Szerző: BRUCK ANDRÁS
2025.12.20.
Kertész Imre azt mondja, hogy a rosszra mindig van ésszerű magyarázat, és meg is említi annak számtalan lehetséges okát az érdektől az őrületig. Élete tapasztalatai szerint inkább a jóra, a jóságra nincs magyarázat. Na és mi? Mi milyen tapasztalatainkat említsük az elmúlt másfél évtizedünkből? Jó és rossz aránya, hogy alakult falun és városban? Ne látta volna mindenki, hogy itt emberek tömegesen mentek tönkre, fordultak ki önmagukból, adták fel álmaikat, váltak szívtelen gengszterré? Nem a szorongás és félelem társadalma lettünk? És azok, akik ütnek, hazudnak, lopnak, rabolnak, 2022 után most nem megint európai háborúval riogatnak? Mert ’22 után is tovább raboltak, és még több lett a félni- és elrejteni valójuk.
Jogon kívüli állapotban élni nem különbözik attól, mint egy csecsemőt az erdő szélén magára hagyni, márpedig a magyar állampolgárok nagyon hosszú ideje így élnek. Netán nevezhető jogrendszernek az, amit tizenöt éve egyetlen ember akaratához igazítanak? Ahol minden közpénzmillió a gazdagokat tette még gazdagabbá? Vidéken a Fidesz helyi képviselői mindent leuraltak: gondolkodást, források elosztását, idegrendszert – az egész ország a Fidesz embereié, és az egész országban egyetlen ember akarata érvényesül. Így most hány faluban nincs buszjárat, iskola, rendelő, óvoda, bölcsőde, posta, gyógyszertár, bolt, kocsma, rendőrőrs? A semmi hátterében ott van viszont a félelem összetartó ereje: a fideszes polgi. De most vége lehet ennek a rémálomszerű életféleségnek.
Kertész Imre rosszról és jóról beszélt, arról történetesen nem, hogy jóvá válni is lehetséges. Talán nem is hitt benne, és persze ez a kapu nem nyílik meg bárki előtt. Orbán előtt egész biztosan nem. Ő a múlt szombaton, Mohácson az általa kiraboltak, így a teljes nemzet képébe merte mondani: „Nem vagyunk valami gazdagok – majd leszünk –, mert még csak 15 éve kormányzunk, de majd, ha 30 éve kormányzunk, akkor gazdagok leszünk”. Csak 15 éve? Számára már nincs megváltás, és ezt ő is tudja, ezért menekül mind mélyebb romlottságba, gátlástalanságba.
Szerencsénkre nagyjából ezzel egy időben, Budapesten, a belváros közepén ismét feltűnt a Ricsi nevű kisteherautó és mögötte Magyar Péter hosszan hömpölygő tömeg élén, a budai Vár felé vezető úton. Huszonkét hónappal korábban teljesen egyedül volt, ma pedig hárommillió felé közeledik azok száma, akik majd rá, a Tiszára fognak szavazni. És még ez a lélegzetelállító teljesítmény sem hallgattatta el bírálóit, akik továbbra is úgy ítélkeznek róla, mintha mindegyikük hatodik érzékkel rendelkező látó, látnok volna. Nincs mit megérteni amorális és kártékony viselkedésükön. Nem pszichiáterek vagyunk, hanem az egyeduralom béklyóiból szabadulni vágyó polgárok. Amit nem az az egy-két nyomorult, pénzóvár kis pártocska meg párt nélkül maradt képviselő fog elhozni. Becstelenség, amire készülnek, mert pontosan tudják, mi a tét és mit veszélyeztetnek.
Ebben az országban időtlen idők óta csak igazságtalanságok történtek, igazságtételek viszont soha, de végre ennek is eljött az ideje. Vajon Magyar Péter bírálói az elmúlt egy évben meghallgatták-e akárcsak egyetlen beszédét, megnéztek-e egyetlen vele készített interjút? Akár a pár nappal ezelőtti utolsót. Mert az a legfrissebb tanúsága annak, hogy Péter végigjárta saját damaszkuszi útját, keresztül-kasul Magyarországon, és más ember lett. Megfontolt, érett, elkötelezett. Sokfelé találkozott a nyomorral és minden alkalommal empatikus volt. Ellentétben Orbánnal, aki nem látszik tudni arról, hogy úgy az ország felét nyomorba döntötte, de ha tudná, se érdekelné. Pedig a nyugati morál talpköve az együttérzés, nem véletlenül hasonlít Orbán életműve inkább egy bűzlő tetemhez, mint bármi máshoz.
Azt azonban, amit ő és az emberei másfél évtized alatt elpusztítottak, nem lehet majd egy lépésben visszaépíteni, azonnal új választási törvényt, alkotmányt, „sokszínű” parlamentet előállítani. Ahogy a következő évtized autóját sem lehet ma piacra dobni, el kell jutni odáig a tervezőasztalon. Kétharmad nélkül viszont megkarcolni se nagyon lehet majd a rezsimet. Tehát kétharmados hatalomgyakorlás kell a kétharmadon felépített rezsim ellen. És hiába a béljósok monoton tirádái, a nemzetet rútul cserben hagyó, a parlamentbe jutásra ezért esélytelen ellenzéki pártocskák és képviselőik acsarkodása, Magyar Péter nem Orbán. A történelem pedig mindig azoké lesz, akik mertek belevágni abba, amit mások lehetetlennek ítéltek.
fotó: Szajki Bálint
