FACEBOOKSzerző: GÁBOR GYÖRGY2026.03.07.
Budapest vendégszerető város. A történelem során annyi különféle látogató érkezett ide – hadseregek, követek, megszállók, ideológusok, tanácsadók, kémek –, hogy lassan a város egyik hagyományává vált az idegen befolyás.
Most a Kreml „politikai technológusai” érkeztek meg. Már hetek óta itt vannak. Diszkréten, diplomáciai útlevéllel, a GRU gondoskodó védelme alatt. Pontosan úgy, ahogyan egy birodalom segít egy másik ország választásait szakszerűen megszervezni.
A szakma ősi.
Kr. e. 63-ban Pompeius római hadvezér Jeruzsálembe érkezik, ahol két testvér – Hürkanosz és Arisztobulosz – vitatkozik a hatalomról. Pompeius körülveszi a várost, meghallgatja az érveket, majd kijelöli a megfelelő vezetőt. Hürkanosz marad főpap, Júdea római felügyelet alá kerül. A római történetírók ezt stabilizációnak nevezték.
Kr. e. 40-ben a római szenátus Heródest királlyá teszi Júdeában. Antonius és Octavianus jóváhagyják, a király pedig Rómának köszöni a trónját. A történetírás ezt baráti együttműködésnek nevezte.
A bizánci diplomácia még elegánsabb. A 10. században VII. Konstantin császár a De administrando imperio című műben részletes útmutatót ad arról, miként kell idegen uralkodókat irányítani: ajándékokkal, pénzzel, rangokkal és gondosan adagolt tanácsokkal. A bolgár Borisz fejedelem keresztény hitre térítése a császári diplomácia egyik sikeres projektje lett.
A 19. században a módszer modernizálódik. 1881-ben az Oszmán Birodalomban létrejön az Ottoman Public Debt Administration: brit, francia, osztrák és olasz szakértők kezelik a birodalom bevételeit. A pénzügyi szuverenitás ekkor már nemzetközi együttműködés.
A diplomácia művészei közül Talleyrand emelkedik ki, aki a 19. század elején mesteri eleganciával alakítja más országok politikai viszonyait. A bécsi kongresszus után a nagyhatalmi politika egyik alapelve lesz, hogy a kisebb államok belső viszonyai is nemzetközi kérdéssé válhatnak.
A 20. század új szintre emeli a szakmát. 1945 után Kelet-Európában mindenütt megjelennek a szovjet „tanácsadók”. Magyarországon is. A politikai rend kialakítása gondos szervezést igényel. A pártok egyesítése, az ellenzék szétmorzsolása, a választások megfelelő lebonyolítása mind szakértelmet kíván. A korszak egyik kulcsfigurája Mihail Szuszlov és a moszkvai pártközpont szakembergárdája, akik segítenek abban, hogy a térség politikai rendszerei megfelelően működjenek. A magyar kommunista vezetők gyakran járnak Moszkvába konzultációra. A történetírás ezt internacionalizmusnak nevezi. Az 1947-es magyar választásoknál megszületik a korszak egyik fontos politikai innovációja: a kékcédulás technológia.
Most pedig megérkeztek a „politikai technológusok”. Micsoda gyönyörű szó!
A technológia mindig a fejlődés ígéretét hordozza. A demokrácia különösen jól működik technológiai támogatással, főleg, amikor egy nagyhatalom szakemberei optimalizálják.
Budapest tehát ismét nemzetközi város lett. A GRU három munkatársa itt dolgozik, diplomáciai mentességgel. A diplomáciai mentesség régi és tiszteletreméltó intézmény. Már az ókorban is tudták, hogy a birodalmi küldötteket védeni kell. Az ilyen látogatások egy dolgot jelentenek: a birodalom figyel, s a figyelem mindig megtiszteltetés.
Szergej Kirijenko, Putyin egyik legfontosabb embere felügyeli az ügyet. Az orosz politikai rendszerben ez komoly rang. A magyar politika tehát kitüntetett figyelmet kapott.
A birodalmi politika azonban nemcsak választásokat szeret megszervezni. Egy másik régi technológiát is ismer: az identitások elmosását. Az emberek összekeverését. A nevek kicsiny elcsúsztatását.
A görög mitológia már ezt a technikát meséli el. Zeusz Amphitrüón alakját ölti magára, hogy Alkménéhez jusson. A férj egyszerre kettő lesz: az egyik valódi, a másik isteni utánzat. A házban identitászavar támad. A történet – irodalmi vándormotívummá válva, Plautustól és Ariostótól Molière-en és Kleisten át Giraudoux-ig – azóta a hatalom mimikrijének klasszikus példája.
A római császárkorban egész sor „ál-Nero” jelenik meg. A halott császár nevében különböző férfiak próbálnak hatalomra jutni. A történelemkönyvek pseudo-Nero néven emlegetik őket. A név politikai eszközzé válik.
A 17. századi Oroszországban az „ál-Dimitrijek” sorozata lép fel: egymást követő trónkövetelők ugyanazzal az identitással. A személy felcserélhető, a név marad.
A modern titkosszolgálatok ezt a régi mesterséget technikai szintre emelik. Fedőnevek, kettős személyek, doppelgängerek, hamis identitások. A személy adminisztratív kategória lesz.
Ennek a módszernek egy apró, de beszédes változata most éppen az én nevem körül bontakozik ki. Több kedves barátom, ismerősöm figyelmeztetett: valaki fiókot nyitott a nevemben. Pontosabban majdnem a nevemben. Gábor Gyorgy. Nem György. Az ékezet hiányzik, a személy azonban megmaradt. (Hogy miért is hiányzik, arról lehet elmélkedni…)
A történelmi hagyományhoz képest ez visszafogott technológia. Zeusz legalább teljes alakmásban jelent meg Amphitrüónként. A modern változat beéri egy hiányzó ékezettel.
A módszer azonban ismerős. A név kicsit elcsúszik, a személy kicsit elmosódik, az identitás kissé bizonytalanná válik.
Budapest közben nyugodtan él tovább. A villamosok járnak, a kampányplakátok szaporodnak, a demokrácia működik. A háttérben pedig szakemberek dolgoznak, két nagyon régi mesterséget űzve. Az egyik a választások megszervezése, a másik az emberek összekeverése.
Mindkettőnek hosszú története van.
)
a félelem mindig jó politikai eszköz.
Csakhogy Viktor, a hazának már rég elege van belőled! Itt lenne az ideje annak, hogy valahol máshol rajzolgassál, olyan helyen, ahol nem egy nemzet sorsával és jövőjével játszol közben! És ahol rendes felügyelet alatt vagy, hogy ne tudjál kárt okozni többet!
• What World Leaders NEED to Know about Russia 
