Szerző: PANYI SZABOLCS
2026.03.23.
***
A propagandista mindig pontosan tudja, hogy nem az igazat mondja. Sokszor azzal is tisztában van, hogy amit mond, egyenesen szemenszedett hazugság. De ez a feladata, munkája, ez az elvárás vele szemben: hogy a hazugságot terjessze. Ha véletlenül mégis kicsúszik a száján az igazság – mondjuk bekapcsolva marad a mikrofon –, zavarba jön, és joggal tarthat attól, hogy az igazság kimondásának következménye lesz. Hiszen itt a hazugság az elvárás, az igazság csak hiba.
Az újságíró ezzel szemben a legjobb tudása szerint az igazságot próbálja feltárni és megírni. Neki ez nem csak a munkája, hanem a hivatása is. Ha pedig minden igyekezete ellenére mégis hibázik – ami mindenkivel előfordul –, az számára is kínos, és a szerkesztőség a saját hitelessége védelmében akár még szankcionálhatja is. Az elvárás mindig az igazság és a tényszerűség. Ha ez nem sikerül, az az újságírásban súlyos hibának számít.
Egy valódi újságíró és az ő szakmai tudása, hitelessége, kapcsolatrendszere, pályafutása teljesen egyedi, nem behelyettesíthető valaki máséval.
Egy propagandista viszont teljesen felcserélhető – egy bármikor eldobható fogyóeszköz. Nézzétek meg: a propagandisták Facebook-oldalain az átláthatósági szabályok miatt nyilvános információ, hogy azokat jellemzően egyszerre 10-15 adminisztrátor kezeli. A hatalmi kommunikációs gépezet szerkesztői közül bárki bármit posztolhat a nevükben és az arcukkal.
A propagandista nem egyszerűen közel van a hatalomhoz – része a hatalomnak. A hatalom szócsöve. A hatalomtól kap fizetést, velük dolgozik, utazik, gyakran közeli személyes kapcsolatban áll velük. Olyan belső információkhoz fér hozzá, amelyekről egy valódi újságíró ma Magyarországon sokszor nem is álmodhat. Ezek az információk sok esetben a nyilvánosságra tartoznának, komoly visszhangjuk lenne. A propagandista feladata mégsem az, hogy ezeket nyilvánosságra hozza, hanem hogy ilyenkor hallgasson. Hiába lát be a hatalom kulisszái mögé, hiába lenne lehetősége lerántani a leplet a politikai színház működésről, nem teszi – mert maga is része, alakítója, fogaskereke a politikai megtévesztés gépezetének.
A propagandista nem egyszerűen közel van a hatalomhoz – része a hatalomnak. A hatalom szócsöve. A hatalomtól kap fizetést, velük dolgozik, utazik, gyakran közeli személyes kapcsolatban áll velük. Olyan belső információkhoz fér hozzá, amelyekről egy valódi újságíró ma Magyarországon sokszor nem is álmodhat. Ezek az információk sok esetben a nyilvánosságra tartoznának, komoly visszhangjuk lenne. A propagandista feladata mégsem az, hogy ezeket nyilvánosságra hozza, hanem hogy ilyenkor hallgasson. Hiába lát be a hatalom kulisszái mögé, hiába lenne lehetősége lerántani a leplet a politikai színház működésről, nem teszi – mert maga is része, alakítója, fogaskereke a politikai megtévesztés gépezetének.
Ezzel szemben az újságírók munkáját a hatalom ma mindenféle módon igyekszik ellehetetleníteni. Hivatalos információkhoz nehéz hozzáférni, interjúk kormányzati figurákkal igen ritkák, a kormányzati szereplőket gyakran szándékosan be nem jelentett eseményeken kell megpróbálni felkutatni – és néha még akkor is kidobják a riportert, vagy épp rendőrt hívnak rá. A közérdekű adatigényléseket piszkos trükkökkel és bürokratikus akadályokkal nehezítik – vagy simán csak titkosítják a milliárdok elköltéséről szóló szerződéseket.
Az újságírók írásban feltett kérdései a legtöbb esetben válasz nélkül maradnak.
Sajtótájékoztatókra csak korlátozottan lehet bejutni, azokat pedig gyakran direkt a lojális propagandistákkal töltik fel, hogy alig maradjon idő érdemi újságírói kérdésekre. Közben a propagandisták és a hatalom képviselői személyükben is támadják az újságírókat, próbálják hitelteleníteni őket. Ha pedig az újságírók mégis érzékeny információkhoz jutnak, perrel fenyegetik vagy perlik őket, sőt, előfordul, hogy megfigyeléssel, kémszoftverrel próbálják beazonosítani a forrásaikat, ezzel is elvágva a megmaradt informális csatornákat.
Mindezt még hosszan lehetne sorolni. De a kampány utolsó szakaszához közeledve van még egy nagyon fontos különbség propagandista és újságíró között, amit érdemes tudatosítani.
Mégpedig az, hogy bárhogyan dönt az ország április 12-én, a valódi újságírók számára valójában semmi nem változik. Április 12-e előtt és után is ugyanúgy végzik majd a munkájukat: megpróbálják legjobb tudásunk szerint feltárni és megírni az igazságot. Így volt ez az elmúlt tizenhat évben, ahogy azelőtt is. Az ellenséges környezethez már rég hozzászoktunk, a nyomáshoz alkalmazkodtunk – persze, nem kellemes így dolgozni, de akad még jópár olyan hivatás, amiről ezt ugyanúgy el lehet mondani. Ahogy akadnak olyan országok is, ahol fizikai erőszak vagy börtön fenyegeti az újságírókat – Magyarországon ettől legalább sosem kellett tartanunk.
Április 12. és a parlamenti választási kampány így számunkra csupán egy téma – persze egy rendkívül fontos téma, de mégiscsak egy külső esemény, melyet a szakmai sztenderjeink szerint, újságírói eszközökkel feldolgoznuk. De annak a kimenetele nem fogja alapjaiban befolyásolni a munkánkat. Ahogy a 2022-es, a 2018-as és a korábbi választások sem tették.
A hatalmat kiszolgáló, a hatalomtól teljes mértékben függő propagandisták helyzete egészen más. Nemcsak azért tolják az arcunkba a hazugságot, mert ez a feladatuk, hanem azért is, mert számukra viszont a választás komoly egzisztenciális kockázat. A munkájuk, a karrierjük, akár a megélhetésük is attól függ, hogy fennmarad-e az a hatalom, amely finanszírozza őket.
Ha elzáródik a propagandára költött pénzcsap, és nem érkeznek többé tíz- és százmilliárdok a szerkesztőségeknek, vagy épp intézeteknek és szellemi műhelyeknek álcázott propagandagyárakba, az az ő világukat alapjaiban rengetheti meg. Éhen halni egészen biztosan nem fognak, de többségük szeme előtt egy nagyon komoly életszínvonal-esés rémképe lebeghet.
Ezért amikor egy propagandista és az ő hazugsága jön veled szemben, sose felejtsd el: ők már annyira eggyé váltak a hatalommal, hogy nem csupán a hatalomért, hanem a saját egzisztenciájukért is küzdenek.
A választás a valódi újságírók számára viszont egyáltalán nem egy egzisztenciális töréspont. Április 12 után is lesz bőven elég téma, hír, munka. Előttünk csak egyetlen cél lebeg: hogy a legpontosabban, leggyorsabban, legszakmaibb módon írjuk meg az igazságot, a tényeket.
Mert egy újságíró karrierje akkor kerülne veszélybe, ha nem erre törekedne. Mi egyetlen dologért küzdünk: a hiteles, tényszerű információért, és azért, hogy azt nyilvánosságra tudjuk hozni.
A fotón Orbán Viktor és a washingtoni útjára magával vitt propagandisták láthatóak.
A fotón Orbán Viktor és a washingtoni útjára magával vitt propagandisták láthatóak.
• Hogyan vált Orbán orosz ügynökké és hogyan... 
.jpg)
