Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2025.09.14.
Az anyám a gyermekvédelemben dolgozott, így 30 évig néztem végig, milyen kiszolgáltatott és kizsákmányolt helyzetben dolgoznak ezek az emberek a gyermekvédelem egyre inkább szétvert rendszerében. Nem véletlenül foglalkozom tehát ezekkel az ügyekkel. A gyermekvédelem helyzete azt mutatja meg kicsiben, milyen az ország. Mi közösen hogyan bánunk a legelesettebbekkel, és mit hagyunk velük és saját magunkkal szemben a hatalmasoknak.
2015-ben azt mondták: folyik a fedett nyomozás. Le fogják buktatni a Szőlő utcai gyermekotthon vezetőjét, akiről évek óta tudták, hogy a rábízott gyerekeket szexuálisan kihasználja és magas rangú politikusoknak szállítja őket. Tíz év telt el. Az intézményvezető talán hat évvel megússza azt, amiért húsz is járhatna. A politikusok nevét, akik gyerekeket kaptak tőle, még mindig nem ismerjük.
Ez nem elszigetelt eset. A bicskei gyermekotthonban éveken át zajlott a szisztematikus bántalmazás. Miskolcon egy kisgyerek hunyt el. Szolnokon brutális történetek kerültek napvilágra. Mindegyik ügy mögött ugyanaz a minta: évekig tartó hallgatás, elkent vizsgálatok, következmények nélküli jelentések, és egy rosszul működő rendszer.
Magyarországon 23 ezer gyerek él gyermekvédelmi szakellátásban. Az intézményekben az ő élelmezésükre napi 1500 forint jut. A nevelőik minimálbér közeli fizetésért dolgoznak három műszakban. A szakemberek 40%-a hiányzik a rendszerből. A végén pedig ott a szám. A 40 év alatti budapesti hajléktalan emberek fele a gyermekvédelmi rendszerből jött.
Amikor egy gyermekotthon vezetője éveken át zavartalanul működhet, miközben "mindenki tudja", mit csinál, az nem egyéni hiba. Ez rendszerszintű összeomlás. A jelzőrendszer papíron létezik, a gyakorlatban nem. A bejelentők megfélemlítése is sokszor gyakorlat. Aki szól, azt áthelyezik, kirúgják, vagy egyszerűen hiteltelenítik. A Szőlő utcai ügyben a legfájdalmasabb részlet: két politikus neve. Nem tudjuk, kik, de azt igen, hogy a gyermekvédelem egyik korábbi vezetője, Kuslits Gábor szerint "magas rangúak" voltak. Ez magyarázza a tíz év hallgatást. Amikor egy bűnöző tud valamit a hatalomról, a bűn védelmet kap.
Ez a helyzet egy piramis, amiben a legfelső kérdések újabbakat nyitnak ki lefelé. Tényleg van két ilyen politikus, és kik ők? Eggyel lejjebb ott vannak a kérdések: Miért nem működtek a jelzések, a feljelentések? Hogy juthatott a Szőlő utcai igazgatója ezek ellenére egyre feljebb? Kik védték őt és miért? Legalul pedig a teljes szociális ellátórendszer csődje és kivéreztetése. Pénztelenség, eszköztelenség, kontraszelekció, pályaelhagyás.
Itt kapcsolódik össze a gyermekvédelem összeomlása a magyar demokrácia válságával. Ahol a lojalitás fontosabb a törvénynél, ahol a megélhetés múlik a lojalitáson, ahol nincs perspektíva, ott a bűnelkövető intézményvezető hatalmi pozíciója totálissá válhat, és semmi se védi meg tőle a rábízottakat, a beosztottakat. Mert ott vannak a felsőbb kapcsolatok.
Ez a mechanizmus működött minden nagy botránynál. A vezetők politikai kapcsolatai felülírják a gyerekek biztonságát és jólétét. A hatalmi hálózatok erősebbek, mint a védelmi rendszer. Amikor egy bátor dolgozó vagy egy volt lakó végre megszólal, a kérdés sosem az, hogy mit látott. A kérdés mindig az, hogy mennyire hiteles. A rendszer első reflexe nem a kivizsgálás, hanem a hiteltelenítés. Ezt látjuk a Szőlő utcai ügy bejelentőjével is. Ahelyett, hogy a súlyos vádakat vizsgálnák, a megszólaló személyét támadják. Ez üzenet minden potenciális bejelentőnek: aki szól, azt tönkreteszik.
Rendszerszintű reformról pedig szó sincs.
Ehelyett kommunikációs hadviselés zajlik. A kormány a "gyermekvédelem bástyájaként" pozícionálja magát, miközben a költségvetésben egyre kevesebb jut a területre. A szakma kiég és elmenekül.
A gyermekvédelem reformja nem pártkérdés. Ez a minimális konszenzus kérdése: megvédjük-e a legkiszolgáltatottabbakat?
Ehhez először ki kell mondani az igazságot. Név szerint, következményekkel. A Szőlő utcai ügy két politikusának neve nyilvános kell legyen. Nyomozás kell, bizonyítékok és igazság. Az intézményvezetők büntetőjogi felelősségét végig kell vinni. A jelzőrendszert nem papíron, hanem valóságban kell működtetni.
Másodszor, forrásokat kell biztosítani. Nem kampányra, hanem bérekre. Nem kommunikációra, hanem képzésre. Nem új hivatalokra, hanem a meglévő otthonok felújítására.
Harmadszor, védeni kell azokat, akik szólnak. A bejelentővédelem nem luxus, hanem alapfeltétel. Amíg a bátor dolgozókat büntetik, addig a bűnösök nyugodtan alszanak.
Egy ország demokráciáját nem a választási rendszer mutatja meg legjobban. Hanem az, hogyan bánik a leggyengébbekkel. A magyar állam ezen a vizsgán megbukott. Amíg a gyermekvédelmi otthonokban az elhallgattatás a norma, addig hiába beszélünk jogállamról. Amíg a politikai lojalitás felülírja a gyerekek biztonságát, addig üres frázis marad a népszuverenitás. Amíg a bántalmazók védve vannak, a bejelentők pedig üldözve, addig nem vagyunk demokrácia.
A Szőlő utcai ügy nem zárult le. A bicskei, a miskolci, a szolnoki botrányok sem. Ezek nyitott sebek a magyar társadalmon. Begyógyítani csak úgy lehet őket, ha végre kimondjuk: nem az a bűnrészes, akit elhallgattatnak, hanem aki hallgat. És nem a kiszolgáltatottaké a felelősség - a dolgozóké vagy a gyermekeké -, hanem azoké, akiknek hatalmuk van, és ezzel visszaélnek.
A választás egyszerű: vagy a hallgatás országa maradunk, vagy végre kiállunk a gyerekeinkért. Középút nincs.
Most két feladatunk van: segíteni a rendszer leváltását, és újraépíteni egy népi baloldalt. Ha értékesnek találod a munkámat, csatlakozz támogatói körömhöz. Egy előfizetéssel nemcsak hozzáférsz a teljes tartalomhoz, hanem közvetlenül segíted a küzdelmünket is.
Lásd még:
Teljeskörű reformot a gyerekvédelemben!
Hiába kérdeztem a kegyelmi botrány után személyesen Orbán Viktort erről, hiába ígérte meg nekem azt, hogy legalább a gyerekvédelmi dolgozók bérét megemeli – semmi sem történt a gyerekvédelemben, ami egy újabb tragédiát megakadályozhatott volna!
Most a szolnoki befogadó intézmény kapcsán előkerült ügyben – ahol fizikailag és szexuálisan bántalmazták az államra bízott gyermekeket – az államnak kötelessége azonnal lépni!
Megbukott az egyetlen gyermekvédelmi intézkedésük is: a bántalmazó férfi átment a „megfelelő életvitelt ellenőrző” vizsgálaton. Nem működik a jelzőrendszer sem: hiába jelezték a gyerekek és a kollégái a problémát, nem történt semmi. Az pedig abszurd, hogy miután nyomozás indult, egy egyházi intézményben ugyanúgy gyerekek között dolgozhatott tovább a szolnoki rém.
Apaként, egy olyan nő gyermekeként, aki majdnem 30 évig dolgozott tisztességesen a gyerekvédelemben, és az államra bízott gyerekek sorsáért felelősséget érező parlamenti képviselőként, azonnali és teljes körű reformot követelek a gyerekvédelemben!
Csatlakozz te is!
Követeléseink:
Követeléseink:
1. Emelni kell a gyermekvédelemben dolgozók bérét. Ők keresik a legkevesebbet az összes állami dolgozó közül. Emiatt egyre kevesebben választják a pályát és rombolja a segítség minőségét.
2. Emelni kell az ellátásra jutó összeget. Döbbenetes, hogy még mindig csak 1500 forint jut egy gyerek reggelijére, ebédjére és vacsorájára összesen!
3. Megbízható jelzőrendszerre van szükség. A felnőtteknek komolyan kell venniük a gyerekek jelzéseit.
4. El kell fogadni a civil szervezetek szakmai anyagát. Megfelelő forrást kell rá biztosítani és teljesen át kell alakítani a gyerekvédelmi rendszert.
Nem ismétlődhet meg többé sem a bicskei, sem a szolnoki tragédia!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.