Szerző: PERINTFALVI RITA
2026.03.11.
A Kontroll jóvoltából az egész jótékonysági műsort megnézhetitek, beteszem a hozzászólások közé. A verset és a prózámat 3:33 és 3:43 között nézhetik vissza. Ahogy azokat az adományozási lehetőségeket is a kommentek között találjátok, amivel még ma is tudtok kapcsolódni a jótékonysági akcióhoz.
Csodálatos országban…Ruhánk szerény, cipőnk kissé kopott,
De hisz’ feltűnni úgyse’ vágyunk,
S lelki szegények itt a boldogok.
Lábunk alá nem simul aszfalt,
Utunk göröngyös és tövis szegi,
De szívünk sohasem tapasztalt
Szép bukkanók fenségét élvezi.
Itt kétszer csattan mindig a verés.
Kényszerútra ráadást szánunk,
A szenvedés itt szép kitüntetés.
Hegyekre hág a sánta lába,
A görbe hátú terheket cipel;
Megyünk, megyünk, nem nézünk hátra,
És nem cserélünk soha, senkivel.
hol szivárványszínű a ború,
S ha néha völgybe kell leszállnunk,
Senki se’ fél, senki se’ szomorú.
A bölcs beszélget Istenével,
A hebehurgya ismerni tanul,
A kacér felnézni is szégyell,
S végtelen boldog, kinek könnye hull.
Ha széles útról könnyű élet int,
A szívünk védjük, meg sem állunk,
A keskeny ösvényt választjuk megint.
Csalogat újra múlt lidérce,
Ledér világ, nagy kultúrörömök:
Egy keresztbe fogódzunk félve,
Vágyunk a szent, a tiszta, az örök.
És gyolcsot őrzünk rongyaink alatt:
Megtöltött mécsünk, mirtuszágunk
S tűzben kipróbált drága aranyat,
Mert majd egy égi jeladásra
Elfáradt szívünk utolszor dobog,
S vonulunk a nagy vacsorára:
Királyi mátkák, hűek, boldogok

