Szerző: Viktor
2011.12.11.
Nemrégiben indult egy sorozat arról, kinek hogyan telik egy napja. Ennek keretében tanítottunk már az Egyesült Államokban, dolgoztunk építkezésen Angliában, ma pedig Ausztriába, Graz mellé megyünk. A szerző, Viktor grillcsirkésként dolgozik, és rögtön egy egész hetét írta le és küldött hozzá rengeteg fotót. A poszt elé csak annyit: irigyelnivaló, amilyen szeretettel beszél a munkájáról, ami egyszerre a hobbija is. Lássuk tehát, hogyan telik egy hete - rengeteg képpel!
Ha kedvet kaptál, írd meg te is, hogyan telik egy napod, képekkel, vagy videóval, több vagy kevesebb szöveggel - hadd lássuk, milyenek a határátkelők hétköznapjai! A cím a megszokott hataratkeloKUKAChotmail.com.
"Szóval mivel is kezdjem? Vállalkozóként dolgozom, van egy grillkocsim. Meg egy házam, ahol a családdal, a feleségemmel, és három gyerekemmel (egy 17 és két 14 éves) lakunk. Innen indul a napi menet.Valahol azt olvastam, hogy addig élvezed a munkádat, amíg tudsz fütyörészve dolgozni, járni. Én minden reggel így vagyok (na jó, az esetek nagy többségében, mondjuk több mint a felében. Jó így?)Magyarországon kereskedő voltam, azok voltunk, sajnos itt nem sikerült üzletet nyitni. Talán jobb is, mert amit elképzeltem, az nem biztos, hogy bejött volna. Így viszont rátaláltam arra, amit az osztrákok szeretnek, szívesen vásárolnak - szinte nemzeti eledelük. Negyvenöt éves fejjel rájöttem, hogy azt kell eladni amit, keresnek... :)
"Szóval mivel is kezdjem? Vállalkozóként dolgozom, van egy grillkocsim. Meg egy házam, ahol a családdal, a feleségemmel, és három gyerekemmel (egy 17 és két 14 éves) lakunk. Innen indul a napi menet.Valahol azt olvastam, hogy addig élvezed a munkádat, amíg tudsz fütyörészve dolgozni, járni. Én minden reggel így vagyok (na jó, az esetek nagy többségében, mondjuk több mint a felében. Jó így?)Magyarországon kereskedő voltam, azok voltunk, sajnos itt nem sikerült üzletet nyitni. Talán jobb is, mert amit elképzeltem, az nem biztos, hogy bejött volna. Így viszont rátaláltam arra, amit az osztrákok szeretnek, szívesen vásárolnak - szinte nemzeti eledelük. Negyvenöt éves fejjel rájöttem, hogy azt kell eladni amit, keresnek... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.