Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2026.01.01.
A Publicus legfrissebb közvélemény-kutatása paradox helyzetet mutat: ha vasárnap lennének a választások, a Tisza Párt kényelmes többséget szerezne a Parlamentben. Mégis, a magyarok 42 százaléka úgy véli, hogy Orbán hatalmon marad, míg csak 35 százalék bízik Magyar győzelmében. Ez első pillantásra statisztikai érdekesség, valójában azonban az emberi döntéshozatal egyik legsötétebb mechanizmusát mutatja: a vesztesre szavazás ára hibrid demokráciákban olyan magas, hogy még a saját preferenciáinkat is képesek vagyunk felülírni a legyőzhetetlenség narratívájával.
A Nem zéróösszegű játékok sorozat több részében leírtam, hogy van olyan helyzet, amikor mindenki titokban elutasít valamit, de úgy gondolja, hogy kevesen éreznek így, ezért mindenki hallgat. Deborah Prentice és Dale Miller 1993-ban kimutatta, hogy a Princeton diákjainak többsége nem kedveli az ivászatokat, de úgy gondolják, hogy mindenki más imádja, ezért továbbra is részt vesznek bennük.
A politikában is hasonló a helyzet. Két stabil Nash-egyensúlyi helyzet létezik, és mindkettő önbeteljesítő jóslatként működik:
A) Mindenki a fideszre szavaz, mert úgyis ők nyernek
B) Mindenki az ellenzékre szavaz, mert együtt legyőzhetjük őket
B) Mindenki az ellenzékre szavaz, mert együtt legyőzhetjük őket
A probléma az, hogy az első egyensúlyból a másodikba való átmenet hatalmas koordinációs feladat. És hibrid demokráciákban ennek nagy költsége van. Elsősorban azoknál, akik először lépnek. Az első polgári engedetlenkedő tanárokat rúgják ki, az első kiugró fideszesre száll rá a propaganda, azokhoz megy ki a NAV, vagy a drogrendőrség, akik leghangosabban felszólalnak a rendszer ellen.
De ha mindenki arra vár, hogy mások mit tesznek, senki sem tesz semmit. El kell hinni, hogy nem vagy egyedül. Az M1, a közmédia, az államilag támogatott portálok nem azért fontosak, mert meggyőznek valakit, hanem azért, mert koordinációs eszközként működnek.
Folyamatosan azt közvetítik, hogy mindenki más a fideszt támogatja, te vagy az egyetlen hülye, aki ellenzi őket. Nem véletlen, hogy exponenciálisan szaporodnak a kormány által támogatott közvélemény-kutatók, akik fidesz-előnyt hazudnak.
Mit lehet tenni? Meg kell mutatni, hogy nem vagy egyedül.
Minden közvélemény-kutatás, minden tüntetés, minden nyilvános állásfoglalás koordinációs jelzés. Ha többen felvállaljuk nyíltan az ellenzékiséget, akkor ezzel olyanokat is ösztönzünk, akiknek a belépési küszöbe magasabb.
Talán mégis egyszerű a helyzet. A változás akkor kezdődik, amikor elhisszük, hogy lehetséges. És akkor válik valóra, amikor mások is elhiszik, hogy mi elhisszük.
