A Magyar Péterhez hasonló, üstökösszerűen felemelkedő politikus jelensége egyáltalán nem újszerű, Emmanuel Macrontól Javier Milein keresztül Donald Trumpig vagy Volodimir Zelenszkijig sok példát láttunk ilyesmire az elmúlt egy-két évtizedben. Orbán Viktor rendszere viszont Európában mindenképpen egyedülálló: ilyen sok ideje még senkinek sem volt hasonló (populista, illiberális, hibrid, a jelzők még sokáig sorolhatók a NER-re) rezsimet kiépíteni. Ebből adódóan olyan sem nagyon volt még, hogy ez a két jelenség találkozzon: tulajdonképpen élőben nézhetjük végig a híres logikai paradoxont, amikor a megállíthatatlan erő nekimegy a megmozdíthatatlan tárgynak. Akármi is lesz az eredmény, az utólag logikusnak, sőt szükségszerűnek fog tűnni – de előtte érdemes visszanézni egy kicsit arra, hogy hogyan jutott el eddig a pontig a két nagy párt kampánya. Az ugyanis biztos, hogy két, ennyire sok szempontból és ennyire gyökeresen különböző kampányt még sosem láttunk.
A két üzenet
A politikai kampányok nem az emberek racionális gondolkodását szokták célba venni, hanem az érzelmeket igyekeznek megdolgozni. A Fidesz és a Tisza kampánya pedig alapvetően nagyon-nagyon különböző érzelmekre koncentrál. Ha egészen lecsupaszítjuk, a Fidesz üzenete annyi, hogy
„szavazz ránk, mert ha nem nyerünk, nagyon rossz dolgok fognak történni”.
A Tiszáé ezzel szemben az, hogy
„szavazz ránk, mert ha nyerünk, nagyon jó dolgok fognak történni”.
A Fidesz a félelmet szólítja meg az emberekben, a Tisza a reményt. Utóbbi a klasszikus, már-már ódivatú politikai stratégia, de az utóbbi évtizedekben nem terem sok babér a pozitív, reményre építő kampányoknak a világban. Talán Barack Obamáé volt az utolsó igazán híres és sikeres ilyen stílusú kampány 2008-ban, ami nagyot nyert a „Yes We Can” szlogennel és a Hope feliratú ikonikus poszterrel...
Orbán Viktor rendszere visszalökte az országot az 1980-as évekbe: központosít és a gátlástalanságot jutalmazza. Az orosz elköteleződés természetes következménye a folyamatnak. Ha Orbán marad, eljöhet a pont, amikor már nem lesz módja a magyar népnek ismét a Nyugat felé fordulni. Erre utal Putyin és Orbán telefonbeszélgetésének kiszivárogtatása. Helyzetkép választás előtt.
Néha a magyarországi politika nemzetközi jelentőséggel bír. Amikor 1989. szeptember 10-én a magyar kormány úgy döntött, hogy megnyitja az osztrák határt az NDK állampolgárai előtt, azzal megpecsételte a berlini fal sorsát is. Alig két hónap múlva kalapácsokkal estek neki a falnak a berlini polgárok, és a szovjetek uralma hamarosan az egész régióban véget ért.
A vasárnapi magyarországi választásnak is nemzetközi jelentősége lesz. Csak most nem a nyugati nyitás, hanem a zárás a tét. Ha Orbán Viktor újabb felhatalmazást kap a kormányzásra, akkor a magyar állam 1989-ben kezdődött, és az EU-csatlakozással kiteljesedett története végzetes fordulatot vehet. Egy olyan kísérlet veszi akkor kezdetét, amely
arról szól, van-e visszaút az Oroszország által meghatározott keleti világba.
Éppen egy éve arról írtam, hogy Orbán Viktor 2010 óta épülő rendszere egyre jobban hasonlít az 1980-as évek kommunista vezetőinek világképéhez. A rendeleti kormányzás, az összes állami intézményt gúzsba kötő politikai irányítás, az állampárti propaganda oroszpárti harsogása mind a rendszerváltás előtti világot idézik.
Nem botrányos kivételekről szólnak ezek a beszámolók. A hivatalos szervek és kormányzati politikusok beperelték, hazugozták, ügynöközték, balekozták azokat, akik beszámoltak a visszaélésekről. Fel sem vetődött, hogy érdemben vizsgálják, netán ki is javítsák a hibákat. Hiszen azok nem hibák – hanem a rendszer lényegi elemei...
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én úgy érzem, eljön vasárnap a változás lehetősége.
Egyre több influenszernél látom, ahogy szavazásra buzdít, és a Tisza mellett áll ki. Ma nem is tudom hány AI segítségével gyártott mémet, groteszk videót láttam, ami mutatja a hatalomhoz való kétségbeesett ragaszkodás abszurditását.
A legmélyebben levők már nem egyként a Fidesz mellett vannak, mint eddig, megoszlanak, ellenállnak a nyomásnak, és szembefordulnak a hatalommal.
A leleplező videók, mint „A szavazat ára” és a többi óriási nézettséggel futnak, és nagyot ment az ünnepen a „Tavaszi szél” is. Naponta kerülnek elő hősök, akik a rendszeren belül dolgoztak, dolgoznak, de bátran leplezik le interjúkban a hazugságokat, befolyásolásokat. És már csak mosolyognak sokan, ahogy ezekre a magyarázat nnnagyon haragos arccal annyi, annyi, hogy „elárulta a kollégáit”, stb.
Remélhetőleg egyre több ember számára hangzik érthetetlenül a nemzeti konzultáció még mindig futó reklámja, hogy „mi magyarok négy éve eldöntöttük, hogy nem háborúzunk…”. Merthogy más se háborúzik, sőt máshol nincs háborús vészhelyzet sem.
Ja, és kezdenek a „körön belülről” is kiszólni, hogy tulajdonképpen ők sem értenek egyet azokkal, akinek a szekerét eddig ezerrel tolták. Azt hiszem, ők is egyre többen lesznek…
Teljesen más hangulatúak az országjárások is. Míg a Fideszére páncélozott autóval érkeznek, és fekete ruhás verőemberek akadályozzák, hogy megzavarja bármi a beszédet, és lelepleződnek az utaztatások is, no meg a beszédek is agresszívak, fenyegetők, addig a Tiszáén mindenki mosolyog, felszabadult, nem kényszerből vannak jelen az emberek, hanem önszántukból, és egymás kezét megfogva örülnek, hogy eljön a változás lehetősége.
Sokan végre politikai véleményt fogalmaznak meg… és egyre többen merik kimondani, hogy a változásra, a Tiszára szavaznak.
Az ellenzéki pártok képviselőjelöltjei elkezdtek lemondani a tiszás képviselők javára.
Változást akarunk. És nem szabad félni, ki kell mondani. Aki pedig mégsem meri valami miatt, annak pedig tudnia kell, hogy a szavazófülkében ő dönt. Ő dönt arról, hogy maradjon-e a jelenlegi rendszer, vagy kezdődjön valami más, ami esélyt ad arra, hogy végre egy normális ország lehessünk.
Én is kérek mindenkit, hogy menjen el szavazni.
És én a változás lehetőségére szavazok majd. Arra, hogy ennek a korszaknak legyen vége.
KLUBRÁDIÓ / MÉDIASZEMLE Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS 2026.04.10.
Ezt a véleményét fejti ki Magyar Bálint és Madlovics Bálint a Foreign Affairs amerikai külpolitikai folyóirat internetes oldalán közölt, Magyarország utolsó esélye című írásában. Kárpáti János régi időszámítás szerinti utolsó nemzetközi médiaszemléje.
Ha Magyar Péter győz,
és Orbán Viktor hagyja érvényesülni az eredményt, akkor az új kormány elindíthatja Magyarországot a demokráciába visszavezető úton. Ha viszont Orbán marad hatalmon, akkor - kerül, amibe kerül - tenni fog arról, hogy ellenfeleinek ne adódjék még egy ilyen lehetősége, és ez azt jelentené, hogy Magyarországon még inkább megszilárdul az autokrácia. Ezt a véleményét fejti ki Magyar Bálint és Madlovics Bálint a Foreign Affairs amerikai külpolitikai folyóirat internetes oldalán közölt, Magyarország utolsó esélye című írásában.
Magyar Bálint volt oktatás miniszter, a CEU Demokrácia Intézetének a vezető kutatója, Madlovics Bálint pedig ugyanott kutató.
A szerzőpáros visszatekint a 2022-es választások kimenetelére, arra, hogy Orbán 12 évi folyamatos kormányzás után, amelynek során addigra már módszeresen lebontotta a demokráciát, és autokrata rendszerrel helyettesítette azt, a politikai hatalmat és jogellenes gazdagodást családtagok és a hozzá hűségesek kezébe adta, ismét szupertöbbségre tett szert. Nem sokkal később intézményesítette a rendeleti kormányzást, az ukrajnai háborúra hivatkozva. A szétforgácsolódott ellenzék választói, hiteles vezető hiányában apátiába süllyedtek, miközben Orbán maffiaállamot épített.
Mostanra – folytatódik a cikk – a kép jelentősen megváltozott. A rezsim, hiába gyakorol továbbra is túlnyomó mértékű ellenőrzést az állam, a média és a gazdaság kiterjedt szektorai fölött, képtelen volt megállítani egy új politikai erő létrejöttét. Magyar Péter újraélesztette a reményt, hogy 16 év elteltével a kikezdhetetlennek látszó rendszer véget érhet.
Magyar kampánya nem a semmiből jött: a rezsim támpilléreinek fokozatos eróziója és a politikai versengéstől egyre inkább elszigetelődő vezető önelégültsége tette lehetővé. A központosított hatalom, az EU-pénzek folyamatos beáramlása és a gyenge, leromlott ellenzék hamis stabilitásérzetet keltett a rendszeren belül – állapítják meg a Foreign Affairs vendégszerzői.
Mit tanult Magyar Péter Márki-Zay Pétertől,
aki a legutóbbi volt azok sorában, akik veszítettek Orbánnal szemben? Ezt a kérdést teszi fel a Politico, a 2022-es ellenzéki miniszterelnök-jelölttel Hódmezővásárhelyen folytatott beszélgetés alapján készült cikkében.
Az amerikai alapítású, Brüsszelben szerkesztett Springer-portál szerzője felidézi, hogy a négy évvel ezelőtti eredmények láttán sokan azt mondták: Orbánt csak egy bennfentes tudja legyőzni, annak a „kemény foci” taktikának az alkalmazásával, ami a Fidesz sajátja. Magyar Péter pontosan ilyen jelölt, az a Fidesz-veterán, aki érti, miként játszik a miniszterelnök.
Márki-Zay – olvashatjuk a Politicóban – nem rajong Magyar személyiségéért, arrogánsnak és énközpontúnak tartja, de méltatja hidegvérű politikai éleslátását, és azt a képességét, hogy kulcsfontosságú tanulságokat vonjon le az ellenzék 2022-es kudarcából. Magyar elkerülte, hogy bevonják őt az Ukrajna nemzetközi támogatásával kapcsolatos, elkeseredett vitába. Márki-Zaynak ez nem sikerült, és az a hiba végzetesnek bizonyult. Magyar Pétert időnként bírálják azért, mert igyekszik kioltani a Tiszán kívül az összes többi ellenzéki pártot, illetve amiatt, hogy nyilvános megszólalási tilalmat írt elő saját soraiban. Emellett populista ígéreteket tesz a kampány során. Márki-Zay szerint azonban ez a helyes módja az Orbán-rendszer felszámolásának. Magyar – teszi hozzá – ugyanazt a beszédet mondja el az összes rendezvényen, és nem fél attól, hogy populista legyen.
Ami a többi ellenzéki párt semlegesítését illeti, Márki-Zay, aki annak idején széles koalíció élén állt, helyesli az ellenzék egyetlen erőbe való tömörítésének a koncepcióját.
„Az egyik fele buta, a másik fele áruló. Miért kellene hát foglalkozni a régi ellenzékkel?” – fogalmaz a hódmezővásárhelyi polgármester.
Végül vessünk egy pillantást az EurActiv Orbán-portréjára.
Megosztó konzervatív radikális, aki új divatirányzatot hozott az európai politikába – ebben összegzi a brüsszeli hírportál a sorsdöntő választás elé néző magyar miniszterelnökről alkotott véleményét, és hozzáteszi: akár a keresztény civilizáció védelmezőjeként csodálják, akár illiberális bomlasztóként ítélik el, Orbán Viktor korunk Európájában az egyik legmesszemenőbb következményekkel járó politikus.
A több szerző közös munkájaként készült értékelés kiemeli, hogy az ellentmondásos magyar vezető a háború utáni liberális világrenddel szembeni nacionalista, gyakran populista, konzervatív ellenhatás előfutáraként tűnt fel.
A küszöbön álló választás – vélekedik az EurActiv – többről szól majd, mint Orbán, mint egyén fölötti ítéletről. Olyan történelmi esemény lesz, amelynek a jelentősége messze túlnyúlik ennek a közép-európai országnak a határain, és elér a Fehér Házig, illetve a Kremlig. Orbán veresége politikailag visszavetné Trumpot is. Orbán – fogalmaznak a szerzők – megszemélyesíti a történelem végéről szóló teória végét, vagyis tagadja Fukuyama tételét, miszerint a liberális világrend az emberiség végállomása. Az európai politikai berendezkedésben ugyanakkor Orbán a legjobb esetben is sötét alak, rémálom, a legrosszabb esetben viszont áruló, aki saját érdekeit az EU érdekei és a szabályokon alapuló rend fölé helyezi.
Ez volt a régi időszámítás szerinti utolsó nemzetközi médiaszemle Kárpáti Jánostól.
A Romániából szavazó magyarok tekintélyes része eddig a Fideszre szavazott, valójában azonban az erdélyi magyarok egy jelentős része nem is regisztrált, nem szavaz a magyar választásokon. Egyelőre nem tudni, változtat-e ezen a Tisza. A HVG határon túli riportsorozata elsőként Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és Székelyudvarhelyről jelentkezik.
