tértél vissza. Utána pedig belefogtál az önéletrajzod, a Magyar Copperfield írásába. Miért kezdtél újra szépprózát írni?
– A Vadnai Bébi is önéletrajzi dolog. Annak az összes szereplője élt, és minden egyes jelenete valóban megtörtént. Vadnai Bébit is személyesen ismertem, és nem árulok el titkot azzal, hogy a Dobrovics nevű másik főszereplő én vagyok. Abban a regényben sem találtam ki semmit. Csak egyes szám harmadik személyben írtam magamról, és azért akkor írtam meg, amikor, mert akiről Vadnai Bébit mintáztam, az akkor már meghalt. Tehát írhattam már róla, a rám bízott titkait írhatta meg Dobrovics abban a könyvben. Valóban följártam egy idős hölgyhöz, aki régóta szerette volna valakinek elmondani élete legnagyobb szerelmének a történetét. Valósággal rám bízta, ráadásul szerepel benne a nagybátyám, aki őt bújtatta a háború idején, az én édesapámnak, Vetró Gézának a bátyja, és a hölgyet apám is ismerte, aki a romániai katonai behívó elől szökött át Erdélyből Magyarországra. A könyvben minden úgy van benne, amint a valóságban volt. Ahogy azt befejeztem, akkor jöttem rá, hogy most már aztán valódi néven kéne mindenkit egy önéletírásban megírni. Úgyhogy én tulajdonképpen a Vadnai Bébivel kezdtem el a nyílt bevallását annak, hogy ezek a szereplők éltek, és minden valóban megtörtént velük. Közben annyi idő eltelt, hogy most már szabadon bánhattam az anyaggal, úgy értem a szabadságot, hogy nem eltérve a tényektől, hanem kipróbálva végre azt, hogy alig térek el a valóságtól. A Magyar Copperfieldben már csak a még élő szereplőket vagy azokat, akiknek a családját nem akartam megbántani, csak azokat írtam meg más néven...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.